Akárcsak néhány hónappal ezelőttig senki sem gondolta volna, hogy az IMF béketeremtő missziót láthat el - kezdi elemzését Michael Ivanovitch, a CNBC világgazdasági, geopolitikai és befektetési kérdésekkel foglalkozó publicistája. Christine Lagarde, a Valutaalap igazgatója múlt szerdán a következőket mondta: Próbálunk segíteni Ukrajnának egy csokorra való reformjavaslattal és bőröndnyi pénzzel, de ez csak akkor lehet hatásos, ha a helyzet az ország keleti részén stabilizálódik.

A harcok óriási kárt okoznak, lehetetlenné teszik, hogy az ország vezetői, akik tényleg elkötelezettek a gazdasági reformok mellett, tegyék a dolgokat - tette hozzá. Mit is mondott valójában? - teszi fel a kérdést Ivanovitch, aki persze vállalkozik a fordításra is. Fejezzék be a harcokat, folytassák a békefolyamatot, és ha így lesz, akkor mi - mármint az IMF és a nemzetközi befektetők - segíteni fogunk Ukrajna újjáépítésében, megreformálásában és a gazdaság modernizálásában.

Ráharaphat a tőke

Az IMF 40 milliárd dollárt gründolt össze Ukrajnának, aminek nagyjából felét fizeti saját zsebből. Ha lesz béke, akkor lesz pénz is, végül is Ukrajna képzett munkaerejével, sokoldalú, igaz, romos iparával kiváló befektetési lehetőségeket ígér, amire ráharaphat a magántőke. A Valutaalap kulcsszerepet játszhat a működőtőke előtt álló akadályok eltakarításában. Amit kérnek nyilvánvaló: semmi esély a befektetők bizalmának megnyerésére egy olyan országban, amelynek egy részén polgárháború dúl.

A béke alapja a 2015 február elején aláírt második minszki megállapodással adott. Ezt kell végrehajtani, és Európa megszabadulhat attól, hogy visszatérjenek évszázadokon át tartó megosztottságának, véres harcinak démonai. Ez az, amit már az európai vezetők is felismertek.

Érdekes

Federica Mogherini, az EU külügyi főmegbízottja nemrégiben a konfrontációt felváltó kooperáció szükségességéről beszélt. Ez tükrözi az egyre erősebb elvárást: legyen vége a harcoknak Ukrajnában és helyre álljanak Európa (beleértve ebbe Oroszországot is) zavartalan kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatai.

Mindez érdekes helyzetbe hozza az IMF-et. Azzal, hogy gazdasági fellendülés ígéretével rászoríthatja a harcoló feleket a békekötésre, egyben óriási segítséget nyújthat az európai gazdaság megmozdításához is, hiszen a rend helyre állása eltakarítaná az útból a munkahelyek ezreibe kerülő, kölcsönös EU-orosz szankciópolitikát.

Nem sokat ér

Ezzel Ivanovitch szerint sokkal többet tehet a helyzet javítása érdekében, mint az Európai Központi Bank (ECB) hétfőn induló kötvényvásárlásaival (QE), illetve alacsony kamatával. Miután nincs hitelkereslet, hiába áramlik a forrás az európai pénzügyi rendszerbe, a bankok leginkább csak államkötvényekbe fektethetik a pénzüket, ezért juthat az USA-nál olcsóbban forráshoz egy olyan ország (Olaszország), amelynek államadóssága eléri a GDP 147 százalékát. Eközben Németországnak nincs szüksége a QE-nek köszönhető gyengébb euróra ahhoz, hogy külkereskedelmi többlete hét százalék körül alakuljon.

Ezeket a megállapításokat alátámasztani látszanak a számok. Az eurózóna kereskedelmi bankjai például januárban 2,1 százalékkal növeltek hitelnyújtásukat a kormányoknak az egy évvel korábbihoz képest. Eközben a magánszektor hitelezése 0,1 százalékkal zsugorodott.

Megszorításokra alapuló növekedés

Ivanovics szerint ebből a helyzetből gazdaságpolitikai fordulattal lehet kijutni. A monetáris politika egyedül nem tudja kezelni a feladatot. Lazítani kellene a költségvetési szigoron, amivel fel lehetne tornászni a gazdaságban az összkeresletet. Ez a foglalkoztatás javulásához vezetne és hitelfelvételre késztetné a vállalatokat, amelyek így ki tudnák használni az ECB könnyítéseit.

Ezzel szemben egyes német szakértők arról beszélnek mostanában, hogy az elmúlt évek európai válságkezelési politikája megszülte a megszorításokra alapuló növekedési modellt. Spanyolországot és Portugáliát tartják bizonyítéknak erre. Kevésbé veszik figyelembe, hogy ezekben az országokban 23,7, illetve 13,5 százalék a munkanélküliségi ráta - emlékeztet Ivanovicth.

Happy end

Összességében az ECB pénznyomtatása a jelenlegi helyzetben csak arra jó, hogy a németek és a hollandok elmondhassák: az európai jegybank az övék is, nem csupán a déli eurótagállamoké. A QE ugyanis minden tagországot egyaránt érint. Így végül is a bonyolultabb - pénzügyi lazításon, fiskális lépéseken és reformokon is - alapuló megoldás helyett az európai jegybank beavatkozása azt jelenti, hogy a döntéshozók a legkisebb ellenállás irányába mozdultak el.

Az IMF ezzel szemben az ukrajnai béketeremtéssel kisegítheti Európát is az értelmetlen, romboló konfrontációból - ismétli el Ivanovitch. Az első pozitív jelek már látszanak: a harcok lecsillapodtak - a jelentős pénzügyi támogatás ígérete rábírhatja az ukránokat, hogy újra összerakják az országukat. Ez fellendítheti az európai kereskedelmet és pénzforgalmat, aminek korlátozása a megszorításokkal együtt elpusztítja a munkahelyeket, az emberek megélhetését. Az ECB pénzesője egyedül legfeljebb a tőzsdére terelheti a forrásokat, amelyek luftballonként fújhatják fel a vállatok részvényeinek értékét.