A cikk szerzője Navracsics Tibor oktatásért, kultúráért, ifjúságért és sportért felelős uniós biztos

Az oktatás ügye ismét az Európai Unió politikai napirendjének élére került. Nem véletlenül: az oktatás kulcsszerepet játszik gazdaságunk versenyképességének megőrzésében és az összetartó, igazságos társadalom kialakításában. Örömömre szolgál, hogy mára széles körben egyetértenek ezzel, és kijelenthetem, hogy minden követ megmozgattunk annak érdekében, hogy az oktatás területén folytatott európai együttműködést új szintre emeljük.

Kapcsolódó

A tagállamokkal karöltve az Európai Bizottság szilárd alapot teremtett egy valódi európai oktatási térség kialakításához. Erre szolgál a külföldi tanulás ösztönzése, a kulcskompetenciák, például a vállalkozói és digitális készségek fejlesztése, a végzettségek kölcsönös elismerése, az idegennyelv-tanulás ösztönzése, a koragyermekkori nevelés és gondozás támogatása, valamint a közös értékek és a befogadás erősítése. Az európai egyetemek hálózatainak kialakítására irányuló új kezdeményezés szintén új lehetőségeket teremt a hallgatók és a felsőoktatási intézmények számára.

Ki kell alakítani az európai oktatási térséget

Az európai oktatási térség megteremtése igen ambiciózus célkitűzés, ezért ennek megfelelő finanszírozás is szükséges hozzá. A Bizottság ezért javasolta az Erasmus program keretének megkétszerezését a következő hosszú távú, a 2021 és 2027 közötti időszakra szóló uniós költségvetésben, annak érdekében, hogy minél többen élhessenek a program nyújtotta lehetőségekkel.

Navracsics Tibor oktatásért, kultúráért, ifjúságért és sportért felelős uniós biztos, fotó: MTI/EPA

Az európai oktatási térség létrehozása olyan lépés, amelyet az EU-nak meg kell tennie annak érdekében, hogy készen álljon a 21. század kihívásaira, hogy mindenki számára lehetőségeket tudjon teremteni, és hogy kiaknázza legértékesebb erőforrását, a tehetséget. Büszke vagyok arra, hogy részt vehettem ennek kialakításában.

Az európai oktatási térség sikere azonban különösen egy olyan tényezőn áll vagy bukik, amelyről gyakran megfeledkeznek: a tanárokon, az ő elhivatottságukon és önképükön.

Megbecsült és elégedett tanárok nélkül az európai oktatási térség projektje nem fogja a várt eredményeket hozni.

Meg kell ismernünk a tanárok hozzáállását és szükségleteit annak érdekében, hogy hatékony intézkedéseket hozhassunk az előttük álló kihívások kezelésére.

Az iránytű

Az Oktatási és Képzési Figyelő 2019-es kiadása, melyet szeptember 26-án Brüsszelben, a második európai oktatási csúcstalálkozón fogok bemutatni, jó iránytű lesz majd ehhez. A Figyelő a legfontosabb uniós oktatási kiadvány, évről évre áttekinti a tagállamok oktatási helyzetét, idei számának fő témája pedig a tanári hivatás. Összefoglalja és elemzi például az OECD által készített, a tanári pályáról és a tanulásról szóló nemzetközi felmérés eredményeit, ezáltal értékes betekintést nyújt abba, hogy a tanárok hogyan látják jelenlegi helyzetüket és jövőjüket.

Legfontosabb üzenete azonban az, hogy a tanárok több és színvonalasabb képzést igényelnek annak érdekében, hogy szembenézhessenek az előttük álló társadalmi és technológiai kihívásokkal. Az egyik ilyen kihívás az, hogy miként aknázzuk ki az új technológiákat, miközben tudatosítjuk azok káros hatásait is.

A másik, hogy hogyan támogassuk a tanárokat a kulturálisan sokszínű osztályközösségekben jelentkező nehézségek leküzdésében. A képzés mellett a tanároknak elismerésre is szükségük van. A felmérés szerint csupán 18 százalékuk érzi úgy, hogy a társadalom kellően értékeli a munkáját. Az általánosan alacsony szintű fizetéseken túl a tanári szakma presztízsét és tekintélyét is magasabb szintre kell emelnünk.

Elégedett és megbecsült tanárokra van szükség

A Figyelőből az is kiderül, hogy számos tagállamban jellemző a tanárhiány, különösen a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika terén. Ezenkívül több más égető társadalmi problémát is tárgyal a kiadvány. Hány diákkal számolhatunk a jövőben? Hány tanárra lesz szükség az oktatásukhoz? A politikai döntéshozóknak ehhez hasonló kérdésekre is választ kell találniuk, különösen az idősödő társadalom és a vidéki területeken jellemző népességcsökkenés összefüggésében.

Az elmúlt nyolc évben az Oktatási és Képzési Figyelő nagy szerepet játszott a tagállami oktatási reformok elősegítésében. Az idei kiadás egyértelmű üzenetet hordoz:

az ambiciózus reformcélok megvalósításához elégedett és megbecsült tanárokra van szükség.

Az a feladatunk, hogy őket állítsuk az európai oktatási térség középpontjába.