Az Európai Unió éves költségvetése - vagyis az a pénz, ami, egyebek mellett a tagállamoknak nyújtott támogatások forrásául is szolgál -, mintegy 150-160 milliárd eurót tesz ki. Az elcsalt pénzek összege az EU egészében 2015-ben megközelítette a 640 millió eurót, míg a szabálytalanul felhasznált források uniós szinten összesen mintegy 3,2 milliárd euróra rúgtak az Európai Bizottság és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) jelentése szerint.

Az EU pénzügyi érdekeit sértő csalásokkal és korrupció azonban nemcsak az a baj, hogy megkurtítják az uniós polgárok által befizetett adókat, hanem, hogy a tagállamoknak szánt fejlesztési forrásokat is apasztják - emelte ki Martin József Péter, a Transparency International Magyarország (TIM) ügyvezető igazgatója.

Miután az EU bevételeit szinte kivétel nélkül a tagállamok szedik be és a források négyötödét, vagyis minden száz euróból nyolcvanat ők is költenek el, a tagállamoknak kiemelt felelősséget kellene vállalniuk az EU pénzügyi érdekeinek a megvédésénél, ám az uniós tagállamok nem felelnek meg ennek az elvárásnak - mondta a TIM ügyvezetője. A nemzeti igazságügyi hatóságok fellépése gyakran lassú, és csak ritkán végződik a felelősök elítélésével.

Magyarország az EU-csatlakozásnak köszönhetően közel tízezer milliárd forinthoz jutott az elmúlt évtizedben, amelynek számláját szintén az EU költségvetése állta. Magyarországon 2016-ban a beruházásoknak 90 százaléka valósult meg uniós pénzből. Az így megvalósult projektek átlagosan 25 százalékkal voltak túlárazottak, de volt 4-5-6-szoros túlárazásra is példa - sorolta a TIM ügyvezetője a civil szervezet korábban készített tanulmányára hivatkozva.

Ehhez az OLAF kevés

E hiányosságokat azonban az OLAF sem tudja orvosolni, miután ez az uniós intézmény kizárólag adminisztratív nyomozásokat végezhet az EU költségvetését károsító cselekmények és az uniós tisztviselők súlyos szabályszegéseinek a feltárása érdekében, miközben nem indíthat büntetőeljárásokat és vádat sem emelhet - jegyezte meg Martin József Péter.

Az OLAF 2015-ben, csalások és más szabálytalanságok miatt 888 millió euró visszafizetésének az elrendelését javasolta az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak. Mivel azonban az OLAF nem intézkedhet a tagállamok hatóságai helyett, a közreműködésük nélkül hatástalanok az intézmény ajánlásai. Erre példaként említette, hogy az OLAF 2015-ig 22 esetben javasolta a magyar szerveknek eljárás indítását, ám mindössze 1 esetben történt vádemelés, amiből az is következhet, hogy a magyar hatóságok nem túl hatékonyak a korrupció üldözésében.

Az európai döntéshozó elit számos tagja tartott előadást, a magyar kormány, kormánypártok, kormányzati kutatóintézetek illetve a magyar legfőbb ügyészség részéről hiába próbált a TIM meghívni bárkit is a konferenciára, válaszra sem méltatták a civil szervezetet. Több mint féltucatnyi állami meghívott közül sem Trócsányi László igazságügy-miniszter, sem Polt Péter legfőbb ügyész, sem pedig Gulyás Gergely országgyűlési alelnök nem vett részt a rendezvényünkön. A Fidesz európai parlamenti képviselői, Schöpflin György és Pelczné Gáll Ildikó is visszautasították a meghívást. Ehhez hasonlóan azon nemkormányzati szervezetek (Nézőpont, Századvég, Alapjogokért Központ) sem képviseltették magukat, amelyek többnyire egyetértenek a kormány intézkedéseivel - mondta Martin József Péter, aki ugyanakkor reményét is kifejezte amiatt, hogy ez a bánásmód nem annak az eredménye, hogy az új civiltörvény szelleme elkezdett volna hatni.

Lehetne tanulni egymástól

Zupkó Gábor, az Európai Bizottság magyarországi képviseletének vezetője korunk egyik legnagyobb társadalmi kihívásának nevezte a korrupciót, amely a tagállamoknak és az uniónak egyaránt kárt okoz, hátráltatja a gazdasági növekedést, aláássa a legitim intézményekbe vetett bizalmat, rontja a közpénzek elköltésének hatékonyságát, csökkenti a beruházásokra rendelkezésre álló forrásokat, és mindezek eredményeként a gazdaság is potenciálja alatt teljesít és romlika az ország versenyképessége is.

A korrupció valódi társadalmi költségei nehezen mérhetők, miután az emiatt elmaradt gazdasági teljesítményt is bele kellene számítani.

A Magyarországról szóló jelentések szinte mindegyike a korrupció elleni fellépés javítását javasolja. Ehhez megfelelő jogszabályok kellenek, de a megoldás valódi kulcsa a végrehajtásuk, ebben pedig az uniós tagállamok egymástól is tanulhatnak, még ha nincsenek is mindenhol alkalmazható általános megoldások - vélekedett a képviseletvezető.

Aggasztó trendek

Giovanni Kessler, az OLAF főigazgatója két nagyon aggasztó veszélyes trendről beszélt. Ebből az egyik, hogy a korrupció egyre inkább transznacionális jelleget ölt, ami azt is jelenti, hogy ha a korrupciót nemzeti szinten próbáljuk meg kezelni, akkor pont a lényeg felett siklunk el. A korrupciónak sok arca van, ezért nagyon nehéz felismerni. Bár a korrupció bilaterális bűncselekmény, a vesztegetések nem egy országban történnek, a folyamat általában több országon át folyik ezért a nemzeti szintű ellenőrzések elégtelenek.

Azok az ügyek, amelyeket az OLAF feltár, - pontosan a komplexitásuk miatt - csak a jéghegy csúcsát jelentik. Rengeteg korrupciós ügy marad rejtve. Ahhoz, hogy ez változzon, változtatni kellene a jelenlegi nemzeti perspektívához kötött hozzáálláson.

A másik aggasztó és veszélyes trendként a főigazgató azt tartja, hogy több tagállamban azt látják, a korrupció szorosan kapcsolódik a nem átlátható kormányzati rendszerekhez. Erre egyik példaként a 1990-es évek Olaszországát említette. Akkor a rendszerszintű korrupciót a pártfinanszírozás jelentette, amely a közbeszerzéseken keresztül zajlottak. Ez a rendszer azonban nem volt fenntartható és a végén a legnagyobb olasz párt összeomlását eredményezte.

Magyarországgal kapcsolatban az Open Budget felmérését idézve megjegyezte: az országot az utolsó helyre sorolta, miután nem átlátható a kormányzás, nem átlátható a költségvetés. A független intézmények - a független ellenőrző és igazságszolgáltatási intézmények - ellenőrzés alatt tartása aggasztó trendje a felderítetlen rendszerszintű korrupciónak, amelyek a rendszert áthatják és ez a társadalomra és az országra is veszélyesek - legalábbis közép távon - emelte ki Kessler.

Az OLAF főigazgatója főleg a korrupció határokon átnyúló jellege miatt véli úgy, hogy nemzetközi szintre kell emelni a korrupció elleni vizsgálatokat, több demokráciára, nagyobb átláthatóságra és több független szervezetre, valamint transznacionális joghatóságra lenne ehhez szükség, ezért látná szükségesnek az uniós ügyészség felállítását. Több Európára van szükség, szükségünk van egymásra, mert egyedül nem megyünk semmire a korrupció ellen - fogalmazott Kessler.

Az Európai Ügyészség létrehozásához jelenleg csak 16 uniós tagállam csatlakozott, ami így megerősített együttműködésként fog működni és kétséges, hogy mekkora tényleges hatást tud majd kiváltani a korrupció elleni küzdelemben, hiszen a kimaradó országok területén, így Magyarország és Lengyelország mellett Hollandiában, Olaszországban és az Egyesült Királyságban nem lesz jogosult eljárni, azaz emiatt nem valósulhat meg az a célkitűzés, hogy az EU bármely tagállama területén, közvetlenül vádat emelhessen csalás gyanúja esetén.

Egy reménysugár

Az utóbbi időben Románia korrupcióellenes fellépése komoly visszhangot kapott országhatáron kívül is. Tíz-tizenöt éve a korrupció rendszerszintű jelenség volt, de 2005-ben az állam elhatározta, hogy fellép ellene, és létrehozta a DNA-t - mondta Laura Codruta Kövesi, Románia korrupció elleni nemzeti igazgatóságának (DNA) vezető főügyésze. Az eredményt azzal szemléltette, hogy míg 2006-ban csak 360 ember került bíróság elé korrupciós vádakkal, 2016-ban ez a szám már 1271 volt. Továbbá miniszterek, volt tárcavezetők ellen is indítottak eljárásokat, 2013-2016 között egy miniszterelnök és hat miniszter ellen is született bírósági ítélet korrupció miatt.

A DNA tevékenysége során az elmúlt években számos prominens politikust, továbbá bírókat és közéleti döntéshozókat állított bíróság elé, egyes vélemények szerint nagymértékben hozzájárult ahhoz a vélekedés kialakulásához, hogy Romániában a korrupció többé nem úszható meg következmények nélkül. A társadalmi gondolkodásban is pozitív változást eredményezett, a román főügyész szerint az állampolgárok bizalma nőtt az intézmény iránt és mintegy 70 százalékkal ugrott meg a közérdekű bejelentések száma az elmúlt években, a védelmüket pedig a büntető törvénykönyve biztosítja.

Mindez annak köszönhető Kövesi szerint, hogy a DNA ügyészeinek jogszabályban garantált függetlensége a gyakorlatban is érvényesül,  a korrupció elleni fellépés sikeréhez pedig az is hozzájárult, hogy a román polgárok és civil szervezetek tiltakozásának hatására a kormány kénytelen volt visszavonni a DNA hatáskörét szűkítő szabályokat.

Új intézmény kellene?

Ahhoz, hogy Magyarországon javítani lehessen a korrupció elleni fellépést, a Párbeszéd Magyarország szerint egy, a korrupció elleni önálló ügyészségre lenne szükség (a DNA mintájára), amelynek főügyészét és ügyészeit olyan módszerrel kellene kiválasztani, hogy azt politikai vezetés "ne szállhassa meg", és egyetlen ember kinevezésével ne lehessen blokkolni az egész ügyészséget, a főügyész és az ügyészek függetlenségét pedig intézményi garanciákkal bástyáznák körül. Ennek záloga a nyilvános ellenőrzés és a teljes átláthatóság, ezért e közintézmény felett társadalmi kontrollt is alkalmaznának. A párt erre egy törvényt is előterjesztett - mondta Jávor Benedek a párt európai parlamenti képviselője, aki emellett szorgalmazta az Európai Ügyészség hatáskörének valamennyi tagországra történő kiterjesztését is.

Ligeti Miklós, a TIM jogi vezetője - utalva a romániai példára - azt mondta: a korrupció leküzdése érdekében az újabb magyarországi önálló hatóság létrehozásánál sokkal fontosabb lenne a meglévő intézmények működési feltételeit javítani. Magyarországon az ügyészek rendelkeznek a korrupció elleni harchoz szükséges tudással és tapasztalattal, ám annak érdekében, hogy ez a gyakorlatban is érvényre jusson elengedhetetlen lenne az ügyészségen belüli fékek és ellensúlyok kiépítése, ezek hiányában ugyanis nem beszélhetünk felelős működésről és elszámoltathatóságról - fogalmazott Ligeti.