Oroszország és Ukrajna elmúlt három évtizedes gazdaságtörténete sokkal több hasonlóságot mutat, mint különbséget és bajaik gyökere is közös - írja Anders Aslund a washingtoni Atlantic Council kutatóintézet vezető kutatója a bne IntelliNews régiós portálon megjelent cikkében. A két ország közti alapvető különbség a Szovjetunió összeomlásának idején alakult ki.

Jegor Gajdar közgazdász és csapata heroikus erőfeszítéseinek köszönhetően a birodalom széthullása idején, 1991-1994-ben Oroszországban jelentős gazdasági reformokat hajtottak végre, ami Ukrajnában elmaradt. Ennek köszönhetően az előbbi országban elkerülték az utóbbit kivasaló hiperinflációt - 1993-ban például becsléstől függően 5-10 ezer százalék volt a pénzromlás üteme Ukrajnában.

Aslund úgy véli, ez a különbség az oka annak, hogy jelenlegi árfolyamokkal számolva az egy főre eső orosz GDP háromszorosa Ukrajna hasonló mutatójának. Ezt leszámítva a két ország gazdaságpolitikája párhuzamosan futott egymás mellett.

Vergődés és boom

A kilencvenes évek hátralévő részében mindkét ország vezetősége középszerű gazdaságpolitikát folytatott, majd egyaránt beleszaladt az 1998-as pénzügyi válságba. Erre válaszul Oroszországban 1999 és 2002 között jelentős reformokat hajtottak végre, amely stabil makrogazdasági rendszert eredményezett. Ukrajna is próbálkozott, de kevésbé elszántan, gyengébb eredménnyel.

Mindketten élvezhették a nyersanyagok és energiahordozók jelentős drágulásának áldásait 2000 és 2007 között. Az orosz GDP évente hét, az ukrán 7,5 százalékkal nőtt ebben az időszakban. A világgazdasági válság azonban véget vetett a szép időknek: az orosz GDP nyolc, az ukrán 15 százalékkal hanyatlott. Ezután mindkét gazdaság stagnált, illetve az ukrán 17 százalékkal hanyatlott 2014-2015-ben az orosz agresszió miatt.

A kijevi kormány 2015 és 2017 között jelentős gazdasági reformprogramot hajtott végre, ám a szakértő szerint ezek a változtatások csak lemásolták azt, amit az oroszok 1999 és 2002 között már elvégeztek. Egyébként sem a makrogazdasági rendszer hiányosságai jelentik a legnagyobb bajukat.

Az ősbűn

Alapvető problémájuk az - akárcsak az összes többi volt szovjet tagköztársaságnak, kivéve a balti országokat -, hogy nincs a tulajdon védelmét szolgáló valós törvényük és jogszolgáltatásuk. Minden gazdag ember, függetlenül attól, hogy a kormány barátja vagy ellenfele, gyorsan felismeri, hogy a vagyona nincs biztonságban a hazájában. Ezért kiviszik a pénzüket az országból olyan külföldi bankokhoz, amelyekkel a néhai Szovjetunió is üzletelt.

Minden egyes évben 1990 óta mindkét ország GDP-jének 5-5 százaléka távozott emiatt, aminek eredményeként orosz magánszemélyek ezer milliárd dollárnyi, ukránok 140 milliárd dollárnyi vagyont halmoztak fel külföldön. Az előbbi összeg az orosz bruttó hazai össztermék háromnegyede, az utóbbi az ukrán hazai össztermék közel 140 százaléka - az utóbbi is több mint az éves magyar GDP.

A külföldiek sem

És a tulajdonbiztonság hiánya nem kerüli el a külföldiek figyelmét sem. Miután látják, hogy a hazai tőkések kiviszik a vagyonukat, ostobák lennének odavinni a pénzüket. A két országba érkező közvetlen tőkebefektetések értéke a GDP egy százaléka volt az elmúlt években, miközben normál esetben 4-5 százalék lehetne ez az arány.

Ezért Oroszország és Ukrajna befektetési rátája a GDP 18-20 százaléka, miközben a hozzájuk hasonló országok esetén 25-30 százalékos arányra lenne szükség ahhoz, hogy a nominális GDP-növekedés elérje az évi 6-8 százalékot. Ráadásul az árupiaci boom nem jön vissza egyhamar, ezért - a tulajdon biztonságának hiányában - sem a hazai, sem a külföldi befektetőknek nem érdekük e két országban költeni a pénzüket.

Mindennek a teteje

És mindennek a tetejébe a hazai eliteknek nem érdekük, hogy kialakítsák a valódi tulajdonjogot. Ezzel szemben arra koncentrálnak, hogy fenntartsák monopóliumaikat, oligarcha státusukat, ami szép járadékot hoz üzleteik után. Nincs szükségük vagyonbiztonságra otthon, mert megkapják azt külföldön.

Aslund konklúziója ezért nagyon egyszerű. Ha az orosz és az ukrán vezetők azt akarják, hogy országaik gazdasága növekedjen, akkor létre kell hozniuk a vagyon jogvédelmét, az ehhez szükséges jogszolgáltatással együtt. Amíg a járadékszerzéssel vannak elfoglalva, addig gazdasági araszolásra ítélik országaikat, és ezen nem fog segíteni egy esetleges újabb olajár-emelkedés sem.

A fotó forrása: Shutterstock