Viktor goes to London címmel közöl jegyzetet a The Economist azzal az apropóval, hogy Orbán Viktor Nagy-Britanniába látogat, ahol The Role of Traditional Values in Europe's Future címmel előadást tart és találkozik David Cameron konzervatív miniszterelnökkel. A cikk bemutatja a magyar kormány politikáját, arra a következtetésre jutva, hogy a brit miniszterelnök nagy hibát követne el, ha a torykéhoz hasonló konzervatív politikát követő kormány vezetőjeként ölelné keblére magyar kollégáját.

Orbán rossz ajtón kopog: ő nem konzervatív abban az értelemben, ahogyan a brit konzervatívok tekintenek magukra. Ehelyett egy felülről lefelé építkező, túlcentralizált államot épít ki, amely keveri a jóléti szocializmus elemeit a nacionalista retorikával - adja meg a cikk alaphangját a szerző.

Nemzeti és szocialista

Orbán a közelmúltban tett politikai lépései és kijelentései alapján keveri Ed Miliband, a Munkáspárt és Nigel Farage, a brit függetlenségi párt vezetőjének húzásait és retorikáját. Milibandhoz hasonlóan háborút vív az energiaszolgáltatók ellen - a brit vezető az ígérte, hogy ha pártja győz a következő parlamenti választáson akkor 20 hónapra befagyasztják az energiaárakat.

Ami a függetlenséggel kapcsolatos állásfoglalást illeti, ezzel kapcsolatban a Fidesz kongresszusán kifejtett víziója ad eligazítást. Orbán a rosszindulatú külső erők ostroma alatt álló Magyarország képét festette hallgatósága elé. Lehet, hogy ez Budapesten tradicionális értéknek számít, de nem olyan felfogás, amelyet a brit konzervatívok osztanának.

Hízelgő bankárok, kapzsi multinacionális cégek, EU-bürokraták és magyar lakájaik egyesíteni fogják erejüket Magyarország ellen - figyelmeztetett a magyar kormányfő. Nekünk azonban nem kell Európa, a bankok és a nagyvállalatok szolgáinak lennünk tette hozzá.

Így lett bűntett a dohányzás

Orbán elitellenes retorikája ugyanakkor némileg rejtélyes. Közhely, hogy a Fidesz kormányzása alatt magasan szárnyalnak jó kapcsolatokkal rendelkező üzletemberek. A megfelelő politikai kapcsolatok és politikai irányválasztás eldöntheti és el is dönti, hogy egy cég sikeres-e vagy sem. Különösen így van ez az állami megbízások elnyerésénél. Eközben a kormány a családbarát adókedvezmények bevezetése ellenére nem tudta lényegesen csökkenteni a szegénységet.

A dohánykereskedelem átalakítását de facto államosításnak minősíti, amelyben a trafikok számát 42 ezerről ötezerre csökkentették, több ezer családot fosztva meg a megélhetésétől. Számos vád hangzott el azzal kapcsolatban, hogy politikai alapon ítéltek oda új dohányárusítási licenceket, amit a kormány vehemensen tagad. A cigarettaeladások mindenesetre visszaestek, ami jó hír lenne a nemzet egészsége szempontjából, ha a dohányosok nem a virágzó feketepiacon vásárolnák a füstölni valót, ami kriminalizálja szenvedélyüket.