Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét sokan autokratának nevezik, igaz, hozzáteszik, hogy az ilyenfajta politikusok puha fajtájából valók. De vajon valóban hasonlít-e uralma Vlagyimir Putyin orosz államfő rezsimjéhez? Ez a kérdés izgatta Leonind Bershidskyt, a Bloomberg Berlinben dolgozó orosz származású publicistáját, aki Budapesten gyűjtött információt cikkéhez.

Összességében úgy látja, hogy bár az orbáni vezetés sok mindenben emlékeztet arra, amit Putyintól látunk, ám az eltérések, legalábbis egyelőre, túlsúlyban vannak a hasonlóságokkal szemben. Szerinte fontos különbséget tenni aközött, amikor egy kormány demokratikus felhatalmazás birtokában folytat illiberális, sőt gyakran ártalmas politikát, és aközött, amikor egy ország vezetése illegitim, elnyomó és veszélyt jelent a saját országa polgáraira.

Közös szenvedély

Orbán és Putyin osztozik a szuverenitás iránti szenvedélyben. Bírálóik ezt úgy látják, hogy korlátlan hatalmat akarnak, Bershidsky szerint azonban csupán mindenképpen el akarják kerülni, hogy külső hatalmak aláássák az uralmukat, döntéseket hozzanak a nemzetük helyett függetlenül attól, hogy nyugati kormányokról, multinacionális cégekről vagy civil szervezetekről van-e szó.

A magyar kormányfő ugyanakkor sokkal kifinomultabb módszerekkel éri el ezt a célját, mint orosz kollégája. Ez a szofisztikált hozzáállás persze nem jelent gyengeséget, inkább arról van szó, hogy jobban figyel arra, mi hatékony és mi nem.

Nincs itt semmi látnivaló

A Bloomberg publicistája beszélgetett kormánypárti és a kormánnyal szemben álló forrásokkal is az április 8-ai választások eredményéről. Megkérdezte Gulyás Gergelyt, hogy a Fidesz fölénye nem emlékezteti-e Putyin március közepén elért aránytalan túlsúlyára. A válasz szerint Gulyást inkább a bajorországi helyzetre emlékeztetik a történek. A CDU a Fideszéhez hasonló fölénnyel vezeti az ottani népszerűségi listákat az októberi tartományi választás előtt.

A kormánypárti politikus szerint azok az vélemények, amelyek Donald Trump amerikai elnökhöz, Putyinhoz vagy Recep Tayyip Erdogan török elnökhöz hasonlítják a magyar miniszterelnököt, újságírói túlzások. Szerinte a magyar politikai rendszer plurális demokrácia, amely megfelel az európai normáknak.

Azért akad

Bershidsky szembe helyezi ezzel az állítással az EBESZ megállapításait, amelyek szerint a magyarországi választás előtt összefolyt a kormány és a Fidesz bevándorlás-, EU-, ENSZ- és Soros-ellenes propagandája és a kormány váratlan osztogatásba kezdett a kampány alatt. Ezek a húzások nem férnek bele egyetlen normális demokrácia működésébe sem.

Ugyanakkor ugyanez a szervezet, az EBESZ úgy látta, hogy a március orosz elnökválasztás kampányában korlátozták az emberek gyülekezési szabadságát, a szabad véleménynyilvánítást, a jelöltek regisztrációját és politikai ajánlatuk eljuttatását a választókhoz, azaz nem volt valódi verseny az elnökségre pályázók között.

A magyarországi választásokon történhettek ugyan szabálytalanságok, ám az oroszországiról független megfigyelők azt állítják, hogy az eredménye masszívan torzít. Putyinra 10 millió hamis szavazat érkezhetett, ami az összes voks 18 százaléka.

Nincs életveszély

Bershidsky ezt követően megemlíti a Figyelőben a választások után megjelent listát, amely a Soros Györgynek dolgozó "zsoldosok" egy részét volt hivatva felsorolni. Ez a Putyin-párti médiában a Kreml négy évvel ezelőtti elfoglalása után megjelent listákra emlékezteti, amelyeken az árulók és az "oroszfóbiások" szerepeltek.

Ugyanakkor a kormánnyal szemben álló személyiségek Budapesten elmondták neki, hogy nem érzik életveszélyben magukat. Martin József Péter, a Transparency International helyi vezetője szerint a nagy különbség Oroszország és Magyarország között az, hogy itt jóval nagyobb személyes szabadságot élveznek az emberek.

Orosz minta

Más a helyzet a korrupcióval, amely erősen orosz mintát követ. Az 1990-es évek oroszországi vadkapitalizmusát azzal mentegették a megfigyelők, hogy minden országban rablóbárók szerzik meg az újgazdagok első millióit és milliárdjait, ám az utódaik már felvilágosult kapitalisták lesznek. Ez esetben ők lesznek a piaci versenyben tevékenykedő tőkések, a posztkommunista gazdasági elit tagjai

Putyin alatt azonban megfordult a gazdasági és a politikai hatalom viszonya: nem az oligarchák igyekeznek normálisnak tekinthető lobbizással befolyásolni a kormányt, hanem a politikai vezetés veti uralma alá az üzleti világot. Ez a modell működik a 2010 utáni Magyarországon is. A különbség - a korrupcióval érintett összegek nagysága mellett - abban van, hogy a gazdaságot milyen arányban érintik a nem piaci viszonyok.

Míg Tóth István János korrupciókutató becslése szerint Magyarországon a kormányzati beszerzések 15-24 százalékát vajazzák le, az orosz pénzügyminisztérium jelentése szerint Oroszországban több mint 42 százalék ez az arány. Magyarországon az urambátyám világ uralma alatt a gazdaság 5-10 százaléka lehet, miközben Oroszországban 10-20 százalék körül alakul a súlya.

Mi a különbség?

Bershidsky úgy látja, Orbán Viktor azért nyert meg két szabad választást 2010 után, mert nincs szüksége arra, hogy teljesen átvegye Putyin modelljét. Elegendő, ha ügyesen egyensúlyoz az orosz és az európai szabályok között.

A Bloomberg cikkírója szerint a magyar miniszterelnök arra a következtetésre juthatott, hogy ha túl messze megy, akkor végül összeáll vele szemben az ellenzéke, amely számíthat az EU liberális politikai közösségének támogatására, s ezzel valódi veszélybe kerülhet a hatalma.

Lényegében ugyanazt teszi, amit Putyin: annyi hatalmat összpontosít a saját kezében, amennyi csak tud, ám máshogy csinálja ezt mint kollégája. Miközben az orosz elnök fejszét forgat a kezében, Orbán Viktor szikével operál.

A fotó forrása: MTI Fotó/Szigetváry Zsolt.