Néha jót tesz egy országnak, ha igyekszik a külföld szemével tekinteni magára - kezdi publicisztikáját a Financial Timesban (FT) Philip Stephens, aki két hónapot Berlinben töltött. Minden ottani beszélgetése azzal a kérdéssel kezdődött: Mi történt magukkal/veletek? A németek nem akarják kihúzni Nagy-Britanniát a brexit mocsarából, de komolyan aggódnak azért, hogyan lehetne kimászni ebből a zűrzavarból.

Olyan országnak látják az Egyesült Királyságot, amelynek politikai elitje egymással kibékíthetetlen, irracionális ellentétben álló csoportokra bomlott. A saját meggyőződésükhöz dogmatikusan ragaszkodó frakciók kilátástalan csetepatékba bocsátkoztak egymással. Mintha valamilyen megmagyarázhatatlan betegség térítette volna el őket a pragmatikus, kompromisszumokra nyitott, egészséges viselkedéstől.

Elvesztették a fonalat

Az FT publicistája úgy véli, a brit kormány és parlament kiengedte a kezéből az ország irányítását. A parlamenti képviselők többsége úgy gondolja, hogy a brexit hiba, ám ezt nem merik nyíltan vállalni, mert az a vád érné őket a bulvárlapok hasábjain, hogy felül akarják írni a "nép akaratát", amely a tavaly júniusi népszavazáson nyilvánult meg.

Ez történik, ha egy parlamenti demokráciában a súlyok és ellensúlyok rendszerét felülírja a többségi elv referendumokkal megtámogatott túlsúlya - véli Stephens.

A brexit az ország legnagyobb társadalmi-gazdasági-politikai projektje a második világháború lebonyolítása óta. Őrülten bonyolult, sorsfordító következményekkel járó folyamat, amelynek menedzselését elbénáskodta az idén júniusi választási kudarccal hitelét és befolyását vesztett kormány, illetve a belháborúba bonyolódott Konzervatív Párt.

Volt már ilyen - vagy mégsem?

Theresa May miniszterelnök regnálásának messze legfőbb jellemzője a kormányfő gyengesége. Miniszterei nyíltan szembe szállnak vele, külügyminisztere, Boris Johnson azon ügyeskedik, hogyan vehetné át a toryk és az ország vezetését. A párt képviselői és tagjai élesen megosztottak a szigetország és a kontinens viszonyával kapcsolatban: bár mindenki brexitpárti, nem tudnak megegyezni abban, mit is jelentsen ez.

Volt már hasonló megosztottság például száz éve, amikor az volt a vita tárgya, hogy Nagy-Britannia fenntartsa-e a szabadkereskedelmet az egész világgal vagy leszűkítse azt saját birodalmának országaira, kizárva az egyre erősebben a babérjaira törő Németországot és Egyesült Államokat. Akkor nem csupán egy párton belüli csata zajlott, míg most a toryk körein belül vívják a meccset.

Ravaszdi ellenzék

A Munkáspárt az 1970-es évek szocialista politikájának feltámasztását szorgalmazó Jeremy Corbyn kezébe tette a sorsát. Miközben a konzervatívok a brit birodalmi múlt nemezisét látják az EU-ban, az ellenzék vezére a burzsoázia uralmának eszközeként tekint rá.

Ez nem tartja vissza attól, hogy keresztbe tegyen a kormánynak az EU-val folytatott válási tárgyalásokon. Igazi célja, hogy kierőszakoljon egy előrehozott választást, amelyet megnyerhet és bejelentheti a szocializmus alapjainak lerakását Nagy-Britanniában.

És ez nem alaptalan vállalkozás. Mayt már a jövő héten megbuktathatják. A brexittárgyalásokon kialakult patthelyzet előrehozott választásokhoz vezethet. Ezeken nyerhet Corbyn. Az EU 27 tagállama nem akar olyan egyezséget ajánlani, amely megfelelne egyik-vagy másik Tory frakció álláspontjának, s ezzel végső győzelemhez segíthetné azt.

A káosznak is lenne előnye

Leszámítva azt a lehetőséget, hogy a szigetország megállapodás nélkül lép ki 2019 márciusában az EU-ból - ami azzal járna, hogy egyik napról a másikra önálló vámrezsimet kellene bevezetnie -, két lehetősége maradt az Egyesült Királyságnak. Vagy egy Kanadáéhoz, vagy egy Norvégiáéhoz hasonló megállapodásra jut az EU-val. Az előbbi komoly gazdasági hátrányokkal járna az EU-tagsához képest, az utóbbi kvázi tagság lenne, ami kiborítaná az elszánt brexitpártiakat.

Stephens emlékeztet arra, hogy másfél éve a görög politika kaotikus viszonyaihoz hasonlította azt, ami a függetlenségi népszavazás után Nagy-Britanniában kialakult. Ez akkor némileg túlzásnak tűnt, ám ma már valóság. Egyetlen reményük maradt a józan külső szemlélőknek: a politikai fejetlenség elvezethet egy következő referendumhoz, amely útját állhatja a brexitnek.

(A nyitókép forrása: Szabó Dániel, Napi.hu)