Kedden erőteljes eséssel reagáltak a börzék arra, hogy a bankmentő csomag részleteivel adós maradt az amerikai kormányzat.

A progam három fő pillérre támaszkodik: az USA több nagybankját feltőkésítené az állam, a magántőke és a kormány együttműködésével megszabadítanák a bankokat ezermilliárd dollárnyi "mérgező" követeléstől, továbbá a lakossági és vállalati kölcsönök nyújtását segítő hitelezést bővítenék a Federal Reserve segítségével.


Türelem, türelem


A pénzügyminiszter közölte, megérti a részletek és a pontos kormányzati teendők iránti kíváncsiságot, ám hangsúlyozta, óvatosságra van szükség mind a konzultációk, mind a cselekvés terén.

A következő néhány hétben az elnök és csapata az ingatlanpiaci válságot célzó, átfogó programot fog felvázolni - fogalmazott Geithner. Hozzátette: először arra koncentrálnak majd, hogy a kormány minden erőforrását bevetve csökkentsék a jelzáloghitel-részleteket és -kamatokat.

Geithner csomagjában van egy ötvenmilliárd dolláros tétel is: ezzel az otthonuk elárverezésével fenyegetett lakáshitadósoknak segítenének.


Hangos kritikák


Az amerikai lapok a tőzsdei esés fényében értékelték a programot. Az MTI beszámolója szerint a USA Today úgy fogalmazott, hogy a pénzügyminiszter inkább bizonytalanságot teremtett programbeszédével, ahelyett, hogy kellő részletekkel szolgált volna. A lap szerint jó hír, hogy a tárcavezető érteni látszik a bankstabilizáció összetettségét, és fontosnak tartja az elszámoltathatóságot. Rossz hír viszont, hogy ennél nem ment sokkal messzebb, nem konkrét tervet ismertetett, csak egy terv körvonalait.


Ugyanezt a bírálatot fogalmazta meg szerkesztőségi cikkében a The New York Times, amely szerint a Geithner által ismertetett tervből hiányoznak a hangsúlyok, és homályos is. Rögtön el is kezdődött a találgatás, hogy létezik egy háttérprogram, amelyben az adófizetők háta mögött nyújtanak segítséget bizonyos bankoknak és részvényeseiknek. A pénzügyminiszter kevés részlettel szolgált, semhogy termékeny vita kezdődhetnék, és azt sem magyarázta meg, miért az ő megközelítését célszerű követni. Az újság feltette egyebek mellett azt a kérdést, hogy miért nem helyeződik nagyobb hangsúly a lakástulajdonosok megsegítésére, illetve miért szolgálja jobban a közérdeket az állami-privát partnerség a bénult bankok talpra állítására, ahelyett, hogy az állam önmagában szervezné át a kormányzati támogatás nélkül csődbe menő pénzintézeteket.

A The Washington Post arról írt: Geithner, aki élesen bírálta elődjét, Henry Paulsont, nem sok újdonsággal szolgált programjában, amelyből hiányzik a frissesség és a világosság. Az újság szerint a Wall Streeten és Washingtonban is széles körű az az értékelés, hogy Geithner lényegében Paulson forgatókönyvét folytatja.

A The Wall Street Journal azt írta, hogy a nagy megmentő szerepét betölteni hivatott pénzügyminiszter első megnyilvánulását elégedetlen felszisszenéssel fogadta a bankvilág. A pénzügyminiszter ahelyett, hogy csak a bankokról beszélt volna vagy kifejtett volna egy egységes mentőtervet, mindenkinek ajánlott valamit, de részletek nélkül. A befektetők ezt úgy értelmezték, hogy Geithner, akárcsak Paulson, majd útközben fogja kitalálni, mit tegyen. Ha a cél a bizonytalanság eloszlatása volt, akkor ez nem sikerült - fogalmazott a lap.