Bill Anders, az egyike azoknak az embereknek, aki olyan űrhajón repülhettek, amely elhagyta a Föld körüli pályát és megkerülte a Holdat, egy szóval hülyeségnek tartja, hogy emberi missziók induljanak a Marsra - derül ki a BBC cikkéből. A most 85 éves Anders abból az alkalomból szólalt meg, hogy társaival az Apollo 8 űrhajó fedélzetén 50 évvel ezelőtt megkerülték a Holdat. Mindössze hét hónappal ezt követően szállt le a Föld égi kísérőjén az első Hold-komp.

A volt űrhajós nagy támogatója az automatikus űrszondákkal és Mars-járókkal végrehajtott programoknak, főként azért, mert azok sokkal olcsóbbak, mint bármilyen űrhajósokat is magában foglaló próbálkozás. Ugyanakkor úgy véli, nincs meg a társadalmi támogatás ahhoz, hogy az ezeknél nagyságrendekkel drágább emberi missziókat is végrehajtsák. - Mivel szólítanák meg ezek az embereket? - teszi fel a költői kérdést. - Miért kellene az emberiségnek eljuttatni küldötteit a vörös bolygóra, amely alkalmatlan az emberi életre? Szerinte semmit sem lehet kínálni az embereknek, hogy elfogadják ezt a célt.

Kapcsolódó

Elveszett dicsőség

Anders és Frank Borman, illetve Jim Lovell 1968 decemberében indult útnak az Apollo 8 fedélzetén, hogy tízszer megkerülje a Holdat. Ők voltak az elsők, akik ilyen messze kerültek a Földttől, egyben kipróbálták a Saturn V rakétát, amely lehetővé tette az emberek eljuttatását a Föld égi kísérőjére. Külön sikerük, hogy a hosszú utazás után a Csendes-óceánon mindössze négy és fél kilométerre szálltak le attól a helytől, ahova tervezték.

A korábbi asztronauta ma már gúnyolódik az USA űrkutatási hivatalán, a NASA-n, amelynek egykor alkalmazottja volt. Szerinte ez a szervezet - hogy stílusosak legyünk - fényévnyire van attól, amilyen akkor volt, amikor John F. Kennedy elnök fogadalmat tett, hogy az 1960-as évek vége előtt embert juttatnak a Holdra. - A NASA ma nem tudna embert küldeni a Holdra - mondja. - Teljesen elcsontosodott, valójában egy foglalkoztató szervezetté vált. A központjaiban dolgozók egy része látszatmunkát végez, hogy biztosítsa a munkahelyét finanszírozó állami forrásokat, a politikusok pedig a NASA-nál folyó munkára hivatkozva fényezik magukat a választások előtt.

Kidobott pénz?

Anders nem kíméli az űrsiklók alkalmazását és a nemzetközi űrállomást sem, amelyek átvették a Hold-program helyét az űrkutatásban. Szerinte az űrsiklók zsákutcának bizonyultak, messze nem teljesítették azt, amit vártak tőlük, mivel nem váltak bármikor használható, sűrűn közlekedő űrjárművekké. Azt ígérték, hogy olcsó lesz az üzemeltetésük, ehelyett a karbantartásuk drágább volt, mint az egyszer használatos űrkabinok használata. Az űrállomás a párja a siklóknak, egymást feltételezik. Összességében úgy véli, a NASA félremenedzselte az emberi űrprogramokat a Hold-utazás óta.

Társa, Frank Borman, az Apollo 8 parancsnoka, aki egy Gemini űrhajóban is megjárta a világűrt, kevésbé szkeptikus. Úgy éli, hogy határozott léptekkel folytatni kell a naprendszer felfedezését, és ebből emberi expedícióknak is részt kell vállalniuk. Elon Musk Tesla-vezér és Jeff Bezos, az Amazon atyja terveiről azonban nincs jó véleménye. Mindkét dúsgazdag üzletemberguru arról beszél, hogy rész akar vállalni az emberek Marsra juttatásából. Borman úgy véli, nagy a felhajtás a vörös bolygó körül, de nonszensz emberi kolóniákról beszélni a Marson.

Föld-kelte

Ezek a vélemények furcsának tűnnek annak tükrében, hogy mindkét űrhajós patriótának tartja magát és büszke arra a misszióra, amit harmadik társukkal, Jim Lovell-lel együtt végrehajtottak. Ha egy mozzanatot kellene kiemelniük utazásukból, akkor egyhangúan arra a világhírűvé vált fotóról beszélnek, amelyet a Hold túlsó oldaláról készítettek a Földről. Ez a híres Föld-kelte fénykép, amely sokakat elgondolkodtatott arról, milyen elszigetelt, kiszolgáltatott az emberiség szülőbolygóján az irdatlanul nagy és ellenséges világegyetemben.