Nem szóltak fanfárok, nem volt torta gyertyákkal, senkinek sem jutott eszébe tűzijátékkal ünnepelni és senki sem bontott pezsgőt a napokban egy kerek évforduló alkalmából. Az érintettek egy részének csak kedve nem volt ehhez, másoknak pénzük se nagyon lett volna arra, hogy megemlékezzen a görög adósságválság öt évvel ezelőtti kirobbanásáról - írja a MarketWatchban megjelent elemzésében Matthew Lynn pénzügyi szakíró.

Másrészt ünneplésre legfeljebb akkor lett volna ok, ha mostanra sikerült volna legyűrni a krízist. A helyzet azonban az, hogy az éveken át tartó válságkezelés vége valójában nem látszik. A beteg kikerült az intenzív osztályról, ám ahelyett, hogy haza mehetett volna, a krónikus páciensek között tölti napjait. És nem mutatja igazi jeleit a felépülésnek. Ideje szembe nézni az eddigi kezelés hatástalanságával és rámutatni a megoldást ígérő gyógymódokra.

Bumm!

A Fitch 2009. december 9-én rontotta le először a görög adósságok besorolását, miután a néhány héttel korábban hatalomra került kormány bejelentette, hogy elődei évtizedeken át kozmetikázták a költségvetés számait, ezért a büdzsé hiánya jóval nagyobb, mint amit a hivatalos adatok mutatnak. A hitelminősítő lépése sokként érte a befektetőket: addig azt hitték, hogy a közös valuta, az euró léte miatt a görög kötvények ugyanolyan bombabiztosak, mint a német állampapírok.

Miután felismerték rettenetes tévedésüket, gyorsan megszabadultak görög papírjaiktól, Görögország kiszorult az állampapírpiacokról, az athéni kormány nem tudta finanszírozni kiadásait. Kisvártatva követték ezen az úton a görögöket az írek és a portugálok.

Siralomvölgy

A végeredmény a világgazdaság történetének legszörnyűbb nemzetgazdasági katasztrófája lett - állítja a MarketWatch szakírója. Az 1930-as évek nagy depressziójának idején az USA GDP-je 32 százalékkal hanyatlott. A görögök mostanáig 27 százalékos mínusznál tartanak, de ez a csapás egy az Egyesült Államokénál jóval kisebb gazdaságot sújtott, amelyet sokkal könnyebb lett volna megmenteni. Különösen így van ez, ha figyelembe vesszük, hogy 80 év alatt mennyit bővült a tudásunk a modern gazdaság működéséről.

Jelenleg évi 1,7 százalékos ütemben nő a görög GDP, ami csúcs az eurózóna országainak összehasonlításában. Ez azonban inkább a többi eurótagállam siralmas állapotáról mutat árulkodó képet mint sem a görögök erejéről. Másrészt nyilvánvaló, hogy még ez a tempó sem fenntartható, pedig igencsak kevés lenne ahhoz, hogy Görögország talpra álljon.

Csak a turizmus

A bővülés elsősorban az elmúlt öt év hatalmas bércsökkentéseiből fakad. Az olcsó munkaerő segítette hozzá az idegenforgalmi ipart, hogy feltápászkodjon. Ez azonban nem igazán fenntartható modell - nincs hová tovább mérsékelni a béreket, és ha lenne, az az fogyasztói kereslet további zsugorításához vezetne. Görögország második világbeli állam lett a fejlett európai régió peremén. A görögöknek esélyük sincs arra, hogy belátható időn belül visszanyerjék a válság előtti jómódjukat - szögezi le Matthew Lynn.

A kilátástalanság tapintható. A lakosság hajlandónak mutatkozott némi kényelmetlenség elviselésére annak érdekében, hogy megtarthassa az eurót. De a megszorítások öt éve tartanak és még 10-15 évig biztos éreztetik hatásukat. Nem véletlen, hogy a közvélemény-kutatások szerint az EU és az IMF válságkezelését elutasító ellenzéki Sziriza párt vezeti a népszerűségi listákat. Ha január végén előrehozott választás lesz, akkor a radikális baloldali politikai erő esélyt kaphat arra, hogy új irányba terelje Görögországot.

Adóssághegy

A gazdasági növekedés előtt álló igazi akadály a heggyé nőtt államadósság. A görögök a GDP 174 százalékát elérő - 318 milliárd eurós - tartozást görgetnek maguk előtt. Az adókat igencsak magasra kellett emelni, hogy le tudják szorítani a költségvetési hiányt, amely tovább növelte volna az adósságokat. Eközben a munkanélküliségi ráta 25 százalék - a fiatalok körében még ennél is jóval magasabb -, a bérek és az árak szánkáznak, így nem meglepő, hogy a fogyasztói kereslet is összezsugorodott.

Elvileg a magánszektor lendületet adhatna a gazdaságnak. Valójában azonban ez kizárt. A turizmuson kívül nincs olyan ágazat, amelybe bárki pénzt fektetne Görögországban. Csak két út maradt a görögök előtt, amelyen elindulva kimászhatnak a gödörből vagy inkább a beláthatatlan hosszúságú árokból, amelybe kerültek - állítja Lynn.

Sebészt ide!

Az egyik megoldás a görög államadósság alapos átütemezése - értsd: a tartozás nagy részének leírása. Ez a felvetés szinte szentségtörésnek számít annak tükrében, hogy az eurózóna egyik tagállamáról van szó. Ideje azonban szembenézni azzal, hogy amelyik ország nem tudja törleszteni adósságát, az csődbe megy, akármilyen nemzetközi rendszer tagja legyen is. Mivel Görögország hiteleinek túlnyomó részét a többi eurótagállam nyújtja: nekik kell búcsút mondani a pénzüknek.

Az adósságtehertől megszabadulva a büdzsé szufficites lehet, a kormány költekezhet, infrastruktúra-fejlesztésekbe kezdhet és egyéb ágazati programokat indíthat, amelyekkel ösztönözheti a növekedést. A bérek emelkedő pályára állhatnak, bővülhet a fogyasztás, mérséklődhet a munkanélküliség. Hurrá! Éppen ez az amivel a Sziriza kampányol a választóknál. Az adósságelengedés ésszerűbbnek látszik, mint a végeláthatatlan megszorítások, amelyeket a hatalmon lévő pártok kínálnak.

Viszont látásra

A másik megoldás, hogy Görögország érzékeny búcsút vesz az eurótól. Az új drachma semmi perc alatt brutálisan leértékelődne, amivel elértéktelenítené az államadósságot - ismét csak a hitelező eurótagállamokkal lenyeletve a békát. Ugyanakkor ez is utat nyitna a gazdasági növekedés beindulása előtt. Persze a szakértők egy része szörnyülködik egy valuta leértékelődését hallva, ám tény: számos ország kimászott már ezzel a módszerrel az adósságválságból.

Ha az USA, az EU és az IMF támogatná a görögöket ezen az úton, minden könnyebben menne. A kormány kaphatna egy rendkívüli hitelt az átmenet könnyebbé tétele érdekében és az új deviza alapjainak megteremtéshez. Görögország gyorsan legalább olyan jól működhetne, mint szomszédja, Törökország, ami sokkal jobb lenne a mai helyzetnél.

Ezt a döntést öt évvel ezelőtt is meg lehetett volna hozni. Sok nyomorúságtól megkímélte volna a görögöket. És még mindig jobb lenne most bepótolni a mulasztást, mint várni vele a görög adósságválság kirobbanásának tízéves évfordulójáig - véli a MarketWatch pénzügyi szakírója.