Egyre erősebbek az aggodalmak azzal kapcsolatban, hogy visszatérhet Európába az árak folyamatos csökkenésének jelensége, azaz a defláció, amely a múlt század harmincas éveiben milliók életét keserítette meg - írta a Wall Street Journal. Japánt a kilencvenes években kezdte pusztítani ez a kór, és csak a 2012 végén megalakult új kormány és a Bank of Japan brutális beavatkozásai nyomán, az elmúlt hónapokban sikerült némi áremelkedésre bírni a japán gazdaságot.

A defláció a rejtett fenyegetés Európában - emelte ki decemberben megjelent kutatási jelentéséből a HSBC bank. Egyelőre csak Lettországot, Görögországot és Ciprust érte el a baj, és az elemzők többsége - köztük a HSBC szakértői is - úgy látják, hogy inkább alacsony infláció jellemzi majd a következő időszakot, mint az árak csökkenése. Ugyanakkor az árak riasztóan alacsony ütemben, átlagosan kevesebb mint egy százalékkal kúsznak feljebb a 18 tagú eurózónában, annak ellenére, hogy az Európai Központi Bank (ECB) pumpálja a pénzt az övezet gazdaságába.

Normális körülmények között az alacsony kamatokkal nyújtott hitelek serkentenék a befektetéseket, a gazdasági növekedést és meglendítenék az inflációt. Most azonban még az ECB kissé két százalék alatti célját sem közelíti meg a pénzromlás üteme. Az egy százalék alatti átlag a defláció árnyékát vetíti a közös európai valutát használó országokra. Az idegességet csak fokozta, hogy decemberben csupán 0,8 százalékkal emelkedtek az árak az eurózónában.

Hogyan pusztít?

A második világháborút megelőző évtizedekben a kapitalista gazdaságban egymást váltották az inflációs és deflációs periódusok. A világgazdaság ezektől függően hosszú távon bővült. A múlt század első felében azonban olyan gazdasági-politikai-szociális robbanáshoz vezetett ez váltakozás, aminek megismétlődését jó okkal akarják elkerülni a világ országai.

Németországban az 1920-as években hiperinfláció pusztított, amit a 30-as éveben összesen 23 százalékos defláció követett. Az előbbi a pénz értékvesztésével tette tönkre az emberek életét, az utóbbi a személyes katasztrófák sorát okozó, hanyatló spirálba lökte a gazdaságot.

Ez a baj

Németországban 2013 novemberében 1,6 százalék volt az éves infláció, ami a harmadik legmagasabb adat az eurózónában, így nem fenyeget közvetlenül a defláció. Vannak azonban szakértők, akik szerint a fecsegő felszín alatt a mélyben megteremtődtek az árak tartós hanyatlásának feltételei. Közéjük tartozik Jean Pisiani-Ferry, a francia gazdaságpolitikai tervezési tanács vezetője, aki úgy véli, eljött az utolsó pillanat, hogy tudatosítsuk: a defláció már kopogtat az ajtón.

Amikor a vállalatok mélyen kapacitásuk alatt termelnek, a munkanélküliségi ráta az eurózóna átlagában meghaladja a 12 százalékot, a világ más részei, azaz az európai gazdaság exportpiacai növekedési gondokkal küszködnek és a nyersanyagok, illetve az energiahordozók ára nyomott, akkor bizony őrült nagy a defláció veszélye - figyelmeztet Pisani-Ferry. Még a Bundesbank is felhívta a figyelmet arra, hogy ha az árak hanyatlani kezdenek, akkor búcsút mondhatunk a GDP növekedésének.

A csökkenő árak miatt a fogyasztók és a vállalatok visszafogják kiadásaikat, mert arra várnak, hogy még olcsóbban szerezhessék meg, amire szükségük van. A kereslet esése lenyomja a vállalati profitokat, ami a bérek mérsékléséhez, elbocsátásokhoz és az adóbevételek hanyatlásához vezet. A csökkenő jövedelmek és a növekvő munkanélküliség tovább szorítja le az árakat: és ezzel ki is alakul egy a gyilkos zuhanó spirál.

Zéró összegű játszma

Ha mindez nem lenne elég, a defláció másként is rontani tudja a növekedés esélyeit. A reálkamat - a nominális kamat és a várható infláció különbsége - az adósok nagy bánatára nőni kezd. Nem csupán a tartozások törlesztési költségei ugranak meg, hanem a zsugorodó jövedelmek miatt relatíve a változatlan törlesztőrészletek is egyre nagyobb terhet jelentenek, miután kevesebb pénzből kell ugyanazt a visszafizetendő hitelrészletet kipasszírozni.

A jegybankok megpróbálhatják mérsékelni alapkamatukat, hogy fokozzák a pénzkínálatot, s ezzel növeljék az árakat, ám az ECB alapkamata jelenleg 0,25 százalék, így nincs további út lefelé. Elvileg bevezethető negatív reálkamat is, ami azt jelentené, hogy a kereskedelmi bankoknak fizetniük kellene azért, hogy a jegybankban tartsák pénzüket, ám erre válaszul a betéti kamatok is negatívvá válhatnának, ami arra ösztönözné az embereket, hogy kivegyék a pénzüket a bankokból és párna alatt keressenek neki helyet.

A végeredmény egy pokoli zéró összegű játszma, amelyben a hitelezők nyernek, az adósok veszítenek. Az eurózóna esetén a kivéreztetett déli országok kerülnének az utóbbi oldalra, míg az északi tagállamok az előbbire, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Nem véletlen, hogy sok szakértő szerint minden okunk megvan aggódni a defláció lehetősége miatt.