Ha Donald Trump betartja választásai ígéreteit és mindent megtesz majd az amerikai olajtermelés felfuttatása érdekében, akkor egyrészt a "saját farkába harap", másrészt érdekellentétbe kerülhet az oroszokkal - mondta Horváth Ákos, a Pioneer Alapkezelő elemzője.

A világ olajpiacán jelenleg túlkínálat van, amely komoly kihívás elé álltja nem csak az olajtermelő országokat, hanem az olajcégeket is. Nincs ez másként Amerikában sem, ahol az elmúlt években a technológiai fejlődésnek köszönhetően erősen felfutott a palaolaj-kitermelés. Ennek további növekedése azonban leverheti az árakat elérve azt a szintet, amelynél még nyereségesen lehet kitermelni az olajat. Ez a szint jelenleg 25-30 dollár között mozoghat hordónként (korábban 40 dollárnál is több volt). A nagy kérdés, hogy mikor lehet Amerika önellátó és lehetséges-e az export beindítása egy amúgy is túlkínálati piacra.

Trump kezében több eszköz is van, hogy az olajtermelést felfuttassa: egyrészt olyan területeken is kiadhatja a fúrási engedélyeket, ahol korábban Barack Obama nem tette volna, másrészt növelheti a kanadai olajhomok-behozatalt. Ennek ellenében a cégek a fúrófejek számának csökkenésével, vagy az újonnan megnyitott olajmezők késleltetett kiaknázásával reagálhatnak, hogy ne árassza el túl sok olaj az amerikai piacot.

Az olajkitermelés visszafogásában érdekeltek az oroszok is, hiszen számukra komoly csapást jelentett az olaj árának elmúlt években tapasztalt csökkenése. Bár Putyinék tudnak játszani a rubel árfolyamával, számukra 80 dolláros olajár jelentené az a szintet, amely mellett nyereségesen tudnak kitermelni.

Nem vág majd az OPEC

Horváth Ákos szerin az OPEC nem tud olyan megegyezést tető alá hozni, amellyel megszűnne a túlkínálat az olajpiacon. Míg idén 94,4 millió hordós napi kereslet állt szemben 95,1-96,6 millió hordós kínálattal, a 1,5 milliós többlet jövőre is megmaradhat. A szakértő szerint egyébként, még ha születne is valamilyen megállapodás az OPEC-ben az sem sem bírna túlzott jelentőséggel az olajpiacon, mert a kartell súlya csökken, és a tagországok között is vannak olyanok, amelyek a csökkentett kvóta eléréséig is tovább növelhetnék a kitermelést, együttesen akár több mint napi egymillió hordóval.

A megállapodás ratifikálása leginkább Szaúd-Arábia ellenállásán bukhat el, ugyanis a világ legnagyobb kitermelője továbbra is a piacszerzés lehetőségét látja az alacsony olajárakban, és feltehetőleg azt is jól látja, hogy kicsivel a jelenlegi árszintek felett ismét üzembe állhatnak az amerikai palaolaj-kitermelő kapacitások, amelyek korábban átírták a szabályokat a kőolaj világpiacán.