Hosszú-hosszú, nagyon hosszú State of the Union (SOTU) beszédet hallhattak az amerikaiak elnöküktől, Donald Trumptól. A szónok mondanivalója tele volt azokkal a tragikus történetekkel, amelyek a karzaton helyet foglaló vendégekre mértek súlyos csapásokat, ám nélkülözte az elnök konkrét cselekvési terveinek bemutatását - foglalta össze véleményét Trump nagy érdeklődéssel várt első évértékelő beszédéről Jonathan Bernstein politológus professzor, a Bloomberg publicistája.

Rettenet

Trump unalmasan beszélt, igaz, nem unalmasabban elődeinél. Az elnök sok időt szentelt arra, hogy visszatérjen a galérián ülő különleges vendégei borzalmas történeteinek ecsetelésére és az elhangzott szörnyűségek felidézésére inkább nem vállalkozott a Bloomberg publicistája, mert az tesztelte volna a közbeszéd ízláshatárát.

Az egyik twitterező Bernsteinnel egyetértve megjegyezte, hogy Trump elődei nagyrabecsülésüket és hálájukat fejezték ki a meghívottaknak. Példátlan az a kísérlet, hogy valaki a bánat és a gyász felidézésével próbálkozik emlékezetessé tenni egy olyan alkalmat, amelynek a nemzet egységéről, nagyságáról, új céljairól és következő egy év nagy tetteiről kellene szólnia.

Gyenge tartalom

A Bloomberg cikkírója úgy látja: Donald Trump elmulasztotta az alkalmat, hogy új lendületet adjon kormányzásának. A bevándorláson kívül lényegében semmilyen ígéretet vagy javaslatot nem tett le az asztalra. A legjobb példa a kábítószer-fogyasztás visszaszorításának kérdése. Ezt állítólag az elnök egyik legfontosabb célja, ám beszédében szó szerint csupán annyit mondott: valamit fog csinálni ezzel kapcsolatban.

Ugyanez volt a helyzet a receptre felírható gyógyszerek árának csökkentésével. Ezt szintén egyik legfontosabb prioritásaként jelöli meg Trump, ám ami a munkát illeti, arról már visszafogottabban fogalmaz. Azt mondta: előbb utóbb nekilát a probléma megoldásának. Nem egyszerűen a részletek hiányoznak ebben a két ügyben, hanem maguk a politikai intézkedések, amelyekre a kormány készül.

Mire lesz pénz?

Van persze egy olyan terület, amellyel kapcsolatban Trump úgy viselkedik, ahogy az az USA elnökétől elvárható, azaz világosan megmondja, mit akar és igyekszik megfelelő erőforrásokat biztosítani céljai eléréséhez. Ez az ügy a bevándorlás. A gond az, hogy az állam feje nem igazán talál szövetségeseket szigorításaihoz, amelyek részeként mélyen visszavágnák a legális bevándorlást is. Így várhatóan végül a kongresszus nélküle dolgoz ki és fogad el valamilyen új szabályozást a bevándorlás területén.

Nesze semmi...

A SOTU beszédek még az olyan elnökök népszerűségén sem változtattak - mint Rondald Reagan vagy Bill Clinton -, akik tudták, hogyan lehet maximálisan kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Ezeket a megszólalásokat másnapra elfelejti a nagyérdemű közönség.

Bernstein szerint az a fontos, milyen kezdeményezésekkel áll elő az elnök az eljövendő évre vonatkozóan, és hogyan alapozza ezek elérését. A SOTU előkészítése lehetővé teszi a kormányzat különböző ágainak, hogy megpróbálják belobbizni kedvenc témáikat, s mivel kevés ügy felvetésére van lehetőség, az elnök környezete versenyez azért, hogy fontosnak látsszon.

Trump elmulasztotta, hogy éljen a kezdeményezés megragadásának esélyével, és beszédének nagy részéből kiderül, mi lehet ennek az oka. Valójában alig van valami a tarsolyában.

A fotó forrása: Saul Loeb/AFP