Kétségbeesetten kiáltotta a kamerákba a félelmeit egy portugál nő a minap egy londoni tüntetésen, amelynek résztvevői az ellen tiltakoztak, hogy Boris Johnson miniszterelnök egyebek mellett a parlament ülésezésének szokatlanul hosszú felfüggesztésével akar szabad kezet adni magának a brexit menedzselésében. - Portugál vagyok, aki 20 éve dolgozik itt, mégis visszautasították a letelepedett státuszért benyújtott kérelmemet. A maguk gyerekeire és időseire vigyáztam, erre most kipenderítenek - idézi a nő panaszait Lionel Laurent, a Bloomberg publicistája.

A cikkíró szerint ezt csak egy volt a sok panasz közül, amely a még az előző konzervatív kormány által elindított regisztrációs eljárást éri. Az Egyesült Királyságban élő európaiak tartózkodásának meghosszabbítása, a letelepedett státusz megadása sem nem automatikus, sem nem tartós. A bürokratikus útvesztőben már eltévedtek francia séfek, belga tisztviselők, sőt egy 77 éves holland nő sem kapta meg a hatóság pecsétjét, pedig még azelőtt érkezett a szigetországba, mielőtt az 1973-ban belépett az EU elődjébe.

Kapcsolódó

A kint élőket megriasztja Johnson puszta öklű harca azért, hogy kiszakítsa országát az unióból október végén, illetve Priti Patel belügyminiszter megjegyzése, miszerint a brexit napján egy pillanat alatt fogja érvényét veszteni az uniós polgárok szabad mozgásának joga.

Óvatosak

A rossz publicitás, meg a 3,6 millió bevándorló esetleges elvesztésének súlyos gazdasági következményei miatt persze általában óvatosan fogalmaznak a brexiter politikusok. Például Patel minisztériuma azt kommunikálja, hogy az EU-s állampolgároknak 2020 végéig lehetőségük lesz letelepedett státuszt kérni a brit államtól. A Sunday Times szerint elhalasztják a szabad mozgás megszüntetését, ha a brexit október 31-én megtörténik. Ennek ellenére az európai bevándorlóknak minden okuk megvan arra, hogy ne bízzanak az ígéretekben.

Először is a 2016. júniusi függetlenségi népszavazás óta brit politikusok többször gúnyolódtak az uniós bevándorlókon és sértegették őket csak azért, hogy bizonyítsák milyen nativista (azaz velük született nemzeti értékeket hordozó) nacionalisták. Theresa May, az előző miniszterelnök a sehonnan nem érkezett polgárokról beszélt, meg arról, hogy a brexitnek köszönhetően megelőzhető, hogy további EU-s munkavállalók álljanak be a bebocsátásra váró vendégmunkások sorába.

Amber Rudd korábbi brexitügyi miniszter 2016-ban arról értekezett, hogy a külföldieknek nem kellene olyan állásokat kapniuk, amelyeket britek is be tudnának tölteni. Liam Fox korábbi kereskedelmi miniszter az EU-val folytatott válási megállapodási tárgyalások egyik adujaként hivatkozott a bevándorlókra. Ne feledjük: a brit kormány tagjairól beszélünk, nem szélsőséges politikusokról - emeli ki a Bloomberg publicistája.

Digitális személyi

És a tettek összhangban vannak ezekkel a szavakkal. Az uniós polgárok letelepedését rendező jogszabály olyan digitális személyi igazolványt ad az érintetteknek, amilyet egyetlen brit sem fogadna el. Három adminisztratív kategóriát különböztet meg. Az uniós polgár kaphat letelepedett státuszt, amely alapján korlátlan ideig maradhat a szigetországban, kivéve, ha öt évre távozik, mert ez esetben elveszti megszerzett jogosultságát. Az előzetes letelepedett státuszba kerülők azok, akik nem teljesen felelnek meg az előbbi feltételeinek, végül az egyik sem kategóriájába azok tartoznak, akik kérelmét valamilyen ok, például bűncselekmény elkövetése miatt elutasítják.

Drámai változás

Megdöbbentő milyen gyorsan csökken az első státuszt elérők aránya, miközben a második nő. A letelepedett státuszt áprilisban még a kérvényezők 66 százalékának adták meg, míg júliusban már csak 56 százalékuknak. Eközben a jóval gyengébb státuszt jelentő előzetes letelepedett kategóriába esők aránya 34-ről 42 százalékra nőtt. Nem meglepő ennek tükrében, hogy az európai bevándorlók többsége nem bízik a hatósági eljárásban.

A Bloomberg cikkírója szerint megismétlődhet az a precedens, amely a második világháború vége után történt az Egyesült Királyságban. A birodalom végnapjaiban kinyilvánítottak, hogy a Brit Nemzetközösség polgárai előtt nyitva áll a szigetország kapuja, majd a hatvanas évek elején visszavonták ezt ezt az ígéretet. Ugandaiak, kenyaiak, tanzániaiak és mások vesztették el munkájukat, a megélhetés lehetőségét Nagy-Britanniában annak ellenére, hogy brit útlevelük volt.