Az Európai Unió helyzetét jellemző jelképes esemény volt november végén, hogy a német kormány repülőgépének fedélzetén a G20 Buenos Aires-i csúcsértekezletére induló Angela Merkel kancellárral technikai hiba miatt vissza kellett fordulnia - véli Wolfgang Münchau, a Financial Times (FT) publicistája. Németország vezetője végül az Iberia légitársaság egyik Madridi járatával utazott. Ilyen incidens az USA, Kína vagy Oroszország államfőjével biztosan nem fordulhatott volna elő.

Merkelnek nem az Európai Parlamentben kellett volna beszédet mondani az európai haderő felállításáról, hanem a Bundestagban, ahol arról kellett volna beszélnie, miért alulfinanszírozott a német haderő - éppen a repülőgép-incidens mutatott rá, hogy még a kormány külön gépeit is elhanyagolják -, illetve miért ódzkodik Németország katonákat küldjön nemzetközi békefenntartó missziókba. De a katonaság takaréklángon tartása nem az egyetlen tényező, ami az EU erősödését gátolja.

Lennének eszközei

A hadseregen kívül is vannak eszközök az EU kezében, amelyek növelhetnék geopolitikai súlyát. Olyan rendszerekről van szó, mint például az egységes európai piac és kereskedelempolitika, amely 1957-ben született, vagy az ezt követően 35 évvel megkötött maastrichti szerződés, amely megalapozta a közös biztonság és külpolitikát, illetve monetáris uniót. A legerősebb ütőkártya az unió kezében a közös európai valuta.

Az euró 1999-es megszületése után azonnal a világ második legjelentősebb tartalékvalutájává és kereskedelmi elszámolási eszközévé vált, de soha nem tudott az amerikai dollár igazi ellenfelévé erősödni. Münchau szerint Európa vezetői szándékosan nem akartak ezen változtatni, mert jobban érdekelte őket az európai monetáris unió stabilitása, beleértve az árstabilitást, mint hogy külpolitikai érdekérvényesítésre használják az eurót.

A biztonsági együttműködés ellenére az EU ráhagyta ennek fő terhét a NATO-ra, majd végül az előbbinek és ennek két következménye lett. Az USA a dollár hegemóniájára támaszkodva kényelmesen felszívhatta az ipari országok, sőt az eurózóna pénzügyi feleslegét, illetve behozhatatlan fölénybe került az EU-val szemben a védelmi képességek terén. Az unió valójában egyáltalán nem bánta, hogy a pénzügyi és a védelmi szférában is az USA farvizén hajózik - véli az FT publicistája.

Jött a sokk

Ezért különösen nagy sokként érte Európát Donald Trump amerikai elnök America First! politikája, amelynek részeként pénzügyi szankciókkal fenyegette meg az európai országokat, ha megszegik az Irán ellen felújított gazdasági szankciókat és elődeinél sokkal keményebben követelte, hogy fordítsák GDP-jük két százalékát védelmi kiadásokra, ahogy azt NATO-tagságuk egyik feltételeként vállalták. További csapásként büntetővámot vetett ki az európai acél- és alumíniumimportra, amit hamarosan követhet az európai autók külön adóztatása is.

Válaszul az EU megpróbált felállítani egy special purpose vehicle pénzügyi alapot, amely lebonyolíthatná az Iránnal kötött üzletek pénzügyi tranzakcióit, ám a tagállamok vonakodnak befogadni ezt az intézményt, mert nem akarják magukra vonni Washington haragját. Ezzel éles kontrasztban van, hogy Oroszország azonnal saját fizetési rendszere felállításával válaszolt, amikor az USA korlátozta a Visa és a Mastercard ottani tranzakcióit és Kína is határokon átnyúló bankközi fizetési rendszert épít, hogy megtörje az amerikai monopóliumot ezen a téren.

Mi a baj?

A brexit ellenére nem a integráció szétesése a legnagyobb baj, ami az EU-t fenyegeti, hanem az, hogy elvesztegeti a lehetőségeit. Nagy szerepe volt például az Iránnal 2015-ben tető alá hozott atomalku megkötésében (amelyben a perzsa ország átláthatóvá tette atomprogramját cserébe azért, hogy felfüggesztették a vele szembeni gazdasági szankciókat), de nem tudta megakadályozni, hogy az USA kivonja magát az egyezségből.

Oroszországgal szemben egységesen érvényesíti gazdasági korlátozásait Moszkva 2014-es ukrajnai beavatkozása (Krím félsziget lenyúlása és a délkelet-ukrajnai szeparatisták támogatása) miatt, de továbbra is függ az orosz energiahordozó-importtól. Egységes marad a brexittárgyalásokon is, de a brit kilépés a legkisebb gondja.

Technológiai lemaradás

Münchau szerint Európa geopolitikai erőtlenségének legvilágosabb jele technológiai lemaradása. A kontinens továbbra is élen jár az autógyártásban, de Kína leelőzte az elektromos autók akkumulátorai terén, az USA pedig ebben a technológiában és a mesterséges intelligencia fejlesztése terén is.

Ezért az FT publicistája arra számít, hogy az EU a jövőben arra koncentrál majd, hogy megőrizze, amit eddig elért, miközben tudomásul veszi, hogy másodrendű hatalom a világon és megpróbálja menedzselni gazdasági visszacsúszását. Pikírten fogalmazva szerencsés esetben Brüsszelben lesz egy tartalék repülőgép, amelyet odaadhatnak a befolyásos uniós vezetőknek, ha bedöglik a kormánygépük vagy lekésnek egy csatlakozást.