Tavaly az orosz-grúz háború megrendítette az egész térség iránti bizalmat, mert kiderült, hogy megalapozatlan volt az az általános nézet, amely szerint nem kell komoly feszültségtől tartani. A konfliktus kirobbanása ezért felkészületlenül érte a befektetőket, akik azonnal reagáltak - 2008 augusztusában az orosz részvénypiac értékének mintegy negyedét vesztette el, és a szuverén adósságok biztosításának drágulása még Lengyelországra is átterjedt.

A konfliktuszónák közé sorolják Ukrajnát, különösen az orosz ajkú Krím félszigettel és az ott állomásozó orosz fekete-tengeri hadiflottával, a Moldovától függetlenséget követelő és gyakorlatilag elszakadt orosz lakosságú Transzdnyesztriával, Nagorno-Karabahot, amelynek örmény lakói el akarnak szakadni Azerbajdzsántól, de a sor még hosszan folytatható, hiszen nincs olyan volt szovjet tagállam, amelyben ne élne jelentős orosz kisebbség és amelyek életében ne hozott volna jelentős - és általában negatív - változást ezeknek az országoknak az elszakadása.

Valószínűleg csak a globális válságnak tudható be, hogy amikor a múlt hónapban heves vita alakult ki Moszkva és Kijev között az orosz hadiflotta krími támaszpontja körül, a piacok nem reagáltak, különösen mert egy esetleges háborús konfliktus veszélyét távolabbinak érezték, mint az európai gázszállítások körüli csatározásokat.

A grúz háború hatását azonban még mindig érezni - a térségi tőzsdepiacok és valuták még mindig nem nyerték vissza a konfliktus előtti értéküket, és az ukrajnai hitelek biztosítási díja közel négyszerese a korábbinak, például egy ötéves lejáratú, 10 millió dolláros kölcsön éves biztosítási díja 1,5 millió dollár.

Az elemzők ugyanakkor úgy vélik, hogy bár az oroszoknak érdekük egyes területeken a bizonytalanság fenntartása, nem akarnak háborús kalandba bocsátkozni, és tovább csökkenti a kockázatot az új amerikai kormány politikája, amely szeretné a régi, barátibb mederbe visszaterelni kapcsolatait Moszkvával.

Ugyancsak mérséklően hathat az orosz politikára, hogy az országot meggyengítették az alacsony olajárak, a gazdasági visszaesés és a növekvő munkanélküliség - bár egyes vélemények szerint ezek éppen arra ösztönözhetik az orosz vezetést, hogy egy katonai akcióval terelje el a figyelmet a belső problémákról. Így nem lehet kizárni, hogy a hadműveletekre legalkalmasabb időszakban, vagyis még a nyáron fegyveres konfliktusra kerülhet sor. Ha viszont szeptember-októberig ez nem következne be, akkor valószínűleg nyugodtan alhatunk jövő nyárig.

Az oroszok különben is rájöttek, hogy a gazdaságilag sokban tőlük függő szomszédaikat egyszerűbb az energiafegyverrel és kereskedelmi szankciókkal jobb belátásra bírni. Míg ez az eszköz Ukrajna esetében a gáz- és olajszállítás, a grúzoknál boraik és ásványvizeik bojkottja volt, amelyeknek gyakorlatilag Oroszország volt az egyetlen piaca. Azonban éppen emiatt ezek az országok megpróbálják csökkenteni függőségüket, új forrásokat, lehetőségeket keresve.