Egy háromgyerekes családanya túlméretezett szemüveggel, egy 38 éves meleg férfi és egy milliomos jogász. Ebből a kínálatból választja ki a német konzervatív CDU 1001 küldöttje a december 7-ei kongresszuson a párt elnökét. A jelöltek a CDU-tagságának lelkéért harcolnak - vezeti fel a három politikus (Annagret Kramp-Karrenbauer, vagy ahogy becézik: AKK, Jens Spahn és Friedreich Merz) nyilvános vitasorozatáról tudósító cikkét a Financial Times (FT).

A kelet-németországi Halle a nyolc vitából álló road show negyedik állomása volt - az utolsót Berlinben tartják pénteken. A három politikus 800 érdeklődő CDU-párttag előtt vitatkozott bevándorlás kezelésétől a minimálbérig minden fontos politikai kérdésről. Az eddigi rendezvények iránti érdeklődés jóval nagyobbnak bizonyult, mint amivel a szervezők számoltak, rendre nagyobb helyiséget kellett bérelni, hogy mindenki beférjen, aki jegyet igényelt.

A CDU a második világháború utáni európai politikatörténet egyik legsikeresebb pártja, az elmúlt közel hetven évből ötvenben Németország kormánypártja volt - emlékeztet az FT. Ezért Európa sorsát is befolyásolja, hogy ki lesz a párt elnöke és ennek nyomán jó eséllyel az ország kancellárja.

A változás embere

Mielőtt tíz évvel ezelőtt visszavonult az aktív politizálásból, hogy pénzügyi közgazdászi karriert kezdjen Merz a CDU egyik csillaga volt. Merkel azonban kiszorította a vezetésből - az ő nyomására 2002-ben távoznia kellett a párt frakcióvezetői posztjáról is. Ha ő lesz a CDU elnöke, akkor a kancellár biztosan nem tudja kitölteni 2021 őszéig tartó kormányzási ciklusát.

Merz jelenleg a BlackRock pénzügyi szolgáltató cég német vállalkozásának elnöke, egyben számos vállalat igazgatóságának is tagja. Hívei úgy tekintenek rá, mint a CDU Merkel előtti korszakának képviselőjére. A kancellár centrista irányvonalával szemben akkor karakteresebben konzervatív volt a párt, élesebb határ húzódott közte és baloldali versenytársai között. Merz azzal kampányol, hogy a változást képviseli, amivel sok hívet szerzett azok között, akik jó szónokot, gazdasági reformert és tradicionális értékek karizmatikus védelmezőjét látják benne.

Megszólalásait a bevándorlás kérdésköre köré fonja, újra és újra elismétli, mekkora hibának tartja, hogy Merkel három éve megnyitotta Németország kapuit a szíriai menekültek előtt, amivel egymillió emberrel növelte az országban lévő bevándorlók számát. Az ígéri, hogy a CDU támogatottságát visszatornássza 40 százalékra, a bevándorlóellenes Alternatíva Németországért (AfD) pártot pedig, amely a hibás migrációs politikai miatt sok CDU-szavazót elcsábított, visszaszorítja.

Baklövések

Csakhogy menet közben elkövetett jó pár baklövést, amit az elemzők azzal magyaráznak, hogy tíz éve nem szerepel a politikai nyilvánosságban, s ezért berozsdásodtak a biztonsági reflexei. Az egyik ilyen hiba az volt, hogy megkérdőjelezte, hogy a német alkotmányban biztosítani kell az emberek jogát a menekültstátus megszerzésére. Mindkét ellenfele kihasználta ezt a megjegyzését, ugyanis ez a passzus a második világháború náci pusztítására adott egyik válaszként került be az alaptörvénybe, így firtatása tabunak számít.

A másik rossz húzása az volt, hogy azt állította: a CDU csak vállrándítással reagált arra a politikai kihívásra, amit az AfD megjelenése jelentett. AKK egyből leütötte a magas labdát: azt mondta, hogy ellenfele ezzel arcul csapta a párt tagjait és naivitással vádolta Merzet. A legsúlyosabb baklövés azonban az volt, hogy a dúsgazdag üzletember-politikus egy interjújában a német felső középosztályhoz sorolta magát, miközben bőven a német átlag életszínvonala felett él. Ezzel az ügyetlenséggel kabarétréfák szereplőjévé tette magát.

A nyertes

Merz hibáin AKK nyert a legtöbbet. Az 56 éves volt tartományi kormányzót, jelenleg a CDU főtitkárát Merkel centrista irányvonala követőjének tartják, ám korántsem pusztán "Merkel 2.0-s változata". Ezt bizonyítja, hogy jóval harciasabb politikus a kancellárnál. Szemben versenytársával, nem a bevándorlás témájával akar nyerni, hanem azzal, hogy a választókat érdeklő számos kérdésről beszél a nemzeti szintű minimálbértől kezdve a nők súlyának növelésén át a döntéshozó testületekben egészen az atomenergia kivezetéséig az áramtermelésből.

Ugyanakkor felveszi a kesztyűt a migráció ügyében is. Például hozott egy esetet tartományi vezető korából, amikor muszlim bevándorlók nem akartak élelmet elfogadni a női személyzettől. Közölte velük, hogy vagy változtatnak a hozzáállásukon, vagy éhen maradnak. Összességében vékony jégen jár, amikor Merkel sikereinek folytatójaként, de hibáinak elkerülőjeként prezentálja magát, ám úgy tűnik, eddig bevált a taktikája.

Mi dönthet?

A hamburgi CDU-kongresszus küldötteinek a változás vagy a folytatás között kell választaniuk. Az piacbarát liberálisok és a síron is túl konzervatívok lelkesen támogatják majd Merzet Merkel trónfosztásában, ám nagyon sokan lesznek a teremben helyi vezetők, polgármesterek, önkormányzati tagok, tartományi és országos parlamenti képviselők, akiknek mások a prioritásai.

Ők azt szeretnék, ha fennmaradna az országban a jelenlegi státus quo, amit inkább remélhetnek AKK-tól. Michael Bröcker, a harmadik versenyző Jens Spahn életrajzírója úgy véli, hogy ezeket az embereket egy cél mozgatja, az hogy megtarthassák az állásukat. Olyan vezetőt fognak választani, akitől azt remélik, hogy az irányításával teljesülhet ez a céljuk. Nem érdekli őket az új politikai hajnal ígérete vagy a rebellió.