Az Egyesült Államok és Irán hátra lépett a háborús szakadék széléről - legalábbis egyelőre. Néhány nappal ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy a Irán saját területéről rakétatámadást intéz Irakban lévő amerikai katonai bázisok ellen, ám Kászim Szulejmáni tábornok év eleji amerikai likvidálására válaszul ez is megtörtént. Ennek ellenére a teheráni rezsim válasza visszafogott volt, s ami a legfontosabb nem haltak meg amerikai katonák az akció során, így Donald Trump, az USA elnöke eltekinthet a viszontválasztól.

Úgy tűnik, ehelyett beéri annyival, hogy - miközben lebegteti a katonai válaszcsapás lehetőségét - újabb gazdasági szankciókat ígér a perzsa ország ellen. Ez azt jelenti, hogy a totális háború a felek között minden bizonnyal lekerült a napirendről, ám azt nem, hogy a helyzet nem maradt továbbra is veszélyes - foglalja össze az új év első tíz napjának fejleményeit a Financial Times (FT) szerkesztőségi cikke. Az üzleti lap szerkesztői egyetértenek azokkal az értékelésekkel, amelyek szerint Teherán válasza gondosan kiszámított volt: közvetlenül Iránból támadtak amerikai érdekeltségeket anélkül, hogy indokot adtak volna egy valóban pusztító amerikai katonai viszontválaszra.

Bölcs vezetők

A teheráni vezetők ezzel azt a benyomást kelthették az iráni társadalomban, hogy megtalálták a bosszú megfelelő módját az ország egyik legfontosabb vezetőjének lebombázásáért, ugyanakkor bölcsen cselekedtek. Számoltak azzal, hogy az amerikaiak számítanak a lépésükre, ezért választhatták a ballisztikus rakétákkal indított csapást, időt adva az amerikai katonáknak, hogy visszavonuljanak bunkereikbe, ahol átvészelhették azok becsapódását. Ezt követően Javad Zarif külügyminiszter twitterüzenetben tudatta, hogy Irán arányos választ adott Szulejmáni likvidálására, jelezve, hogy nem óhajtják további akciókkal tovább feszíteni a húrt.

Mindez nem jelenti, hogy a világpolitika iránt érdeklődő emberek immáron karosszékeikben hátradőlve nézhetik a további fejleményeket. Az erőszakoskodás kiindulópontja ugyanis valójában nem az iráni tábornok lebombázása volt, hanem Trump döntése arról, hogy országa nevében egyoldalúan felmondja az Irán és hat nagyhatalom között még elődje, Barak Obama regnálása idején, 2015-ben kötött atomalkut. Ehelyett a "maximális nyomásgyakorlás" politikájára tért át azzal érvelve, hogy így nem csupán atomfegyver-fejlesztési programja feladására lehet rávenni a perzsa országot, hanem rakétafejlesztéseinek feladására is.

Soha, de soha...

Trump most elismételte, hogy az USA álláspontja szerint Iránnak soha nem lehet atomfegyvere, ám a Szulejmáni likvidásával olyan helyzetet teremtett, amelyben a korábbinál sokkal nehezebb lesz újrakezdeni a tárgyalásokat az iráni atomprogram nemzetközi ellenőrzés alá vonásáról. Az USA gazdasági szankcióinak további erősítésére Teherán várhatóan azzal válaszol, hogy felpörgeti a régióban lévő vele szövetséges félkatonai szervezetek akcióit az amerikaiakkal és szövetségeseikkel szemben.

Az iráni rezsim nem fog tágítani attól a szándékától, hogy visszaszorítsa az USA szerepvállalását a közel-keleti hatalmi dulakodásban. Hasszán Rohani iráni elnök világossá tette, hogy Teherán végső válasza Szulejmáni megölésére az USA kiüldözése lenne a régióból. Trump ugyan úgy állítja be az tábornok lebombázását, hogy olyan győzelmet arattak, ami semmibe sem került, ám a bagdadi parlament ennek nyomán felszólította Washingtont, hogy vonja ki az amerikai csapatait Irakból, aminek hosszabb távú következményei lesznek.

Ez ugyan nem kötelező érvényű határozat, de az FT szakírói szerint biztosak lehetünk benne, hogy lesznek olyan politikai erők az arab országban, amelyek az Amerika-ellenes közhangulatra játszva igyekeznek majd érvényt szerezni a parlament döntésének. És ez Irán befolyását erősíti szomszédjánál, miközben azzal a veszéllyel jár, hogy - erre válaszul - újra megerősödik az ISIS terrorszervezet.

Ne hallgassanak rá!

Trump arra biztatta a 2015-ös atomalkut aláíró többi nagyhatalmat - az Egyesült Királyságot, Franciaországot, Kínát, Németországot és Oroszországot -, hogy hagyják a fenébe, ami még az egyezségből megmaradt. (Szulejmáni likvidálására válaszul Irán bejelentette, hogy semmisnek tekinti a paktumot, azaz folytathatja az atomfegyver előállításához szükséges urándúsítást, bár korántsem biztos, hogy ezt meg is teszi.) Az FT szerkesztői azonban úgy vélik, hogy az ötöknek távol kellene tartaniuk magukat a konfliktus epicentrumától.

A viszály élezése helyett meg kellene kettőzniük erőfeszítéseiket a tárgyalásos megoldás tető alá hozására. Az egyetlen lehetőség, hogy megelőzzenek a Közel-Keleten egy háborús tűzvészt az, ha sikerült Irán nukleáris ambícióit diplomáciai eszközökkel visszaszorítani. Az elmúlt napok eseményei, az iráni csúcsvezető likvidálása és az arra válaszul adott rakétatámadás, az USA és Irán viszonyának további romlása csak annyi eredménnyel járt, hogy a békés megoldás megtalálása nehezebbé vált.