Szavaznak a "bunkerben" - elbukott a béke

Izraelben legfeljebb Beni Ganc centrista jelöltnek van esélye megverni Benjámin Netanjanhu miniszterelnököt az április 9-ei parlamenti választásokon, feltéve, hogy meg tudja győzni a szavazókat: ő is van olyan kemény a biztonságpolitikában, mint hatalmon lévő ellenfele.
Komócsin Sándor, 2019. április 7. vasárnap, 11:31
Fotó: Pixabay

Amikor Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök igazán be akar szólni az ellenfeleinek, akkor rájuk akasztja a baloldali jelzőt. Nem sokat törődik azzal, hogy az országot baloldaliak alapították és a baloldal uralta korábban, például 1992-ben a Knesszet 120 képviselői mandátumából 61-et vitt el a baloldal - írja az április 9-ei parlamenti választásokat beharangozó tudósításában a Reuters. Eltelt 30 év, és a baloldal a mostani szavazáson a parlamenti mandátumok nagyjából 25 százalékára számíthat.

A baloldalt hatalmas ballaszt terheli, kezdve Jichák Rabin miniszterelnök meggyilkolásától 1995-ben, ezt megelőzően két hiábavaló próbálkozásán át (1993-ban és 1995-ben), hogy békét teremtsen a palesztinokkal egészen a további csalódást keltő tárgyalásokig és a vérengzésekig, amelyek mindkét oldalt keserűvé és bizalmatlanná tették a másikkal szemben. Ma a zsidó izraeliek 12 százaléka tartja magát baloldalinak - idézi a hírügynökség az Izraeli Demokráciaintézet adatait. Másfél évtizede két még kétszer ekkora volt ez az arány.

Eközben az emberek 56 százaléka a jobboldalra sorolja magát, szemben a 15 évvel ezelőtti 40 százalékkal. A centristák aránya lényegében nem változott, jelenleg 26,5 százalék. Látva, hogy Netanjahu egy évtizede vezeti az országot, és ha nyer, akkor Izrael leghosszabban szolgáló miniszterelnöke lehet, kijelenthetjük, hogy a jobboldal magasan szárnyal az országban.

Az ellenfél

Az egyetlen ellenfél, aki legyőzheti a regnáló kormányfőt, az 59 éves Beni Ganc volt tábornok - akinek édesanyja Mezőkovácsházáról vándorolt ki Izraelbe -, politikai újonc, aki egy magát centristának minősítő, szintén új párt élén szállt ringbe. Hogy elcsábítsa a jobboldal szavazóinak egy részét is, hangsúlyozza katonai múltját és pragmatikus politikusnak minősíti magát.

Ganc vezette az izraeli hadsereget a 2014-es gázai háború idején, amelyben az iszlamista Hamász ellen harcoltak. Az összecsapásban 2100 palesztin halt meg, szemben 67 izraeli katonával és hat civillel. A miniszterelnök-jelölt tévéreklámokban hívja fel a választók figyelmét akkori teljesítményére.

Hogy ne idegenítse el a centrista szavazókat, nagyon óvatosan kezeli a "két állam kérdését", ami mindennél jobban megosztja az ország jobb és baloldalát. A baloldal felé tett gesztusként arról beszél, hogy békét kell teremteni és be kell fejezni a palesztinok feletti uralkodást, ám nem ismeri el a palesztin állam alapításának jogát. A közvélemény-kutatások szerint Ganc Kék-fehér pártja vezet Netanjanu Likud pártja előtt, ám az utóbbi vezette jobboldali koalícióval szemben kisebbségben van.

Címkézés

Netanjahu úgy állítja be Gancot mint gyenge baloldalit, aki veszélybe sodorná Izrael biztonságát azzal, hogy területi engedményeket adna a palesztinoknak - ez utóbbi elfogadhatatlan a jobboldali szavazóknak. A válasz erre az, hogy a kormányfő csak a megszokott szövegeit ismételgeti. A "baloldali" jelző nála egyet jelent azzal, hogy valaki Netanjahu ellenfele - mondja egy baloldali parlamenti képviselő.

A 77 éves Ehud Barak, az utolsó politikus, aki választáson le tudta győzni Netanjahut, úgy véli, hogy a miniszterelnök és a radikális jobboldal szövetsége nyomán immáron a szélső jobbról irányítják az izraeli politikát, azaz a farok csóválja a kutyát. Szerinte a baloldalnak volt egy víziója Izrelről mint egy modern, felvilágosult, high-tech társadalomról, míg a jobboldal ultranacionalista, messiásváró víziója azért hat, mert felszítja az emberek indulatait.

Nem olyan egyszerű

Gadi Taub, a Héber Egyetem Közpolitikai Iskolájának történész professzora, aki volt baloldalinak vallja magát, nem ért ezzel egyet. Szerinte a baloldal elitistává vált, túl erősen bírálja a társadalmat és messze került az utca emberétől, aki erősen kételkedik abban, hogy lehet-e valaha is béke a palesztinokkal. Az izraeliek pragmatikusak, a baloldal víziójának kudarcából levonták a következtetést: irányt váltottak jobb felé.

Sokan gondolják az, hogy Barak nagy szerepet játszott a baloldal mélyrepülésében azzal, hogy 2000-ben nem tudott békemegállapodást kötni Jasszer Arafat palesztin vezérrel. Az emberek azóta úgy gondolják, hogy nincs partnerük a másik oldalon, hogy "ők" nem akarnak békét - mondja ezzel kapcsolatban Angela Godfrey-Goldstein izraeli békeaktivista, aki szerint az izraeliek többsége lelkileg bunkerbe zárta magát.

A palesztin lázadások és véres merényletek csak tovább növelték a távolságot a felek között. Ha mindenezek hátterével Ganc győzni akar, akkor meg kell győznie a szavazókat arról, hogy az olyan katonai parancsnokból politikussá vált személyiségek nyomában jár mint Rabin vagy Ariel Sharon, aki 2001 és 2006 közt volt az ország miniszterelnöke. Egy választási rendezvényen azt mondta: nagy bóknak tekinti, ha Rabinhoz hasonlítják, aki középen állt. Kicsit balra vagy kicsit jobbra attól függően ki, hogyan látta.

HOZZÁSZÓLÁSOK