Óvakodjunk azoktól a vezetőktől, akik a jövőt a múlt dicsőségének visszahozatalával képzelik el - ajánlja Gideon Rachman, a Financial Times (FT) vezető külpolitikai publicistája. Szerinte az Egyesült Államok - amely más területen a változások élén halad - Donald Trump elnökké választásával csak egy olyan trendbe illeszkedett bele, amelyben számos más ország már előtte jár.

Ugyanaz sokfelé

Kína, Oroszország, Törökország, hogy csak a nagyobbakat említsük, egy ideje már a Trump által képviselt nosztalgikus nacionalizmus útjára lépett. A megválasztott elnök kampányszlogenjének - Tegyük újra naggyá Amerikát! - kínai változatát Hszi Csin-ping államfő már 2012-ben elmondta, amikor arról beszélt, hogy Kína nagy újjászületése felé fogja irányítani országát.

Vlagyimir Putyin szintén 2012-ben választatta magát újra államfővé - négyéves miniszterelnökösködés után -, lényegében azt ígérve népének, hogy ismét naggyá teszi Oroszországot. Törökországban Recep Tayyip Erdogan az Oszmán Birodalom dicsőségében keres inspirációt politikai ígéreteihez.

Veszélyes

Mindhárom példa rámutat a nosztalgikus nacionalizmus veszélyeire is. Kínában, Oroszországban és Törökországban is párosul ugyanis a nemzeti nagyság emlegetése a külföldi hatalmakkal szembeni kormánykampányokkal, illetve az országon belüli "nemzetellenes" erőkkel szembeni támadásokkal.

Az USA masszív független demokratikus intézményrendszere és szabad sajtója meg fogja nehezíteni Trumpnak, hogy olyan módon elnyomja demokratikus ellenzékét, ahogy azt Hszi, Putyin vagy Erdogan teszi. Ugyanakkor téves az a felételezés, hogy a kiépült demokráciák immunisak a nosztalgikus nacionalizmus megjelenésével szemben.

Még négy példa

Az említett három markáns példa ugyanis nem egyedülálló, léteznek a jelenségnek valamivel kevésbé feltűnő esetei. Például Abe Sinzó japán miniszterelnök határozottan kampányol országa nemzeti megújulása mellett, példaként hozva a száz évvel ezelőtti Meiji időszakot (nagyjából a dualizmus kora Magyarországon), amikor Japán Ázsia legerősebb hatalmává vált.

Indiában Narendra Modi kormányfő egy hindu nacionalista mozgalmat vezet, amely szintén a dicsőséges, esetenként mitikus nagyság visszatérésével indokolja modernizációs törekvéseit. Magyarországon Orbán Viktor miniszterelnök a történelmi magyar állam iránti sóvárgásra alapoz.

Végül egyértelmű, hogy a Brexit nagy-britanniai győzelmében szerepet játszott, hogy mégiscsak dicsőbb volt a világot uraló Brit Birodalom, mint az a Nagy-Britannia, amely csupán a 28 tagú EU egyik tagországa.

Jelentős vagy jelentéktelen

Azzal, hogy olyan nagy országokban vert gyökeret a nosztalgikus nacionalizmus, mint India, Japán, Kína, Nagy-Britannia, Oroszország és az USA, úgy tűnhet, hogy mindennapos jelenségről van szó. Ez azonban az FT publicistája szerint nem így van, ugyanis a fejlett világ nagyobb részén - Ausztráliában, Kanadában és az EU legtöbb országában - nem találkozunk vele.

Franciaországban a Nemzeti Front sorolható leginkább ebbe a körbe, amelynek vezére, Marine Le Pen nyerhet a jövő évi elnökválasztáson. A Rajna másik partján azonban nincs olyan párt, amely azt ajánlaná a szavazóknak, hogy tegyék ismét naggyá Németországot.

Újdonság

Emellett sok helyen újdonság a nosztalgikus nacionalizmus. Az USA és Nagy-Britannia társadalma eddig a jövőbe nézett. Bill Clinton a XXI. századba vezető híd építésének ígéretével lett kétszer az USA elnöke, Barack Obama pedig a reménnyel és a változással kampányolt sikeresen.

Tony Blair brit munkáspárti vezér "menő" országot akart csinálni Nagy-Britanniából, tory utóda, David Cameron a konzervativizmus modernizálásával győzött két választáson. Az új putyini éra előtt még Oroszország is inkább a jövőjével volt elfoglalva - például orosz Szilícium-völgy kialakítását tervezték Moszkvától délre -, mint "dicső" múltjával.

Mi folyik itt?

A jelenség legkézenfekvőbb magyarázata a globalizáció hátulütőiben, a 2008-as világválságban, a tömeges migrációban keresendő. Ki ne nosztalgiázna a korábbi stabilabb, homogénebb, nemzetközpontúbb világ iránt?

És ha egyszer egy politikus sikert arat azzal, hogy erre játszik, mások átvehetik az ötletet. Trump inspirációként hivatkozott a Brexitre és nem titkolt csodálója Putyinnak.

További oka lehet a nosztalgikus nacionalizmus feltámadásának Ázsia előretörése a világgazdaságban. A megválasztott amerikai elnök egyfolytában arról beszélt, hogy Kína az USA rovására emelkedett fel. Ez az átrendeződés sokaknak eszébe juttatta azt a gazdasági-kulturális fölényt, amelyet a gyarmatosító nyugati hatalmak élveztek másokkal szemen az elmúlt évszázadokban.

Kockázat

Minden politikai erő játszik a választók patrióta érzelmein, ám a nosztalgikus nacionalizmus veszélyessé válhat azzal, hogy kacérkodik a mítoszteremtéssel és a külföldiek elleni ellenségességgel - figyelmeztet az FT szerzője. Ezen a ponton megugrik a veszélye annak, hogy az egymással versengő nemzeti ideológiák összecsapnak. Ez a kockázat Trump hatalomra kerülésével erősödött az USA és Kína viszonyában.

A nosztalgikus nacionalizmus szereti másokban keresni a nemzet minden bajának okozóját, miközben megfeledkezik a saját országa múltját szennyező bűnökről. Putyin és Hszi aligha beszély az olyan "országépítők" véres tetteiről, mint Sztálin vagy Mao. A történelem adhat inspirációt a nemzeti újjászületéshez, de figyelmeztetnie is kell a hasonló kísérletek szörnyű zsákutcáira is!