Theresa May miniszterelnök abban a reményben íratta ki az előrehozott választásokat, hogy a 12 fős tory többségnél nagyobbat szerez, ami jobb hátteret biztosít kormányának a brexittárgyalások lebonyolításához. Miután az eredmény az abszolút többség elvesztése lett, e terv megvalósítása helyett négy forgatókönyv is szóba jöhet - derül ki a Bloomberg cikkéből.

Szinte biztos, hogy el kell halasztani az egyeztetések elkezdését, amelyet június második felére terveztek, miközben a lezárás határideje - amely az uniós alapszerződés megfelelő passzusa alapján adódik - 2019 márciusa nem csúszik odébb.

Jön utánuk az özönvíz

May egyik számítása az volt, hogy ha nagy, mondjuk 100 fős többséget szerez a parlamentben, akkor megszabadul a Konzervatív Párt elvakultan brexitpárti szárnyának nyomásgyakorlásától. A búcsúzó parlamentben 60 ilyen képviselő van, akik a 12 fős többség mellett zsarolhatták a miniszterelnököt a szavazatuk megvonásával, ha nem elég kemény a brexit ügyében.

Ha bejönnek a várakozásai, akkor szabadabb kezet kapott volna a kritikus kérdések kezelésére. Ilyen a szigetország lelépési pénzének ügye, az Európai Bíróság joghatáságának elutasítása vagy az új kereskedelmi megállapodás megkötése és az átmenet az EU-tagság és a függetlenség helyzete között.

Így aztán ha a toryk hatalmon maradnak, akkor akár Mayt, akár az utódát a korábbinál is erősebb pozícióból revolverezhetik. Megakadályozhatják, hogy a kormány engedményeket tegyen a tárgyalásokon, ami odavezethet, hogy az Egyesült Királyság szabályosan kiszakad az EU-ból.

Jön Boris

A konzervatívok kormányon maradnak, de meggyengült helyzetükben újragondolják tárgyalási stratégiájukat. Jelenleg az a céljuk, hogy kiléptetik az országukat az egységes európai piacról és a vámunióból, továbbá keményen korlátozzák a bevándorlást. Ehelyett a gazdasági előnyök védelme érdekében norvég típusú megoldásra törekednek, amelyben a szabad munkaerő-áramlás biztosításáért cserébe élvezhetnék az egységes piac előnyeit.

Kenneth Clarke korábbi pénzügyminiszter az elmúlt hónapokban megpróbálkozott egy May ellen lázadással annak érdekében, hogy az előbbiek szellemében újragondolják a brexitcélokat.

Ez mutatja, hogy ehhez a váltáshoz valószínűleg új miniszterelnököt kéne választaniuk a toryknak. Szóba jöhet Amber Rudd belügyminiszter vagy akár a brexitpárti Boris Johnson külügyminiszter, akit sokan bohócnak tartanak, ám éppen sármjára támaszkodva vezényelhetné le a visszavonulást.

Jön Jeremy

Jeremy Corbin, a Munkáspárt vezére minden előrejelzésre rácáfolt azzal, hogy a választás igazi győztesévé tette a pártját. Akár kisebbségből, akár egy koalíció élén kormányt alakíthat, ami May brexitterveinek kukába dobását jelentené. Egy Corbyn vezette kormány az egységes piaci és a vámuniós részvétel fenntartását tekintené fő feladatának. Biztosan megkötné a megállapodást az EU-val - ezzel is szembe menne Mayjel, aki szerint jobb, ha nincs megállapodás, mint ha egy rossz egyezséget kötnek.

Nem jön semmi

Az utolsó forgatókönyv szerint semmi sem változik az új parlament felállásával. A régi-új kormány azt a brexitet próbálja átnyomni, amelyet a választóknak a szavazás előtt kínált. Ezt arra hivatkozva tennék, hogy az országnak stabilitásra van szüksége. Ehhez Maynek meg kellene szereznie pártja Leave- és Remain-párti szárnyának támogatását is.

Eközben folyton az a veszély fenyegetné, hogy különböző parlamenti szövetségek alakulnak azzal a céllal, hogy álláspontja felpuhítására bírják. Végül is a törvényhozás többi pártja nem támogatja a kemény brexitet.

Az EU kihasználhatná a londoni kormány gyengeségét: megtagadhatná a válási tárgyalásokra rendelkezésre álló, idén márciustól ketyegő két év meghosszabbítását és a kontinens szempontjából kedvező egyezség megkötésére kényszeríthetné a briteket.