Az USA történetében voltak drámai eredményt hozó időközi választások korábban is. Nem is olyan régen, 1994-ben Bill Clinton demokrata elnökségét új vágányra terelte, hogy szembe került a republikánus többségű kongresszussal. Utóda, a republikánus George W. Bush idején az ellenzék 2006-os sikere véget vetett Dick Cheney alelnök uralkodásának. Legutóbb Barack Obama mögül húzták ki a törvényhozást a választók a 2010-es időközi választáson.

Mindez azonban semmi ahhoz képest, amilyen következménye a 2018. november 6-ai szavazásnak lesz. Ez a politikai esemény ugyanis népszavazás lesz a 2016-ban váratlanul megválasztott Donald Trump elnökről, más szóval a 2020-as elnökválasztás főpróbájának tekinthető - írja Edwasrd Luce, a Financial Times (FT) Egyesült Államokkal foglalkozó publicistája.

Sokatmondó kampány

Trump kampánya, amelyet az időközi választás előtt folytatott elárulja, milyen politikai stratégiával akarja megvívni a 2020-as menetet is. Mire a szavazók az urnákhoz járulnak, hogy megválasszák a képviselőház 435 tagját, illetve a szenátus tagjainak több mint harmadát, az elnök 34 kampánygyűlésen lesz túl. Szinte mindegyiket olyan körzetekben tartja, amelyekben többséget szerzett 2016-ban. A helyszínek ilyen megválasztása legalább olyan hangosan árulkodik Trump stratégiájáról, mint amilyen hangosan az elnök a gyűléseken szónokol.

Ahelyett, hogy a csendes többséghez szólna, amely se nem liberális, se nem konzervatív, ahelyett, hogy - szakítva eddigi viselkedésével - megpróbálná enyhíteni az éles politikai megosztottságot, ami az országban kialakult, csak a bázisához, elkötelezett támogatóihoz beszél. Azt mondja a szavazóknak, hogy az USA a bevándorlás veszélye miatt tragédiával néz szembe (ha nem őt választja). Ezt az üzenetet hivatottak felerősíteni az erre a vízióra legfogékonyabb bázis előtt tartott, harsogó beszédek.

Az ösztöneire hallgat

Trump szavai összhangban vannak a helyekkel, amelyeken elhangzanak. Ahelyett, hogy a gazdasági növekedésről beszélne, amely elnöksége első kér évét végigkísérte, kizárólag az identitáspolitikára koncentrál. A napokban javasolta annak a szabálynak a megszüntetését, amely szerint aki az USA-ban születik, az automatikusan állampolgárságot kap.

A déli határra küldött ötezer katonát az ott gyülekező, nagyjából ugyanekkora létszámú közép-amerikai bevándorlóval szemben. A közel 17 ezres határőrséggel együtt így már több katona hivatott védeni a mexikói határt, mint amennyi az igazi háborús övezetben, Afganisztánban teljesít szolgálatot - emlékeztet az FT publicistája.

Minden lépése arra irányul, hogy felszítsa a sértődöttséget a fehér amerikaiak lelkében, erősítse azt az érzést, hogy miközben a bevándorlók, a menekültek jogairól sokat hallani, az ő érdekeikkel és jogaikkal nem törődik senki (csak Trump). Mindez elég jól jelzi előre, mi történik akkor, ha a republikánusok - rácáfolva a közvélemény-kutatásokra, amelyek a demokrata ellenzék sikerét vetítik előre - megnyerik a november 6-ai választást.

Tobzódna a hatalomban

Ez azt jelentené, hogy Donald Trump az elnökválasztás után másodszor is rácáfol a politikai szakértőkre, beleértve a saját oldalán is azokat, akik azt tanácsolták, hogy a gazdasági sikereket fényezve próbálja megnyerni a középen álló, ingadozó szavazókat. Ha volt valami, ami eddig visszatartotta az ingatlanvállalkozóból elnökké vált politikus attól, hogy a saját feje után menjen, az egy ilyen eredmény után egy szempillantás alatt elillanna. És ha a konzervatív többségű Legfelsőbb Bíróság az alkotmányos aggályok ellenére mellé állna az automatikus állampolgárság jogának megszüntetésében, akkor az FT cikkírója szerint a továbbiakban semmi sem kötné meg Trump kezét.

Személyi változások sora következne a kormányban és az államigazgatásban. Az egyik "áldozat" Jay Powell, a Fed elnöke lehetne, aki ugyan már Trump jelöltjeként került a posztjára, ám miután az amerikai jegybank a vezetése alatt folytatta a kamatemelést, ami - más tényezők mellett - fékezi a tőzsdék erősödését és a gazdasági növekedést, az elnök bírálatainak célkeresztjébe került.

Hasonló sors várna Robert Mueller különleges ügyészre, aki a 2016-os elnökválasztás orosz befolyásolását felderítő vizsgálatot vezeti. Csapata egy héttel az időközi választás után hozza nyilvánosságra jelentését, aminek Trump és a republikánusok sikere esetén semmi hatása nem lesz.

Ha az ellenzék győz

Mindez durván hangzik, ám az még durvább, hogy Luce szerint akkor sem lesz békésebb az amerikai politika, ha a demokrata ellenzék győz. Egyesek hiányolják tőlük a programot, ám megfeledkeznek arról, hogy az amerikai pártok csak akkor állnak elő összefüggő politikai tervvel, amikor az elnökválasztások idején összeállnak a jelöltjük mögött. Emellett van a demokratáknak határozott elképzelésük arra, mihez kezdenének, ha legalább a törvényhozás alsóházában többségbe kerülnének: mindent elkövetnének, hogy valamiféleképpen, legalább erkölcsileg, de ha lehet jogilag is felelősségre vonják az elnököt.

Törvényi úton próbálnák nyilvánosságra hozatni Trump korábbi adóbevallásait, amelyeket - szembe menve az több évtizedes hagyománnyal - elnökjelöltként nem tárt a választók elé. Tévéközvetítéses bizottsági meghallgatásokat rendeznének családtagjai üzleteiről, amelyek feltehetik az összeférhetetlenség lehetőségét az elnök beosztásával. Bizonyítani próbálnák, hogy a család keresett Trump elnökké választásán és persze ez esetben a félresöprés helyett felerősödne a Mueller-jelentés mondanivalója.

Elhúzódó politikai háború

Ezzel persze kihoznák az elnökből legkevésbé sem titkolt harciasságát. A kétpárti egyetértéssel hozott döntések esélye nullárra csökkenne. Fel se merülnének például az öregedő közlekedési infrastruktúra javítását célzó állami programok (az elnök mostani kampányában meg sem említette ezt az ügyet). Esély se maradna arra, hogy a 2020-as elnökválasztás előtt egy időre lecsendesedjen a politikai közélet. Az FT publicistája szerint Trump az identitáspolitika felkarolásával kijelölte az a politikai csatateret, amelyen a november 6-ai időközi választás eredményétől függetlenül az újraválasztásáért folyó harcot meg fogja vívni.