Kim Dzsongun, Észak-Korea 33 éves diktátora imádja a televíziót - kezdi a sztálinista rezsim belső propagandájáról szóló cikkét a CNBC. Amióta 2011-ben átvette a hatalmat, az állami gyártású tévéprodukciók váltak az agymosás első számú eszközeivé a világtól elzárt országban. Kiszorították a mozifilmeket, amelyeket két elődje, apja és nagyapja előnyben részesített.

A kifejezetten televíziós terjesztésre szánt művek elsősorban a fiatalokat célozzák meg, azzal a céllal, hogy diktatúra mellé állítsák őket - derül ki abból a tanulmányból, amelyet Jean H. Lee, a Woodrow Wilson International Center For Scholars kutatóintézet munkatársa készített. Ez éles ellentétben van a Kim dinasztia eddigi kommunikációs politikájával, amely a katonai szolgálatot fényezte.

Kapcsolódó

Saját bázis

Sajátos "tendenciának" minősíthető, hogy az eddigi két vezetőváltás változást hozott a propagandában is. A cél láthatóan az, hogy érvényesítsék az új első ember prioritásait azzal kapcsolatban, melyik társadalmi rétegre kíván elsősorban támaszkodni. Egy dolog nem változik: a sajátosan értelmezett szórakoztatás az államalapító Kim Ir Szen óta fontos eleme az ország irányításának.

A második diktátor, Kim Dzsongil filmrajongó volt. Képes volt 1978-ban túszul ejtetni egy dél-koreai filmrendezőt és színésznőt azért, hogy propagandafilmeket csináltasson velük. Emellett hatalmas összegeket költött a nemzeti filmipar kiépítésére és 1987-ben kezdeményezte a phenjani nemzetközi filmfesztivál megrendezését.

Újító utód

Fia a 2011-es vezetőváltás után azonnal előtérbe tolta a tévéprodukciókat - derül ki Lee tanulmányából. Ki Dzsongun nem egyszerűen a rezsim ideológiájának közvetítő eszközét látja a szórakoztatásban, hanem a társadalom formálását várja el tőle. Az elmúlt időszak tévéjátékai a család, a közösség és a technológia "patrióta" felhasználása közötti "összefüggést boncolgatták".

A Szomszédaink című, főműsoridőben vetített sitcom, amelyet 2013 óta sugároznak, a családi élet kimódolt változatát tálalja a nézők elé. Lee szerint okos váltás ez ahhoz képest, hogy Kim Dzsongil idején a propaganda az állam szolgálatát a családi élet elé helyezte.

A háttérben azért ott van a "védelmező állam": az egyik rész például fegyverek teszteléséről szól, a másikban a szereplők ünnepelnek és táncolnak, amikor az ország ismert tévés személyisége bejelenti az egyik ballisztikus rakéta sikeres kilövését.

Tecno blabla

A Mások értéke című darab a családi kötelékek erejét hivatott propagálni, burkoltan utalva a disszidálásokra, amelyek megszakítják ezeket. Az áhítatos gyermeki ragaszkodás sulykolásával igyekeznek elejét venni az utóbbi időben elszaporodott disszidálásoknak.

A tévéprodukció főhőse egy tengerésztiszt, aki az új időknek megfelelően főként civilben jelenik meg a színen. Ezzel népszerűsítik a legifjabb Kim egyik fontos prioritását: hazai fogyasztói termékek - beleértve ebbe a divatot is - használatát.

Végül az Ifjú kutatók című, 50 perces film középiskolásokról szól, akik komputereket és más olyan elektronikus eszközöket használnak, amilyeneket az átlag észak-koreai sosem látott a valóságban. Egy tanulmányi verseny első díja egy hobbi rakétakilövő pad, amely arra utal, hogy az ifjak az atomfegyver-technológiájában hasznosíthatják tudományos ismereteiket.

Japán visszalőne

A japán kormány azt fontolgatja, hogy levegőből indítható, 500-1000 kilométer hatótávolságú rakétákkal egészíti ki a hadsereg arzenálját - tudta meg a Reuters az ügyhöz közel álló forrásokból. A szigetország második világháború utáni vállalásai szerint a katonaság maximum 300 kilométer hatótávolságú fegyverekkel rendelkezhet, ám Észak-Korea idén Japán felett átrepülő ballisztikus rakétákat indított, ami arra ösztönözheti a tokiói vezetést, hogy a kilövőállások megsemmisítésére képes eszközökkel erősítse a védelmi erőket. Hivatalosan tagadják a hírt, ami érthető, ugyanis az új fegyverek elérhetnék Kínát is, amit Peking minden bizonnyal rossz néven venne.

A nyitókép forrása: Jung Yeon-je/AFP