Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Egész Európára érvényes tanulságokkal szolgál, miért veszítettek annak idején az Egyesült Királyságban azok, akik az EU-ban maradás mellett kampányoltak a brexitpártiakkal szemben: nem értették meg a közepes jövedelmi sáv alján keresők gondjait - kezdi az európai populizmus előretörésének megállításáról szóló cikkét Wolfgang Münchau, a Financial Times (FT) publicistája. Ez a helyzet nem korlátozódik az Egyesült Királyságra, a liberális kapitalizmus gazdasági ciklusának leszálló ágához tartozó jelenségről van szó.

A május végi európai parlamenti választások előtt nem teljesen olyan a helyzet Európában, mint amilyen a 2016-os népszavazás előtt volt a szigetországban. Az Európa-párti liberalizmus elleni lázadás lassabban bontakozik ki. A tradicionális mérsékelt pártok várhatóan meg fogják őrizni többségüket, de a nacionalisták elég sok mandátumot szerezhetnek ahhoz, hogy fontos döntések esetén a mérleg nyelve szerepét játszhassák. Hogyan lehetne megoldani a centrista politikai erők fokozatos lemorzsolódásának problémáját - teszi fel a kérdést a Bloomberg publicistája, aki úgy véli, tudja a választ.

Düh

A nacionalisták előretörésének hátterében ugyanaz van Európa minden táján. A francia Marine Le Pen Nemzeti Frontját, az olasz Matteo Salvini Ligáját és a brit Nigel Farage Brexit Pártját ugyanaz emeli fel: az emberekben a második világháború óta nem látott mértékben felgyülemlett a düh. És a harag erőteljes politikai részvételre mobilizáló erő.

Az Egyesült Királyságban és Olaszországban a GDP növekedése elfedte a stagnáló termelékenység és szabadon elkölthető jövedelem problémáját. Ha közelebbről megnézzük, melyik jövedelmi rétegben, hogyan alakult az emberek szabadon elkölthető pénze, akkor azt találjuk, hogy a medián átlag körül kereső emberek jártak rosszul, nekik nem jut több, vagy jut kevesebb, mint szeretnék hosszú idő óta. (A medián átlag osztja kétfelé a jövedelemből élő emberek csoportját.)

A reáljövedelmek stagnálása nem az egyetlen oka a brexitnek és a populizmus térnyerésének, ám például Anglia északi részének szegényebb közösségeiben vagy az ipar visszahúzódását megélő észak-olasz térségben jól látható a hatása.

Megszorítások

A 2008-2009-es válságot követően követett kormányzati megszorító intézkedéseknek jelentős szerepük volt abban, hogy romlott az alacsonyabb keresetűek jövedelmi helyzete. Ezért a Bloomberg cikkírója szerint újra kell gondolni a maastrichti szerződésben 1992-ben rögzített szigorú költségvetési szabályokat (például a költségvetési hiány nem lépheti át a GDP három százalékát, az államadósság a 60 százalékát).

Ezek a szabályok sejlenek fel néhány európai politikai változás mögött. Amikor Mario Monti Olaszország miniszterelnöke lett 2011-ben, lenyomta a költségvetési deficitet három százalék alá. Ennek köszönhetően az ország 2013-ban kikerült az EU túlzottdeficit-eljárása alól, ám a mérsékelt jobb- és balközép pártok népszerűsége odalett. Spanyolországban és Portugáliában elkerülték a legrosszabb megszorításokat, így mindkét országban hatalmon maradt a politikai centrum.

Megtartani az irányítást

Ha a mérsékelt politikai erők hatalmon akarnak maradni, akkor Münchau szerint első lépésként újra kell gondolniuk ezt a fiskális politikát. Ezután oda kell figyelniük az átlagszavazók gazdasági és szociális félelmeire, mert ezeknek az embereknek a státusát veszélyezteti igazán az automatizálás és a bevándorlás.

Olaszországban a medián jövedelemből élők már vergődnek, Németországban még biztonságban vannak, de kiszolgáltatottak a világ termelési láncában bekövetkező változásoknak és a technológiai sokkoknak. A közszféra elmaradó befektetései növelik sérülékenységüket. Jól jelzi a problémát, amit a Német Szociáldemokrata Párt ifjúsági tagozatának vezetője követelt a minap: azt akarja, hogy államosítsák a BMW-t. Ilyen államosításra az 1950-es évek óta nem volt példa.

Elveszteni a hatalmat

Az FT publicistája saját javaslatait a centrista pártok jelenlegi politikájával állítja szembe. Rossz politikai szereplésüket részben azzal magyarázzák, hogy az oroszok manipulálják a médiát és a választásokat, részben azzal, hogy a közösségi oldalakon össze-vissza tájékozódnak az emberek, nem tudják megkülönböztetni a tényeket a hamis hírektől. Emellett amikor vezetőik összeülnek Brüsszelben, ellenzik azokat a reformokat, amelyek javíthatnák az eurózóna működését. Ha így folytatják, borítékolhatók további kudarcaik.