A feltörekvő európai országok társadalma túlságosan elöregszik, mielőtt teljesítményük és jólétük jobban megközelíthetné a fejlett nyugati társadalmak színvonalát - kezdi cikkét a Financial Times (FT) internetes oldalán Beata Javorcik, az Európa Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) vezető elemzője. Két súlyos probléma erodálja ezeknek az országoknak a gazdasági erejét: a kivándorlás és a társadalmuk elöregedése. Mindkettő viszonylagos politikai és gazdasági stagnáláshoz vezet.

A kelet-közép-európai államok vezetői kétféle választ adhatnak a gondokra: populista politikával rövid távon próbálják kezelni azokat vagy a kormányzás átfogó reformjával hosszabb távra gondolkodva látnak hozzá bajok orvoslásához. Az EBRD szakértői arra a következtetésre jutottak, hogy a jobb kormányzás és a társadalom jóléte között közvetlen összefüggés van, miután ez enyhíti a kivándorlás ösztönzőit, nevezetesen a magasabb életszínvonal lehetőségét és a kiszámítható életkörülmények iránti igényt. A fiatal, jól képzett munkaerő megtartása pedig az innováció hajtotta gazdasági növekedés alapfeltétele.

Kapcsolódó

Ismert sztori

Jól ismert történet, hogy a kelet-közép-európai országok a KGST összeomlásával járó válság után, az 1990-es évek közepétől kezdve viszonylag gyors gazdasági növekedés produkáltak. Ezt elsősorban politikai és piaci reformjaiknak, valamint európai uniós csatlakozásuknak köszönhették. A reformok lelassultak, miután a régió része lett az EU-nak, sőt egyes országok hátramenetbe kapcsoltak, vezetőik kijelentették, hogy az illiberális társadalmi berendezkedésben látják Európa jövőét - céloz az FT cikkírója elsősorban a 2010 után magyarországi vezetésre.

Szerinte ez a válaszkísérlet rossz, aminek ékes bizonyítéka az érintett országok siralmas demográfiai helyzete és gyenge gazdasági perspektívája. Az ENSZ előrejelzése szerint a régió népessége a következő két-három évtizedben zuhanni fog. Több mint 65 éves tagjaik aránya munkaképes korú népességükhöz viszonyítva el fogja érni azt a szintet, ami a fejlett országokra jellemző, miközben gazdasági teljesítményük, azaz egy főre eső GDP-jük még mindig jóval el fog maradni azokétól.

Negatív képlet

Az emigráció különösen nagy gond, mivel a jól képzet, vállalkozó hajlamú, fiatal népességet zsugorítja, akik külföldön keresik a jobb élet lehetőségét. Emiatt a munkaképes korú lakosság zsugorodik, az idősebbek maradnak otthon, ami megváltoztatja a társadalmak igényeit. Az állami költségvetésből egyre nagyobb arányban kell a szociális gondoskodásra költeni, így kevesebb forrás marad az oktatásra és az innovációra.

Három szokásos válasz ismert ezekre a demográfiai és gazdasági kihívásokra. Az egyik a születési ráta növelése, amit egész Európában próbálnak forszírozni a kormányok különféle gyermekgondozási támogatásokkal és adókedvezményekkel. Ezekkel az intézkedésekkel az a gond, hogy több évtizedes tapasztalatok szerint nem hoznak tartós eredményt. A másik a bevándorlás, aminek erős a társadalmi elutasítottsága a régióban. A harmadik a nők és az idősek bevonásával, illetve a nyugdíjkorhatár emelésével a munkaerő mesterséges növelése, ám az utóbbi enyhén szólva nem tartozik a népszerű kormányzati reformok közé.

Negyedik módszer

Az EBRD szakértői azt találták, hogy van egy negyedik módszer is, amire kevés figyelem jut, nevezetesen a jó kormányzás. Ebben nagy tartalék van a régióban. Kelet-Közép-Európa lakóinak csak 35 százaléka bízik a nemzeti kormányokban, az igazságos jogszolgáltatásban, a tiszta választásokban, a média szabadságában, illetve abban, hogy a korrupció nem szövi át a hivatalok és a közintézmények minden szintjét. Ezzel szemben áll a fejlett országok, a G7 mutatója, ahol ez az arány 56 százalék.

A régió gazdaságainak fejlődése eddig az olcsó, képzett munkaerő-kínlaton alapult, ami vonzotta a külföldi tőkét. Ez utóbbi hozta magával a fejlett technológiát. A következő nagy lépésnek a belső innováción és vállalkozókészségen kell alapulnia, aminek a jó - az átlátható, a jog uralmán alapuló, ellenőrizhető - kormányzás az alapja. A gyorsabb növekedés enyhítheti a kivándorlási nyomást és növelheti az idősebbek jobb életminőségéhez szükséges erőforrásokat is.