Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy az európai gazdasági és monetáris unió szélporlása gyorsabban zajlik, mint amelyen tempóban az övezet vezetői meghozzák az ezt megelőzni hivatott intézkedéseket - foglalja össze az elemzők megállapításait a Reuters. Az EU csúcsértekezlete elhatározta, hogy az eurózóna 17 tagja elindul a bankunió felé, amelynek eredménye az övezet biztonsági alapjára (ESM) támaszkodó közös betétbiztosítás lehet, de a részletek homályban maradnak. A Wall Street Journal értesülése szerint az eurózóna pénzügyminiszterei ma nem hoznak nagyobb döntéseket ezekkel kapcsolatban, annyi látszik, hogy az Európai Központi Bank (ECB) alá rendelt közös bankfelügyelet a legnagyobb 25 európai bank ellenőrzését láthatja el.

Emellett a hétvégén olyan hírek is kiszivárogtak, hogy szemben a csúcs döntésével, amely szerint a közös felügyeletnek az év végére fel kellene állnia, ez csak 2013 második felére várható. Enélkül például a spanyol bankok nem kaphatnak közvetlenül - az államadósság növelése nélkül - forrásokat az ESM-től feltőkésítésükhöz. A Reuters által idézett elemzők szerint nem hogy a jövő évi indulás, de az év végi is késő lehet a monetáris unió dezintegrációjának megállításához.

Továbbra is menekül a tőke

A bankbetétek menekülése Spanyolországból csak gyorsul és nem világos, hogy az 100 milliárd eurós ESM-forrás megfordíthatja-e ezt a folyamatot. A befektetők ugyanis továbbra is attól tartanak, hogy Spanyolország végül teljes EU-IMF segélycsomagra szorul. Eközben számos bankot nemzeti keretek között szerveznek újjá, ami szélesíti a szakadékot az övezet az észak és déli fele között

Egyes elemzők szerint láthatatlan fal emelkedik a két rész közé, amely éppen olyan veszélyes lehet, mint a Kelet- és Nyugat-Európát egykoron elválasztó vasfüggöny volt. Az északi és a déli országok kötvényhozamai közti különbség - utóbbiak az euró bevezetése óta nem látott magasságba nőttek - lehetetlen helyzetbe hozhatja a bankjaikat.

A rosszak is jók, a jók is rosszak

Az államok hitelfelvételi lehetőségei behatárolják a bankok kölcsönöz jutásának feltételeit is, így - ha az előbbiek hosszú távon eltérőek, akkor - előállhat az a helyzet, hogy a legjobban menedzselt spanyol vagy olasz bankok drágábban jutnak forrásokhoz, mint a legrosszabbul menedzselt holland és német versenytársaik. Minél tovább fennmarad ez a helyzet, annál jobban a víz alá nyomja a déli országok gazdaságát, aminek politikai-szociális következménye nagyon szépen megmutatkoztak a radikális pártok görögországi előretörésében.

Mario Draghi, az ECB elnöke a múlt héten a bank kamatcsökkentését követően jelezte, hogy az észak-dél megosztottság megnehezíti az övezet közös monetáris politikájának kialakítását. A két nagy banki hitelezési akció (LTRO), amelyek keretében összesen ezermilliárd eurót pumpáltak az európai bankrendszerbe, csak néhány hónapos enyhülést hozott. Nem világos milyen beavatkozások lehetnek hatásosak a szétszaggatott euróövezetben - mondta Draghi újságíróknak.

Úszókba kapaszkodnak a fuldoklók

Konzervatív német gazdaságkutatók, köztük Hans-Werner Sinn, az Ifo intézet vezetője egy további gondra is felhívják a figyelmet. Óvják a német központi bankot attól, hogy túlságosan nagy összeggel vegyen részt a nemzeti bankok közötti elszámolásokat lebonyolító TARGET2 rendszerben, amelyet az ECB üzemeltet. Ha egy déli ország csődbe megy, akkor ezen keresztül óriási számla szakadhat Németország nyakába, sokkal nagyobb, mint az európai biztonsági alaphoz biztosított 211 milliárd eurós német hozzájárulás.

Addig, amíg az európai monetáris unió visszafordíthatatlan rendszerként működik, az ilyen határokon átnyúló elszámolások nem jelentek többet, mint ha például Texas és Kalifornia között mozog a pénz. Ha azonban ez a helyzet megbillen, a betétek és a befektetői tőke elkezd menekülni a széthullónak látszó unió gyenge láncszemeiből az erősebbek felé. Egyes elemzők szerint ennek a korai jelét látjuk ma is a Görögországból és Spanyolországból menekülő betétek esetén.

Lavina lesz

Ha a leggyengébb eurózónatag, Görögország kiesik, akkor hiába mondják az övezet vezetői, hogy egyedi esetről van szó, a pénzügyi dezintegráció a TARGET-en keresztül tovahullámzik - állította Peter Garber, a Deutsche Bank stratégája még egy 1999-ben született, profetikusnak bizonyult tanulmányban. Vagy hajlandóak a tagországok központi bankjai ezen a közvetítőn keresztül korlátlanul hitelezni egymásnak, és akkor egyetlen állam sem omolhat össze, vagy nem. E két viselkedés váltakozása szabhatja meg az összeomlás dinamikáját.

Egyes országok nemzeti pénzügyi felügyeletei csendben már most is olyan lépéseket tesznek, amelyekkel csökkentik bankjaik kitettségét a negatív forgatókönyv esetleges bekövetkezésének. A német Bafin már a múlt nyáron kötelezte a HypoVereinsbankot (HVB), hogy csökkentse az anyabankjának, az olasz UniCreditnek visszautal összegeket - súgták a Reutersnek az ügyhöz közel álló források. Ezt ugyan megteheti, de csak azon az áron, hogy korlátozza a tőke szabad mozgását az EU-ban.

Versenyfutás az idővel

E káros folyamat jele az is, hogy ECB a múlt héten közölte: a korábbinál kisebb összegben fogad el állami garanciával kibocsátott banki kötvényeket fedezetként a forrásért hozzá forduló pénzintézetektől.

Mindent összevetve veterán uniós megfigyelők úgy vélik, hogy az euró megvédése melletti politika elkötelezettség olyan erős, hogy végül az eurózóna vezetői előre fognak menetelni a teljes bankunió felé. Az az elhatározás, hogy közös bankfelügyeletet hoznak létre az első világos jele ennek. Ugyanakkor nem kizárt, hogy pénzügyi dezintegrációt nem tudják utolérni intézkedéseikkel.