Az Egyesült Királyságnak Harry herceg és Meghan Markle színésznő májusra tervezett házasságával hamarosan lesz egy amerikai hercegnője, ám a fiatal asszonynak nagy árat kell fizetnie a hangzatos címért - írja Quentin Fottrell, a MarketWatch tőzsdei portál személyes pénzügyekkel foglalkozó szerkesztője. Az első áldozatokat máris meghozta.

Az eljegyzés előtt elhagyta a Suits című amerikai tévéshow-t és be kellett csuknia The Tig cím alatt futó internetes lifestyle oldalát. Vissza kell lépnie az ENSZ és a World Vision Canada nagyköveti megbízásától.

Kapcsolódó

Ezzel követi a többi "magas beosztású" királyi házastársat, akik szinte mindig feladják önálló karrierjüket. Sophie Rhys-Jones úgy ment hozzá 1999-ben Edward herceghez, hogy megtartotta pr-ügynökségét. Nem sokkal később, 2001-ben kénytelen volt feladni a vállalkozást, mert azzal vádolták, hogy a királyi ház tagjaként szerzett kapcsolatait is felhasználja arra, hogy ügyfeleket szerezzen cégének.

Fordulat

Az amerikai nőkre hasonló nyomás nehezedik, ám nem a protokoll és a reflektorfénybe kerülő életük miatt, hanem azért, mert manapság az ifjú hölgyek és urak kevésbé hívei a nők egyenjogúságának, mint korábban, azaz visszatértek a női és férfi szerepek hagyományosabb felfogásához. Erre utal egy friss tudományos kutatási jelentés, amelynek címe Trending Towards Traditionlism. Szerzői Joanna Pepin és Dávid Cotter szociológusok.

A kétféle felfogás követői közötti különbség az elmúlt években nem nőtt, sőt az elmúlt két évtizedben a fiatalok körében csökkent a "dolgozó nő" ideálját támogatók súlya. Az utóbbiak aránya a gimnáziumi végősök körében 58 százalék volt 1994-ben, ami 2014-re 42 százalékra csökkent.

Feladják

Egy 25 ezer diák körében végzett 2014-es kutatás azt is kiderítette, hogy a Harvard Business Schoolon végzettek átlag 77 százaléka - a nők 73, a férfiak 85 százaléka - véli úgy, hogy a nők munkahelyi előrejutását elsősorban az akadályozza, hogy előnyben részesítik a családot a munkával szemben.

További felmérések szerint az amerikaiak 70 százaléka véli úgy, hogy a férfinak képesnek kell lennie finanszírozni a családját ahhoz, hogy jó férj és partner legyen, míg a nőkről kevesebb, mint harmaduk gondolja ezt. Ez az arány annak ellenére adódott, hogy 1980-ban csak a feleségek 13 százaléka kereset annyit vagy többet, mint a férje, míg 2000-re 25 százalékra nőtt ez az arány.

Férfiak

További jele a tradicionális férfi-nő viszony továbbélésének, hogy 32 százalékkal több válás következik be azért, mert a férj nem talál főállású munkát magának, mint azért, mert a feleség kerül hasonló helyzetbe. Egyes kutatók ezt a férfiak egójának törékenységével magyarázzák ezt. Sokuknak szükségük van arra, hogy az erősebb nem képviselőinek láthassák magukat asszonyukkal szemben.

Szerencsére pozitív változás is tapasztalható a férfiak magatartásában. Azt is kiderítették a szociológusok, hogy 2015-ben hetente átlagosan hét órát szántak arra, hogy a gyermekeikkel foglalkozzanak, ami háromszorosa annak az időnek, amit 1965-ben fordítottak erre. Emellett két éve kilenc óra házi munkát végeztek hetente, míg 52 éve még csak négy órát. A nők 2015-ben heti 15 órát foglalkoztak a kölykökkel és 18 óra házi munkát végeztek.

A nyitókép forrása: MTI/EPA/Facundo Arrizabalaga