A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tisztviselői úgy képzelték, hogy az idei nyári játékokon is a szokásos módon láthatják el a feladataikat. Olimpiai szállásuk előtt minden reggel autó várja őket, amelyen eljuthatnak arra a versenyhelyszínre, ahol dolguk van. Rio de Janeiro azonban nem szokványos helyszín, itt nem mennek simán a dolgok - derül ki a New York Times életképéből.

Először is nincs elég autó, amelyen közlekedhetnének, és ha mégis sikerül beülniük az egyikbe, az még nem jelenti azt, hogy el is jutnak úti céljukhoz. Lehet, hogy a sofőr nem tudja az utat, és ha tudja, akkor elakadhatnak a legendás riói közlekedési dugók egyikében, amelyek az olimpia idején a megszokottnál is durvábbakká váltak.

Kapcsolódó

Irgum-burgum

A NOB tagjainak olyan sok gondjuk akadt a közlekedéssel, hogy emiatt feszültség alakult ki a nemzetközi szövetség és a helyi rendezők között. Amikor valakinek időre kell odaérnie egy versenyre, nem örül ha azt hallja: még 15 percet kell várnia, mire autóba ülhet - mondta Anna Roch, londoni önkéntes, aki a tengerparti Windsor Marapendi Hotel előtt próbálja segíteni az ott lakó NOB-tagok útba indítását.

Minden eddigi olimpiánál több időt kell szánni az utazásra - szögezi le a svájci Patrick Baumann, a szervezet tagja. Szegény sportvezetőnek a napokban az esőben gyalog kellett megközelítenie a teniszstadiont, mert nem kapott fuvart. Nem volt időm várni, a gyaloglás visizont kellemes mozgás volt - vágott jó képet a dologhoz.

Van, aki kiabál

Mindenki siet - mondja Roch, a forgalomszervező, megjegyezve, hogy a legtöbb induló más szállodákat céloz meg, ahol sportdiplomácia ügyeket intéz. Emlékszem olyanokra, akik a gondok miatt kiabáltak, és olyanokra, akik repijegyeket adtak.

A rendezők próbáltak javítani a helyzeten a panaszok nyomán - derült ki Mario Andrada szóvivő szavaiból. Mindig gond, ha valamit már az elején elszúrunk, de szerencsés esetben ez nem kap nagy hangsúlyt - tette hozzá. Nem ez a helyzet a közlekedéssel, ami olyan hiba, ami azonnal ráirányítja a figyelmet a szervezés bakijaira.

Az elmúlt napokban igyekeztek több fizetett sofőrt alkalmazni az önkéntesek helyett, abban bízva, hogy jobban ismerik a várost. A helyi vezetés több szabadnapot is bevezetett a játékok idejére, hogy otthon tartsák az embereket.

Roch beszámolója alapján azonban úgy tűnik, ez sem segít feltétlenül. A napokban például - miközben hat-hét sportvezető állt sorban, hogy 10-15 perces várakozás után autóba ülhessen - sok sofőr nem tudta, hova kell mennie.

Érdekes segítség

A versenyek előtt zöld elválasztóvonallal olyan sávokat alakította ki a főutakon, amelyeken csak az olimpia logójával ellátott járművek közlekedhetnek. Ez eddig rendben is van, ezekben gyorsabban lehet haladni. A zöld sávok azonban nem keresztezik a várost, hanem a semmiben végződnek. A NOB szálláshelyéig például nem érnek el.

Andrada elismeri, hogy az olimpiai parkot lényegében lehetetlen taxival megközelíteni. Legalábbis rémálomszerű utazásra kell felkészülnie annak, aki ezt megpróbálja.

És a helyiek nem fogadták a szívükbe a zöld sávokat, mert ezek elkülönítése miatt jóval nagyobbak lettek a városi dugók az olimpia kezdete óta. Egy 37 éves hölgy arra panaszkodik, hogy fél óra helyett két óra alatt ér be a munkahelyére. Ezt le tudja ugyan rövidíteni egy órára, de ehhez kétszer kell átszállnia.

Tessék hazamenni!

Egy rendezőt pellengére állítottak azt követően, hogy gyors távozásra szólította fel a sportrajongókat egy verseny helyszínéről, mert csak így érhették el a metrót, amelyet éjfélkor leállítottak. Andrada szóvivő szerint az úszódöntők idején voltak gondok az éjszakai közlekedéssel, mert ezek későn zárultak. A tömegközlekedés gondjai miatt egyébként a helyi önkormányzatra mutogatnak, ugyanis az felel a buszok és a metró működéséért.

Mindig gond

A közlekedés minden olimpián gond, az ad hoc buszsávok kialakítása és megtalálása a VIP járművek mozgása, több ezer ember jövése és menése elkerülhetetlenül dugókhoz vezet. Az 1984-es Los Angeles-i és a 2012-es londoni játékok idején sok városlakó vidékre menekült a gyötrelmek elől.

A riói káosz azonban improvizálásra késztette az embereket. A holland olimpiai küldöttség egyes tagjai például biciklin járnak, hogy elkerüljék a dugókat. A helyieknek azonban ez nem feltétlenül alternatíva, mert főnökük nem venné jó néven, ha leizzadva érkeznének a munkahelyükre.

A fizikai és idegi hőhullám hatásait ugyanakkor a brutálisan zsúfolt tömegközlekedési járműveken is elszenvedhetik. Egy riói technológiai elemző például arról számol be, hogy bizony a buszon utazó, egymás lábán taposó emberek idegei időnként felmondják a szolgálatot. A hangulat nagyon-nagyon nyugtalan teszi hozzá.