Öt lehetőséget vázolt fel Európa jövőjéről Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke az Európai Parlamentben szerdán tartott beszédében. Egyesek úgy láthatják, hogy megpróbált napirendet adni az uniós tagállamoknak anélkül, hogy felelősséget vállalt valamilyen javaslatért, ám inkább arról lehet szó, hogy igyekezett cselekvésre bírni az EU-s vezetőket - véli Leonid Bershidsky, a Bloomberg Berlinben dolgozó publicistája.

Türelmetlen noszogatás

Kapcsolódó

Juncker előterjesztése inkább egy türelmet felszólítás volt arra, hogy a tagállamok vegyék végre a bátorságot az EU jövőjével kapcsolatos stratégiai döntések meghozatalához. Ez egyben magában foglalja annak elismerését, hogy az unió bajban van: az a veszély fenyegeti, hogy ellentétes érdekeket követő, széthúzó országok csoportjává válik.

Eközben a legfrissebb Eurobarometer felmérés szerint Európa lakói határozottan támogatják az EU-t, mint kormányaik. A megkérdezettek harmadának pozitív képe van az unióról, csak negyedük formál negatív véleményt az államközösségről.

Három az öt

Juncker nyíltan elutasított egyet az öt forgatókönyv közül, mégpedig azt, amely szerint az EU-nak egy egyszerű szabadkereskedelmi övezetté kellene válnia. A brexit híveinek ez az "ideáljuk". A másik véglet, a teljes állami integráció megvalósítása azért esik ki a reális lehetőségek közül, mert aligha lehetne találni akár egyetlen európai vezetőt, aki egyértelműen letenné a voksát emellett.

Marad három opció, amelyekkel kapcsolatban feltűnően semleges maradt az Európai Bizottság elnöke. Az egyik az együttműködés folytatása az eddigi úton, a másik a többsebességes - egy erősebben integrált magra és ennek perifériájára szétváló - EU kialakítása, a harmadik a közös ügyek koncentrálása néhány kiemelt területre.

Lemondhatott volna

Nincs újdonság a forgatókönyvekben, ám az olasz La Repubblica napilap értesülése szerint Angela Merkel német kancellár és a március közepén esedékes választások előtt álló Mark Rutte holland miniszterelnök ennek ellenére arra kérte Junckert, hogy halassza el beszédét. Leghamarabb az EU március 25-ei csúcsértekezletét látták volna alkalmas időpontnak, amikor tagállamok vezetői megemlékeznek az uniót megalapozó római szerződés elfogadásának 60. évfordulójáról.

Az olasz lap emellett úgy tudja, hogy Juncker kész volt lemondani posztjáról, annyira frusztrálják az unió feloldhatatlannak látszó belső feszültségei. Brüsszelben tagadták ezt a hírt, ám a Bloomberg publicistája szerint elege lehet abból, hogy fél Európa pofozógépnek tekinti Brüsszelt, nagyon sokan a bizottságot és az apparátust vádolják az EU minden bajáért.

Dönteniük kell!

Beszédében világossá tette, hogy az Európai Bizottságnak nincs hatalma megoldani Európa gondjait, például a fiatalok nagyon magas munkanélküliségét. Ez a feladat a tagállamok vezetőire vár. Ha a dolgok úgy mennek tovább, mint eddig, az egyet jelentene a problémák továbbgörgetésével. Így viszont végül még egy kiesik az öt forgatókönyv közül, marad a kétsebességes Európa és a közös fellépés bizonyos ügyekre koncentrálása.

Könnyebb menedzselni

Juncker pillanatnyilag ezek közül az utóbbit részesítheti előnyben. Erre utal, hogy beszédében jelezte: a bizottság 130-ról mindössze 23-ra korlátozta azoknak az európai szabályozási javaslatoknak a számát, amelyekkel a tagállamok vezetői elé akar állni. A menedzsment oldaláról nézve ez tökéletes választás. Elkerülhetik a vádat, hogy Brüsszel túlterjeszkedik a hatáskörén és az apparátus erejét kevesebb feladat jobb megoldására korlátozhatják.

A gond az, hogy a nemzeti kormányok semmilyen közvetlen politikai hasznot nem remélhetnek attól, ha határozottan állást foglalnak abban, milyen ügyek kezelését akarják egyértelműen átruházni a közös tisztviselői karra. Ha világosan megszabnák a brüsszeli bürokrácia hatásköreit, akkor kisebb lehetőségük lenne annak befolyásolására, a politikusokra jellemző kétértelmű, változékony állásfoglalásokra.

Visszacsinálásnak látják

Marad Merkel, illetve a francia szocialista kormányok és néhány nyugat-európai politikus kedvenc forgatókönyve, a kétsebességes EU. Ennek magországai akár a költségvetési unió irányába is elmozdulhatnának, míg a többiek eldönthetnék, hogy csatlakoznak vagy maradnak az unió perifériáján. Ezt a víziót sokan nem osztják, a legnagyobb ellenzői a kelet-közép-európai tagállamok, a melyek úgy gondolják, hogy a kétsebességes EU nem más, mint az unió keleti bővítésének de facto visszacsinálása.

Populista tengely

Lengyelország és Magyarország, az EU két olyan tagországa, amelyet illiberális, populista kormányok irányítanak, kifejezetten az ellenük irányuló törekvést látnak a kétsebességes Európa koncepciójában.

Bershidsky Jaroslaw Kachynskit, Lengyelország de facto vezetőjét idézi, aki szerint e forgatókönyv megvalósulása az EU lerombolásával lenne egyenlő. Egy közös lengyel-magyar fellépés tehát fontos szerepet játszhat e vízió lerombolásában.