Bár a magyar társadalomtudományi szakirodalomban nem új fogalom a civilizációállam - például Molnár Gusztáv több írásában használja ezt a tudományos kategóriát, egyebek mellett a magyarok helyét is firtatva ebben az összefüggésben -, úgy tűnik, a napi politikában is megjelent ez a fogalom. A politikai erők is élhetnek azzal az eszközzel, hogy egymástól részben elszigetelt civilizációra osztják a világot. Ha a 19. században feltalálták a nemzetállamokat, akkor a 21. század a civilizációállamok korszaka lehet - vezeti fel háttéranyagát Gideon Rachman, a Financial Times (FT) publicistája.

Civilizációállamnak azok az országok nevezhetők, amelyek azt állítják, hogy nem csupán egy társadalom történelmi területét, nyelvét és etnikumát fogják össze, hanem elkülönült civilizációt képviselnek az egyetemes emberi civilizáción belül (amely így félig üres fogalommá válik). Ezzel kapcsolatos ideológiák terjednek Indiában, Kínában, Oroszországban, Törökországban, sőt az USA-ban is. Fontos eleme ennek a felfogásnak, hogy a civilizációállam illiberális jegyeket hordoz.

Kapcsolódó

Búcsú az emberi jogoktól

Magában hordozza ugyanis, hogy rossz irányban tájékozódik az, aki úgy gondolja, hogy meg lehet határozni univerzális emberi jogokat, illetve közös demokratikus standardokat, mivel minden civilizációnak olyan politikai intézményekre van szüksége, amelyek egyedi kultúrájának termékei. A civilizációállam emellett kizárólagos természetű: a kisebbségek, a bevándorlók soha nem illeszkedhetnek bele, mivel nem részei az adott civilizációnak.

Az új fogalomnak Kína felemelkedése adhat nagy hátszelet. Hszi Csin-ping kínai államfő nem mulasztja el beszédeiben fényezni Kína egyedülálló történelmét és civilizációját. Az ideológiai hátteret olyan értelmiségiek adják, mint Csang Wej-wej, a Fudan egyetem professzora, aki erről szóló könyvében azt állítja, hogy Kína a nyugati politikai gondolkodás megtagadásának köszönheti sikerét. Annak, hogy a nyugati minta helyett saját konfuciánus kultúráját, vizsgákon alapuló, teljesítményelvű módszertani tradícióit követi.

Csang átvette Martin Jacques nyugati szerző korábbi ötletét, amely szerint Kína nemzetállamként 120-150 éve létezik, miközben civilizációs története évezredekre nyúlik vissza. Szerinte ez a múlt a nyugatétól eltérő szociális és politikai normákhoz vezet. Ezek egyike az a felfogás, amely szerint az államot örökletes alapokra kell helyzeni, illetve az egyén és a társadalom között másfajta viszonyt kell kialakítani a nyugaton megszokotthoz képest. A lényeg, hogy az utóbbi a fontosabb az előbbinél.

India is

Indiában, amely Kínához hasonlóan bőven egymilliárd feletti lélekszámú lakosságot fog össze, a kormányzó Bharatija Dzsanata Párt kötelezte el magát amellett, hogy az ország több, mint egy nemzet. Egy civilizációról kell ehelyett beszélnünk - idézi az FT cikkírója a párt ideológusait -, amelynek megkülönböztető jellemzője a hindu vallás követése. Ezzel tolják másodrendű helyzetbe az indiai muszlimokat.

Az egyik teoretikus, Jayant Sinha szerint az függetlenség visszaszerzése után az államalapítók elkövették azt a hibát, hogy felkarolták a nyugati gondolkodást, ezen belül a szociális jogok tanát, azt gondolva, hogy ezek univerzális emberi fogalmak, amelyek minden társadalomra érvényesek. A tudós úgy véli, hogy a kulturális örökségnek meg kell előznie az államot, ami választ adhat arra a problémára, hogy emberek úgy érzik, hogy a hagyományaik ostrom alatt állnak a globalizált világban. Sinha úgy véli, hogy az indiaiak hitalapú világnézettel közelítenek az élethez a racionális-tudományos megközelítés helyett.

Oroszok, amerikaiak

A civilizációs megközelítés erősödik a Vlagyimir Putyin államfő vezette Oroszországban is. Egyik tanácsadója, Vladiszlav Szurkov arról írt, hogy az ország elbukta számos kísérletét, hogy a nyugati civilizáció része legyen, ehelyett egy kelet és nyugat közti, hibrid civilizációnak mondható, kontinenseken átnyúló területtel és a félvér kultúrához illő karizmatikus, tehetséges, gyönyörű és magányos karakterrel.

Az USA sem mentes az újfajta gondolkodástól. Steve Banon radikális jobboldali médiaszemélyiség, egy ideig Donald Trump elnök vezető stratégája folyamatosan azt hangoztatja, hogy a tömeges bevándorlás a keresztény értékek hanyatlásához vezet, amivel aláássa a nyugati civilizációt. Maga Trump is elmondott egy ebbe a gondolkodásba illő gondolatot, amikor 2017-ben Varsóban arról beszélt, hogy napjaink alapkérdése, hogy a Nyugat fennmarad-e vagy sem. (Aztán közölte, hogy a civilizációnk győzedelmeskedni fog.)

Ellentmondás

Ha az elnök felkarolja a világ egymást kizáró civilizációkra bomlásának gondolatát, akkor sajnálatos módon egyben a nyugati változat hanyatlását is elismeri - írja az FT publicistája. Elődei ugyanis - hangot adva annak, ahogy a nyugati társadalmak vezető rétegei gondolkodnak magukról - univerzális értékekként határozták meg a nyugati értékeket, amelyek arra hivatottak, hogy az egész világon elfogadottá váljanak.

A nyugati hatalmak ereje tette nemzetközi szintű normává a nemzetállamokat, mint a politikai cselekvés alapvető szereplőit. A két ázsiai kolosszus, India és Kína megerősödése, politikai-gazdasági felemelkedése azonban új fogalmat generálhat: be kell vezetnünk a politikai szóhasználatunkba a civilizációállam használatát.