Így járhatják meg az oroszok - mutatjuk, kik lehetnek a nyertesek

Az ukrán válság ráirányítja a figyelmet arra, hogy az Oroszország érdekszférájába tartozó más államok is igyekeznek ellenpólust képezni Moszkva befolyásával szemben. A konfliktus megerősítheti a török-azeri-grúz háromoldalú szövetséget.
Napi.hu, 2014. március 16. vasárnap, 08:26

Egyelőre nem látszik, hogy az ukrán válság milyen hatással lesz a Fekete-tenger környékén lévő államokra, ezen belül Törökország, Azerbajdzsán és Grúzia együttműködésére - írja a bne régiós hírportál. A felek nemrégiben tartották meg legújabb tanácskozásukat, miután lezajlott az azeri és a grúz elnökválasztás. Giorgi Margvelashvili, az új grúz elnök beiktatása után nem Moszkvába utazott először, ahogy azt a megfigyelők várták, hanem Törökországba, majd Azerbajdzsánba.

A Baku-Tbiliszi-Ankara háromszöget az 1990-es években kezdték szervezni a résztvevő országok. A 2008-as orosz-grúz háború után felélénkültek a tárgyalások, ám csak az elmúlt években vettek igazán lendületet. Az első háromoldalú találkozót 2012-ben tartották a törökországi Trabzonban, a következő tavaly volt Batumiban, Grúziában, az ezt követő pedig idén februárban az azerbajdzsáni Ganjában. Az utóbbin elfogadott deklarációban kijelentették, hogy megkezdik a háromoldalú elnöki csúcstalálkozó előkészítését.

Csőkígyófészek

A török-azeri-grúz háromszög nem katonai szövetség a szó szoros értelmében. A 2002 áprilisában aláírt biztonsági megállapodásukban olyan ügyek közös kezelésére szövetkeztek, mint a csempészet, a terrorizmus, a szervezett bűnözés visszaszorítása. Más szóval nem foglalkoznak országok közötti katonai konfliktusokkal.

Az együttműködés legfontosabb része a gazdaság három ága: az energetikai, a közlekedési, illetve az ipari-kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése. Az első területbe tartozik a Baku-Tbiliszi-Ceyhan (BTC) olajvezeték, az dél-kaukázusi gázvezeték, a transz-anatóliai gázvezeték (TANAP) és a transz-adriai gázvezeték (TAP) közös üzemeltetése. Ezek fizikailag összekötik a három országot és illeszkednek az EU INOGATE programjába, amelynek célja a Kaszpi-tenger környéki és a közép-ázsiai energiahordozók eljuttatása nyugatra.

Azerbajdzsán jelentős gáztartalékaival, Grúzia természetes tranzitútvonalával, Törökország kiépült nemzetközi kapcsolataival járul hozzá az energetikai láncok kiépítéséhez. A cél az, hogy a háromszög jelentős energiaszállítóként jelenjen meg a nyugati országok ellátásában. Lényegében a közép-ázsiai energiahordozók exportjának lebonyolítója legyen.

Új selyemút

A három állam tagja a Kelet-Nyugat Szállítási Folyosó Európa-Kaukázus-Ázsia (TRACECA) rendszernek. Jövőre akarják befejezni a Baku-Tbiliszi-Kars (BTK) vasútvonal kiépítését, amely kezdetben évente egymillió embert és tízmillió tonna árut szállíthat. Ha befejeződik a Kazahsztánt és Kínát összekötő vasúti kapcsolat kiépítése, akkor az azeri-török-grúz vasúti folyosó kapcsolhatja össze Közép-Ázsiát a Kaukázust és Kínát Törökországgal és Európával. Azaz erre utazhat az áru Ázsiából Európába és vissza. Ezért emlegetik az BTK-t új selyemút részeként.

A trió kereskedelmi kapcsolatai egyelőre nem tükrözik a nagy egymásra találást. Teljes kölcsönös forgalmuk értéke 4,2 milliárd dollár évente. Ez Törökország külkerforgalmának mindössze három százaléka, míg Azerbajdzsán esetén nyolc, Grúzia esetén 20 százalék ez az arány. A befektetések viszont jól alakulnak. Azerbajdzsáni cégek eddig ötmilliárd euró tőkét vittek Törökországban és az állami olajvállalat, a Socar 17 milliárdot szándékozik a török gazdaságba invesztálni 2018-ig. Az ellentétes irányba több mint hatmilliárd dollár áramlott, a Grúziát megcélzó azeri befektetések értéke 210 millió dollár, míg Törökországból 1,1 milliárd dollár érkezett ebbe az országba.

Hagyjuk az egymásra borulást!

A török-azeri-grúz háromszögön dolgozó szakértők, befektetők és politikusok azt remélik, hogy az együttműködésnek pozitív hatása lesz az egész régióban. Segít abban, hogy térség országainak politikai-katonai feszültségektől terhes viszonyát átalakítsák a gazdasági együttműködés és prosperitás lehetőségeinek keresésévé. Ennek jegyében nyitottak Örményország felé is - háttérbe szorítva, hogy a hegyi Karabah területtel kapcsolatban a katonai szembenállásig fajuló vitában áll Azerbajdzsánnal.

A háromszög elkülönült nyugati szervezetekkel keresett kapcsolatot ahelyett, hogy a nagy integrációkban - a volt szovjet tagköztársaságokat összefogó Független Államok közösségében, az orosz-belorusz-kazah Eurázsiai Unió-kezdeményezésben vagy az EU-ban - látna lehetőséget. A Trabzon-deklaráció a NATO békepartnerségi programját jelöli meg az együttműködés alapjául.

HOZZÁSZÓLÁSOK