Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Mariano Rajoy kormányát nem csupán szakértők, hanem az IMF is arra figyelmezteti, hogy "hatékonyabb kommunikációt" kellene folytatnia, értsd: nem kellene ellentmondó jelzéseket küldenie a piacoknak − írta a Bloomberg. A spanyol kormányfő május végén arról beszélt, hogy az európai biztonsági alapoknak (EFSF, ESM) fel kell tőkésíteniük a spanyol bankokat, miközben kitartott amellett, hogy az ország pénzintézeteinek nincs szükségük külső segítségre. Néhány nappal később, június elején felszólította az euróországokat, költségvetésük szuverén meghatározásának részleges feladásával lépjenek előre a fiskális unió felé, megfeledkezve arról, hogy néhány hónappal korábban − amikor egyoldalú döntéssel megemelték a 2012-es költségvetési hiánycélt − még arról beszélt, hogy a nemzeti kormányok maguk határoznak büdzséikről. Egy héttel ezután hagyta, hogy gazdasági minisztere számoljon be a spanyol bankok feltőkésítéséhez biztosított 100 milliárd eurós eurózónás forrásról, majd 18 órával később − miután a médiában gyávasággal vádolták − mégis a tévékamerák elé állt, és óriási győzelemként állította be a hitelkeret megszerzését. Miután szerinte ezzel a bankok gondja megoldódott, felült a kormánygépre, hogy Gdanskban megnézhesse a spanyol fociválogatott meccsét az Európa-bajnokságon.

A piaci megfigyelők megrökönyödtek mindezeken, és a Rajoyt már teljesen inkompetensnek tartják. A kormány azzal magyarázta a miniszterelnök legutóbbi lépését, hogy jelezni akarta: a bankok rendelkezésére bocsátott forrás nem az államnak nyújtott támogatás. A piacok azonban nem vették be ezt, miután a pénz növeli az államadósságot (a döntést követő héten 76 bázisponttal nőtt a spanyol kötvényhozam). A sajtó és az ellenzék a kormányfőn élcelődött: Mondja lassan velem együtt: segélycsomag! Nem lesz semmi baj, ha kimondja − gúnyolódott Rosa Diez ellenzéki frakcióvezető.

Ami a már segélycsomagok sorozatára szoruló Görögországot illeti: Antonisz Szamarasz miniszterelnöknek gyermekkori álma teljesült azzal, hogy országa első embere lett, de a konzervatív politikusnak ehhez két kellemetlen baloldali lakótárssal kell osztoznia a hatalmon. Kevés athéni szakértő gondolja, hogy a 61 éves kormányfő a törékeny szövetség élén sokáig talpon maradhat − állítja a Financial Times elemzése. Az USA-ban tanult görög elithez tartozó Szamarasz sikamlós politikai manővereivel és rossz helyzetmegítéléseivel vétette észre magát karrierje kezdetén. Támogatta Konsztantin Mitszotakisz konzervatív kormányfő piaci reformjait, majd 1993-ban megszervezte képviselőtársai egy részének lázadását saját kormánya ellen, amelynek külügyminisztere volt. A kabinet megbukott, Szamarasz pedig egy évtizedre politikai karanténba került.

Ahelyett, hogy a 2010-es első európai segélycsomagot támogatta volna − miközben a lakosságot legérzékenyebben érintő elemeit elutasítja −, egészében elvetette azt, de egyes elemeit támogatta. Ezzel sikerült feldühítenie Görögország hitelezőit − vélik elemzők. Szerintük nem volt jó döntés az sem, hogy a technokrata kormány tavaly őszi felállása után ragaszkodott az előrehozott választások kiírásához. Egyik tanácsadója szerint ezzel alapvetően rossz helyzetmegítélésről tett tanúbizonyságot: azt hitte, hogy mivel a szocialisták kezdték a válságkezelést, konzervatív pártja abszolút többséget kaphat a szavazáson − nem számolt azzal, hogy a szavazók mindkét hagyományos pártot büntetni fogják.

Berlin és Brüsszel ugyan határozottan támogatta Szamarasz kormányfővé választását, de az elmúlt évek manőverei alapján úgy tartják számon, mint akinek fontosabbak a politikai játszmák, a saját ambíciói, mint országa jövője. Nem felejtették el neki, hogy ismételten elutasította azt az uniós kérést, hogy a görög vezetők aláírásukkal vállalják a második segélycsomag feltételeinek végrehajtását. Uniós körökben általános a kételkedés abban, hogy a görög vezetők képesek felülemelkedni pártpolitikai érdekeiken − fogalmazott egy EU-tisztviselő, hozzátéve: Antonisz Szamarasz nem a legrosszabb közülük, de belőle is nehéz egyértelmű állásfoglalásokat kihúzni.