Itthon ragadt külföldön dolgozók: melyik ország tb-szabályai az irányadók megbetegedés esetén?

A koronavírus-járvány megfékezése érdekében a legtöbb EU-tagállam lezárta a határait, ami a sok millió, azon belül több tízezer magyar ingázó munkavállalót különösen negatívan érintett. Ha az ingázó a határzárak miatt nem dolgozhat, melyik ország jogrendje az irányadó? Ha pedig az ingázó elveszti a munkáját, akkor melyik tagállamtól kérheti a munkanélküliekre vonatkozó ellátást? A fontosabb tudnivalókat a Kapolyi Ügyvédi Iroda szakértője foglalta össze.
Szabó Zsuzsanna, 2020. április 2. csütörtök, 14:33
Fotó: Napi.hu

A koronavírus-járvány miatt a legtöbb európai uniós ország lezárta a határait, és ezekbe az országokba nagyrészt már csak a saját állampolgáraik léphetnek be. A helyzet különösen negatívan érintette azokat az ingázókat, akik a lakhelyüktől eltérő EU-tagállamban dolgoznak, és eközben rendszeresen hazatérnek.

Az ingázók helyzetének megkönnyítése érdekében az Európai Bizottság 2020. márciusában kiadott ajánlásai értelmében a tagállamoknak lehetővé kell tenniük az ingázó munkavállalók szabad és gyors határátlépését - hívja fel a figyelmet a Kapolyi Ügyvédi Iroda európai uniós munkajogi szakértője, Horváth Gábor. Ezzel összhangban már Magyarországon is történtek intézkedések, hiszen az elmúlt időszakban több szomszédos országba is lehetővé vált a munkavállalási célú napi ingázás, tehát ilyen esetben a dolgozók mentesülnek a 14 napra előírt hatósági karantén, valamint a külföldiekre vonatkozó beléptetési tilalom alól.

Előfordulhat azonban, hogy ellehetetlenül az ingázás, hiszen a célország például beutazási tilalmat rendel el. Horváth Gábor szerint amennyiben a határ menti ingázónak a be- vagy kiutazási tilalom miatt nem áll módjában munkát végezni, annak az EU tagállamnak a joga az irányadó a munkavégzés ellehetetlenülésének következményeire és annak megítélésére, amelyben a munkavállaló rendszeresen munkát végez. A munkavállalók unión belüli szabad mozgásáról szóló rendelet szerint a határ menti ingázó munkavállalót ugyanolyan szociális és adókedvezmények illetik meg, mint a munkavégzés helye szerinti tagállam állampolgárait.

Horváth Gábor ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy ha az ingázó a beutazási korlátok miatt csak távmunkában tudja ellátni a feladatát, az nem változtat a helyzeten, továbbra is az ingázó munkavállaló foglalkoztatása szerinti tagállam joga marad az irányadó a munkaszerződésére, és ugyanolyan szociális és adókedvezmények illetik meg, mint a munkavégzés helye szerinti tagállam állampolgárait. Amennyiben tehát az ingázó munkavállaló a lakhelye szerinti tagállamból végez távmunkát (otthoni munkavégzés), mert a foglalkoztatása helye szerinti tagállamba a beutazási korlátozások miatt nem tud beutazni, akkor ez a társadalombiztosítási jogviszonyát nem változtatja meg: a társadalombiztosítási ellátásokra alapvetően a foglalkoztatásának helye szerinti tagállam rendelkezései szerint jogosult, hiszen a munkaviszonya alapján ott biztosított.

Abban az esetben azonban, amennyiben lakhelye tagállamában történő távmunkavégzés (otthoni munkavégzés) során megbetegszik, és a beutazási korlátok miatt nem áll módjában igénybe venni a foglalkoztatása szerinti tagállam társadalombiztosítási ellátásait, úgy a saját hazai tagállamának ellátását is jogosult igénybe venni az úgynevezett S1 formanyomtatvány bemutatásával.

A Kapolyi Ügyvédi Iroda kiemeli, hogy abban a sajnálatos esetben, ha a jelenlegi helyzetben a határ menti ingázó elveszti a munkáját, a saját államától igényelheti a munkanélküliekre vonatkozó ellátást, ennek az uniós tagállamnak a vonatkozó előírásai szerint.

HOZZÁSZÓLÁSOK