A nyugati sajtó az elmúlt hetekben elsősorban arról cikkezett, hogy az Európa előtt álló legnagyobb kihívás 2018-ban nem az Egyesült Királyság uniós kilépésének menedzselése, hanem a magyar és a lengyel vezetés "lázadása" az európai alapértékekkel és az EU brüsszeli vezetésével szemben. Úgy tűnik, Theresa May brit kormányfőnek sikerül letaszítania ezt a témát a címlapokról - derül ki a Financial Times (FT) cikkéből, amely a londoni kormány enyhén bohózatba fulladt átszervezéséről szól.

A brexit körüli bizonytalanság visszanyerheti elvesztett helyét az EU-t szaggató gondok fontossági sorrendjében. A kormányátalakítások minden kormányfőnek lehetővé teszik, hogy megmutassa milyen szilárdan tartja kezében országa irányítását, ugyanakkor óriási a kockázata annak, hogy ha ez nem sikerül, akkor éppen ennek ellenkezője, a miniszterelnök gyengesége kerül reflektorfénybe - emlékeztet az FT. Maynek, aki a 2017. júniusi előrehozott parlamenti választáson pártjával együtt meggyengült, nagy szüksége lett volna arra, hogy a kormányátalakítással bizonyítson.

Kapcsolódó

Sikeres időzítés

A miniszterelnök tanácsadói hónapokig vártak arra, hogy lecsendesedjen a politikai hullámverés a rendkívüli szavazás kínos végeredménye és May októberi szerencsétlen beszéde után - a Konzervatív Párt kongresszusán megzavarták a felszólalását, köhögési rohamokkal küszködött és a háta mögött lévő jelmondat betűi egymás után hullottak a földre.

A feltételeket javította, hogy a költségvetés novemberben simán átment a parlamenten, majd decemberben sikerült megegyezni az uniós vetőkkel arról, hogy a tél végétől egyszerre tárgyalhatnak az EU-val az uniós válás, illetve az azt követő EU-brit kereskedelem feltételeiről.

Így létrejött a kedvező helyzet a kormány határozott átalakítására, ám May, aki idegenkedik a kockázatvállalástól, nem mert változtatni kormánya kulcspozícióban lévő tagjain. Attól tartott, hogy ezzel felborítaná a kényes egyensúlyt Európa-párti és EU-ellenes miniszerei között és felbőszítené a tory képviselők között ülő számos ellenségét.

Propaganda és valóság

A kormányfő szóvivője azzal tálalta a nagyközönségnek a kormányátalakítást, hogy az lehetőséget ad a kabinetet felfrissítésére és lendületet ad főnöke reformtervei megvalósításának. Ehelyett a változtatás kétbalkezes lebonyolítása újra bebizonyította May gyengeségét, azt, hogy újra és újra nagyon ügyetlenül politizál.

A propaganda része volt, hogy olyan ifjú parlamenti képviselőknek adhatnak esély a bizonyításra a végrehajtó hatalomban, akik majd a 2022-es választásokon a toryk húzóemberei lehetnek. Ehelyett az átszabott kormány átlagéletkora csupán 52-ről 51 évre csökkent és a 22 miniszter között mindössze öt nő található, ami ugyanannyi, mint korábban.

Feleselő beosztottak

May csapata a hírek szerint eljátszott a gondolattal, hogy Boris Johnson külügyminisztert - aki talán a brexit legismertebb híve - átültetik annak a tárcának a vezetői székébe, amelynek feladata Nagy-Britannia felkészítése a kilépésre. Johnson azonban jelezte, hogy nem szeretné ezt, és úgy lett, ahogy ő akarta.

A miniszterelnök felajánlotta Jeremy Hunt egészségügyi miniszternek a gazdasági tárcát, amit az visszautasított. May ebbe is belenyugodott és hozzácsapta Hunt minisztériumához a szociális ellátás irányítását. Ezután három órán át győzködte Justine Greening oktatási minisztert, hogy fogadja el munka- és nyugdíjügyi tárcát, ám hiába. Greening inkább visszaült a parlamentbe, ahol az Európa-párti konzervatívokat erősíti.

Philip Hammond maradt a pénzügyminiszter, mert bár főnöke tőle is meg akart válni, de rájött, hogy személye fontos érv a brit vállalatoknak amellett, hogy ne távozzanak a brexit miatt pánikszerűen a kontinensre. Megtartotta tárcáját David Davis brexitügyi miniszter is, a londoni kormány főtárgyalója a válási egyeztetéseken.

A nyitókép forrása: Adrian Dennis/AFP