Donald Trump az Egyesült Államok elnöke egy gyenge pillanatában felvetette, hogy a hurrikánokra atombombát kellene dobni, ami lecsendesítené őket. Az ötlet őrültnek hangzik, ám az elmúlt hetekben kiderült, hogy az időjárás manipulálásának lehetősége, másokat, nevezetesen a pekingi döntéshozókat is foglalkoztatja. A geotervezés (geoengineering) vagy esőcsinálás (cloud seeding) nem újdonság, az USA-ban is foglalkoztak ezzel az elmúlt évtizedekben, ám úgy tűnik, Kínában az utóbbi időben egyeseknek nagyon megtetszett, hogy istent játszhatnak.

Ennek szellemében aggasztóan nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, amiről azt hiszik, hogy ellenőrzés alá vehetik az időjárás alakulását - írja a Guardian. Becslések szerint Kína 2012 és 2017 között 1,34 milliárd dollárt (közel 400 milliárd forint, a budapesti 4-es metró építési költségét megközelítő összeg) fordítottak arra, hogy az időjárás manipulálásával küzdjék le az ország egyes részeit sújtó vízhiányt. A pekingi államtanács december elején bejelentette, hogy 2025-ben kezdik az időjárás módosítását, ami az ország területének felét, azaz India másfél szeresének, Nagy-Britannia hússzorosának megfelelő területet fog érinteni.

Mi lesz a vége?

Azt nem tudni, mennyire sikeresek a kínai tudósok az esőcsinálásban, ám eggy amerikai tudományos folyóiratban nemrégiben megjelent cikk szerint megfelelő körülmények között nem lehetetlen a csapadék (eső vagy hó) kifacsarása a felhőkből mesterséges úton. A kérdés az, hogy a bölcs kínai vezetőket érdeklik-e a részletek, nevezetesen az, hogy a feladat megoldása aligha egyszerű és főként nem költséghatékony.

Valójában azonban nem is a hatékonyság az aggasztó kérdés, hanem azok a méretek, amelyekben a pekingi esőfakasztók gondolkodnak. A klímaváltozás fenyegetése ma már olyan erős, miközben olyan keveset tettek a világ országai az elkerülése érdekében, hogy csábítóak csodát ígérő, mindent egy csapásra megoldó technológiák. Kína mellett bizonyára más országok is keresik az esőcsinálás, vagy légkörbarkácsolás más módjait, csak az a gond, hogy - ahogy az lenni szokott - a kísérletezés végén várhatóan az anyatermészet mondja majd ki az utolsó szót. És az nem biztos, tetszeni fog.