Gyomorforgató háború indulhat az EU-s posztokért

Nem a legszebb arcát fogja mutatni a politika, amikor az EU vezetői az európai parlamenti választások eredményének tudatában elkezdenek alkudozni az unió vezető posztjainak elosztásáról. A legfőbb kérdés: megnyeri-e az Európai Bizottság elnöki tisztségéért folytatott versenyt Manfred Weber az Európai Néppárt jelöltje.
Komócsin Sándor, 2019. május 26. vasárnap, 23:13
Fotó: AFP

Ki állíthatja meg Manfred Webert, akit az Európai Néppárt (EPP) jelöl az Európai Bizottság élére? - teszi fel a kérdést a Financial Times (FT) esélylatolgató cikkében. Az európai parlamenti választások vasárnap esti eredményhirdetése után Weber fog állni annak a sornak az élén, amelyben azok a politikusok sorakoznak fel, akik az EU leginkább vágyott és legnagyobb nyilvánosságot biztosító vezető pozícióját akarják megszerezni.

Ha a közvélemény-kutatások pontosnak bizonyulnak, akkor a szavazás után is az EPP marad az Európai Parlament (EP) legerősebb pártcsaládja - ez teszi lehetővé, hogy Weber a sor elejére álljon. Ugyanakkor az uniós fővárosok egy részében nehezen tudják komolyan venni a 46 éves politikust, mivel kizárólag az EP-ben töltötte eddigi karrierjét. Ha megválasztanák a bizottság élére, akkor ő lenne az első, aki nulla nemzeti kormányzati tapasztalattal láthatná el a bizottság vezetésének feladatát. Egyben ő lenne az első német elnöke az Európai Bizottságnak.

Keselyűk

Ezért nem meglepő, hogy sokan köröznek az elnöki poszt felett arra várva, hogy Weber megbotlik. Egy vezető EU-s diplomata az FT-nek nyilatkozva a sakkból ismert tisztáldozathoz hasonlította a német politikus helyzetét: olyan szereplő, akit a játszma megnyerése érdekében beáldozhatnak. Ehhez azonban valakinek vállalkoznia kell arra, hogy kiüti a sakktábláról. Hogy ez mikor és hogyan történhet meg, az nagy kérdés.

Amikor az EP-választást követő napokban összeül az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács, hogy megkezdje a vitát az uniós vezetői posztok elosztásáról, Weber mellett fognak szólni azok a tényezők, amelyek 2014-ben befutóvá tették Jean-Claude Junckert, a bizottság jelenlegi elnökét. Ő lesz az első számú esélyes, őt mozdítja előre a tehetetlenségi nyomaték, azaz ellenfelei bizonytalankodása, továbbá az EPP jelöltjeként demokratikus felhatalmazása van.

Kacifántossá teszi azonban a bizottsági elnök megválasztását, hogy nem az az igazi kérdés, kit akarnak az uniós állam- és kormányfők látni ezen a poszton - mondja az idézett veterán tisztviselő, aki közeli résztvevője volt a 2014-es meccsnek. Az a kérdés, hogy valakik mindenáron meg akarják-e akadályozni annak a győzelmét, aki a legesélyesebb a posztra, valamint hogy ki hajlandó saját politikai tőkéjét koptatni azért, hogy megszabaduljon az illetőtől?

EP-s csapat

Weber esélyeit elsősorban az javítja, hogy az új bizottsági elnök megválasztáshoz szükség van az EP jóváhagyására. Ebből azonban az is következik, hogy ha a parlamenti frakciók megosztottak, az ronthatja az esélyeit. A bajor politikus az EP-választás után azonnal tárgyalni akar a parlament EU-párti frakcióival, a konzervatívokon kívül a szocialistákkal, a liberálisokkal és a zöldekkel. El akarja érni, hogy az EP deklarálja: nem támogatja olyan politikus megválasztását az Európai Bizottság élére, aki nem kampányolt az EP-választáson.

Így a parlamenttel a háta mögött megszerezheti a kezdeményezést a kezdődő vitában - 2014-ben Martin Schulz akkori EP-elnök és Juncker sikerrel alkalmazta ezt az eszközt. Most azonban megosztottabb lesz a parlament, mint akkor volt, ami gyengíti a befolyását az EU-s döntéshozatalra. Az EPP szintén gyengébb lesz, mint akkor volt. A liberális ALDE pártcsaládot vezető Guy Verhofstadt állásfoglalása az FT cikkírói szerint kritikus lesz, mert sem a szocialisták, sem a zöldek nem feltétlen hívei Webernek, miután saját elnökjelöltjeik vannak.

Macron

Emmanuel Macron francia államfő az EP-s jelölési rendszer nyílt ellenfele. Ezért azok az állam- és kormányfő kollégái, akik hasonlóan gondolkodnak, tőle várják, hogy az élükre álljon. Vezető francia tisztviselők azt mondták az FT-nek, hogy ha az EP "puccsot követne el", azaz megpróbálná kész helyzet elé állítani az Európai Tanácsot, akkor ehhez hasonlóan kemény válaszra számíthat.

Junckert az akkori brit miniszterelnök, David Cameron határozott elutasítása ellenére választották meg, ám a francia akarattal való szembeszállás más tészta: ezt elképzelhetetlennek tartják Brüsszelben. Az Európai Bizottság elnökének érvényesítenie kell az EU közös akaratát akár a nemzeti vezetőkkel szembe menve is. Ez aligha kivitelezhető, ha a legnagyobb EU-tagállamok egyike elutasítja az illetőt - mondja Heather Grabbe politológus, korábbi uniós tisztviselő.

Így Macron előtt taktikai dilemma áll. Érdemes-e minden lapot Weber megválasztásának megakadályozására feltennie vagy gondoljon a többi uniós vezető posztra is, köztük az Európai Központi Bank elnökének pozíciójára is, amikor beszáll a bazári alkuba? Ha belemegy a bajor politikus megválasztásába, más posztokon hasonló nagyvonalúságot várhat el Webert támogató kollégáitól.

Tusk

Az európai bizottsági elnökválasztást Donald Tusknak, az Európai Tanács jelenlegi elnökének kell levezényelnie. Ő nem nagy híve az EP-s pártcsaládok jelölési rendszerének, azért felkérhet más politikusokat is, hogy induljanak a bizottsági elnöki posztért. Sokan azt várják tőle, hogy a fiatal korára jellemző "huligán mentalitással" áll a kérdéshez, ahogy részt vett a 35 évvel ezelőtti gdanski tiltakozásokban.

Ennek részeként kezdheti azzal, hogy világossá teszi: a tanácsban helyet foglaló állam- és kormányfők egy blokkoló kisebbsége elutasítja Weber megválasztását. Vezető uniós tisztviselők szerint közel tucatnyi ország első embere fogalmaz meg komoly kétségeket vele kapcsolatban a 28 fős testületben. Macronon kívül Xavier Betel, Luxemburg kormányfője kérdőjelezte meg az EP-s csúcsjelölti rendszert, Alekszisz Ciprasz görög és Orbán Viktor magyar miniszterelnök pedig nyíltan elutasította Weber megszavazását. Emellett csak az Európai Tanács kilenc vezetőjének pártja tartozik az EPP-hez.

Merkel

Angela Merkel német kancellár megégette magát az öt évvel ezelőtti bizottsági elnökválasztáson. Előbb ellenezte Juncker megválasztását, ám a német média és az EPP felhorkanására meg kellett változtatnia álláspontját. Személy szerint szkeptikusan viszonyul az EP-s jelölési modellhez, ami beszűkíti a válogatási lehetőséget a jelöltek között és nem vitte túlzásba Weber fényezését. Ugyanakkor kampányolt vele és az EPP befolyásának erősítése érdekében támogatta a jelölését.

A várakozások szerint ki fog állni az EPP-s jelölt mellett, de akik látták már, hogyan vesz részt a vezető posztok körüli alkudozásokban, azok úgy vélik: végül találhat mást, aki megszemélyesítheti azt az üzenetet, amit Weber favorizálásával akar küldeni. A lecserélt jelöltnek pedig találhatnak valamilyen kellemes posztot valahol a német politikai rendszerben. Ez a lehetőség is azt támasztja alá, hogy a személyi alkuk sokáig elhúzódhatnak: túl optimistának tűnik az a terv, hogy az uniós vezetők június közepén esedékes csúcstalálkozóján letegyék a voksukat az Európai Bizottság új elnöke mellett, aki ezután elkezdheti biztosai kiválogatását.

HOZZÁSZÓLÁSOK