Az egyre nagyobbra fúvódó kínai eszközbuborékok, elsősorban ingatlan piaci lufik a helyhatóságok irányítása alatt álló alapoktól, egy sajátos árnyékbankrendszerből nyerik a forrásaikat. Ezek a pénzügyi vállalkozások úgynevezett carry trade ügyletekben jutnak forrásokhoz, azaz alacsony kamatozású dollárkölcsönöket vesznek fel, amelyeket drágább jüanhitelekként helyeznek ki. Az ügyleteket közvetlen külföldi tőkebefektetésként vagy exportbevételként tüntetik fel. A telekárak növekedése a nagyvárosokban ennek a folyamatnak a bizonyítéka.

A bizonytalan finanszírozási helyzet azonban azzal fenyeget, hogy ha a dollárhiteleket nyújtók bizalma meginog kínai adósaikban vagy hirtelen elapad az olcsó forrás, akkor kipukkadnak a buborékok, és a gazdaság kaotikus körülmények között összeomlik. Ezek az alaptételei Andy Xie elemzésének, amelyet a MarketWatch közöl. Xie független sanghaji közgazdász, aki a híres Massachusetts Institute of Technologyn (MIT) szerezte diplomáját és a nyolcvanas években a gazdasági buborékokból írta doktori disszertációját. Korábban vezetőként dolgozott a Morgan Stanleynél.

Eddig látnoknak bizonyult

Megjósolta az 1997-es ázsiai valutaválságot, az internetgazdasághoz kapcsolódó tőzsdei összeomlást 2000-ben és már 2003-ban jelezte, hogy buborék alakul ki az USA ingatlanpiacán. Ez vezetett el végül a 2007-2009-es pénzügyi válsághoz. Erősíti jóslatai megbízhatóságát, hogy soha nem nevezett eszközbuboréknak valamit, amiről később kiderült, hogy nem volt az.

Elemzésében hasonlóságot talál a jelenlegi kínai folyamatok és az 1997-es délkelet-ázsiai összeomlást megelőző helyzet között. Akkor is az olcsó dollárhitelekre alapozott carry trade táplálta a buborékok hizlalását. A különbség sem lényegtelen azonban: Kína esetén mindez sokkal nagyobb méretekben folyik. Akkor a Fed kamatemelés húzta ki dugót a  luftballonból, most a Fed monetáris enyhítésének leépítése játszhatja el ugyanezt a szerepet.

Beindult a láncreakció

A hitelkihelyezés nagyjából 14 ezer milliárd jüannal (2,3 ezer milliárd dollár) bővült 2013 első tíz hónapjában, aminek fele nem bankoktól, hanem alapoktól, alapok által nyújtott kölcsönökből származott. Az árnyékbankrendszer szerepe részben a bankok visszahúzódása miatt nő. A telek- és más ingatlanspekuláció olyan nevetségesen magas szinte emelkedett, hogy az épeszű bankok kamataikat emelve menekülnek a piacról. Így a Fed monetáris enyhítése miatt keletkező olcsó pénz mellett a pénzintézetek hitelezésének csökkenése is ösztönzi a carry trade-et.

A piacra ömlő pénz inflációs nyomáshoz vezet. Az ingatlanárak nőnek, következésképpen úgy látszik, hogy a spekuláció jó vállalkozás. Ezért egyre többen próbálkoznak meg vele. Közéjük tartoznak azok a nem spekulatív vállalatok, amelyek profitja csökken - sok Kína keleti partján működő magánvállalkozás szembesül nyeresége drámai visszaesésével. Egyesek ezek közül sajátos "hitelcápává" válnak: korábbi profitjukból összegyűjtött megtakarításaikból ingatlanspekulánsokat kezdenek hitelezni.

Az összeomlás forgatókönyvei

Árcsapda

Kínában a fogyasztói árak gyorsan nőnek, miközben a termelői árak zuhannak. Ez egy másik gazdaságban nem fordulhatna elő. A csökkenő termelői árak veszteségessé teszik a vállalatokat, ám a helyhatóságok a munkahelyek védelme érdekében támogatásokkal életben tartják őket. Ehhez elsősorban forgalmi adókból teremtik elő a forrást, ami növeli a bolti árakat. A termelői árak deflációja így táplálja a fogyasztói árak inflációját.

Xie szerint nem a hatósági irányítás javítása a megoldás, amit az országot vezető kommunista párt bürokratái hajlamosak ajánlani. A beavatkozás korlátozására van szükség. Az ország irányításának reformja ugyanakkor, ha bele is vágnának, elhúzódó folyamat lenne, miközben az eszközbuborékokat tápláló források elapadhatnak, a potenciális hitelfelvevők pedig elfogyhatnak. Ez szintén azt sejteti, hogy a gazdaság durva fékezés (hard landig) előtt áll.

A spekulatív buborékok kétféleképpen pukkadhatnak ki: a bizalom összeomlása vagy a hitelforrások elapadása miatt. A dot.com lufi 2000-ben, amelyben az internetgazdasághoz tartozó cégek tőzsdei értéke irracionális szintekre emelkedett, az előbbi kategóriába tartozott. A 2007-ben kezdődött másodlagos jelzálogpiaci válság, amelyben hitelképtelen ügyfelek kaptak lakáskölcsönt úgy, hogy az ehhez szükséges forrást a hitelnyújtók átverésével szerezték meg, a befektetők pénzének elfogyása miatt robbant ki.

A Kínában nyújtott ingatlanhitelek természete olyan, hogy a kölcsön időtartama rövidebb, mint a törlesztés, ezért folyamatosan újakra kell lecserélni a korábbi kölcsönöket. A befektetői bizalom fenntartásának kulcsa ezért az, hogy a finanszírozók úgy lássák: a hiteleik fedezetéül szolgáló ingatlanok ára folyamatosan nőni fog. Ez jelenleg csak a nagyvárosokban működik, a kisebbekben ingadozik a helyzet, ezért elég egy apró pszichológiai sokk, és beindul a láncreakciószerű összeomlás.

A növekedés csapdája

A kínai ingatlanbuborék a gazdaság lefékeződésével párhuzamosan 2012-ben valamelyest leeresztett. Mindkét folyamat pozitív volt - elég arra utalni, hogy az új lakások eladása már majdnem a GDP 15 százalékát adta. Az ország azonban munkaerőhiánnyal küszködik, ezért a visszaesést gyorsan lenyelték a cégek. Idén visszatért a növekedés és vele a spekuláció.

Ahogy a gazdaság egyre inkább függ az utóbbitól, úgy válik a növekedés a spekuláció támogatójává. A spekulációs játszma résztvevői úgy interpretálják a pekingi kormány és az amerikai központi bank gazdaságélénkítő lépéseit és retorikáját, hogy ezek gyakorlatilag fenntartják az üzletük alapját: a lakásra vágyó kínaiakat hitel keresleti, a dolláralapú carry trade-et a kínálati oldalán. Xie szerint ebből az egymást erősítő folyamatból nő ki a 2007-est megelőzőnél is nagyobb, gigantikus gazdasági buborék.

Szociális katasztrófa

A lufi kipukkadása nagyon eltérő hatással lesz a világ első és második legnagyobb gazdaságában. Az USA-ban alapvetően a tőzsdéket és a gazdagok vagyonát érintő árbuborékról beszélünk. A lakosság nem adósodott el újra, így az összeomlás főként a későn kapcsoló spekulánsokat fekteti majd két vállra.

Kínában sokkal súlyosabb lesz a hatás, mert egyre több középosztálybeli jövedelemmel rendelkező ember adósodik el. Sanghajban például az öreg házakban lévő kis lakások ára idén ötödével ugrott meg, miközben a nagy, drága otthonoké alig változott és még mindig elmarad a két évvel ezelőtti szinttől. A kevéssé értékes lakások jó célpontok a közepes jövedelműeknek, ám négyzetméteráruk ma már közelíti a nagy lakásokét.

A dolog hasonló ahhoz, ami az USA-ban az ezredforduló tájékán történt. A kis keresetű emberek a tőzsdézni kezdtek, mert azt hitték, hogy így is kamatoztathatják életük során összegyűjtött megtakarításaikat. Pénzükből azonban csak rossz minőségű részvényekre futotta, amelyek az elsők között vesztették el értéküket a hat évvel ezelőtt kirobbant válságban. Az összeomlás után övék volt a veszteség, miközben a bennfentesek időben zsebre tették a zsetont.