Megmutatta erejét az EU - komoly ütésváltások jönnek

Nem annyira fényes az EU és Japán közt létrejövő szabadkereskedelmi megállapodás, mint amennyire a formális aláírási ceremónián fényezni akarták. A japánok jól kihasználják a benne rejlő lehetőségeket, az unió azonban ment el elég messze a kereskedelem korlátainak leépítésében. A felek előtt további feladatok állnak.
Komócsin Sándor, 2018. július 18. szerda, 12:25
Fotó: Shutterstock

Súlyos felhők vetnek sötét árnyat a világ kereskedelmi rendszerére: Donald Trump, az USA elnöke egyoldalú döntésekkel, protekcionista intézkedésekkel teszteli a szabadkereskedelem ellenálló-képességét - kezdi a Japán és az EU között létrejött szabadkereskedelmi megállapodás hátterének elemzését a Financial Times (FT).

A harc másik nehéz súlyú szereplője, Kína sokat beszél arról, hogy kész együttműködni az új amerikai politikai ellensúlyozásában, ám valójában saját nacionalista fejlesztési stratégiáját követi. A washingtoni és a pekingi vezetés egy valamiben egyetért: úgy gondolják, hogy a világgazdaság szereplői zéró összegű játszmát játszanak egymással. Amennyivel valamelyiküknek jobban megy, annyival rosszabbul jár egy másik játékos.

Éljen, éljen, de...

Ezért aztán az FT szerint örömhír, hogy a világ második és negyedik legnagyobb kereskedelmi blokkja, az EU és Japán eljutott a szabadkereskedelmi egyezményig, amelynek hivatalos aláírási procedúráját kedden tartották. Ezt megelőzően négy éven át tárgyaltak. Ugyanakkor a pénzügyi lap szakírói úgy látják, hogy a megállapodás nem ad elég határozott választ a világkereskedelmet fenyegető veszélyekre.

Nem pusztán azért, mert vesz részt benne az USA és Kína, hanem inkább azért, mert a felek, főként az EU előnyben részesítette az egyezmény megkötésének gyorsaságát, a tartalom minőségével szemben. Ez része az unió törekvésének, hogy minél előbb kétoldalú szabadkereskedelmi egyezményeket kössön a világ más országaival.

Jól csinálja

Abe Sinzó japán miniszterelnök példát mutat arra, hogyan kell ezt csinálni. Először is igyekszik úgy kezelni a kétoldalú megállapodást, mint ami katalizátora lehet a csendes-óceáni partnerség felélesztésének, amelyből Trump egyik első intézkedésével kiléptette az USA-t. Át is keresztelte ezt a szabadkereskedelmi kezdeményezést Comprehensive and Progressive Agreement for Trans-Pacific Partneshippé, ami arra utal, a csendes-óceáni térségtől távolabbi országok is részt vehetnének benne.

Japán hagyományosan másokra hagyja, hogy élen járjanak a nemzetközi kereskedelem élénkítésében, ám Abe ügyesen felhasználja az EU-s megállapodást arra, ami a legfőbb előnye lehet: a hazai gazdasági reformok előmozdítására. A japán miniszterelnök az EU-val kötött megállapodásra támaszkodva fel akarja oldani a szigetország agrárszektorának versenykorlátozó védettségét és liberalizálni akarja a hazai szolgáltatási piacot.

Túlzott óvatosság

Ugyanez kevésbé mondható el az európai félről. Az egyezmény legnagyobb hiányossága egy kötelező, viszonosságon alapuló megállapodás az adatok szabad áramlásáról. Ennek hátterében elsősorban az áll, hogy az EU-ban mániákusan tartanak a személyiségi jogok sérelmétől, amit az adatcsere okozhat. Eközben a különböző információk, például az egyes járművekkel kapcsolatos karbantartási információk, ma már sokszor értékesebbek, mint maguk a termékek.

Jól érzékelteti a problémát a Scania esete. A cég teherautói online kapcsolatban tolják az információt fogyasztásukról, sebességükről, állásidejükről sőt sofőrjük vezetési stílusáról is a cég központjába, amely nagy adatbázist épített ebből. Ez része a szállítás mai rendszerének, amely egyre inkább ilyen és ehhez hasonló információkra épül.

Ugyanakkor Kínában, amely még az EU-nál elzárkózóbb az adatcserével szemben, nem engedélyezték a nemzetközi rendszer használatát, ezért külön regionális megoldást kellett kiépíteni, szerverfarmot kellett építeni stb. Ez nagy plusz költséget okoz és jelentősen rontja a rendszer hatékonyságát.

Gyenge megoldás

Japán és az EU a szabad adatcsere helyett "megfelelőségi megállapodást" kötött, ami azt jelenti, hogy elismerik egymás adatvédelmi rezsimjét. Ez elvileg hatékony védelmet nyújt a személyes információk megengedhetetlen átadásával szemben. Ugyanakkor ilyen egyezmények utat nyitnak a pereskedések előtt, és a történet vége az lehet, hogy vissza kell vonni a szabadkereskedelmi megállapodásnak ezt a részét.

Az EU-nak és Japánnak fel kellene használnia a mostani alkalmat arra, hogy erősítsék kereskedelmi diplomáciájukat, hogy más nagy gazdasággal rendelkező országokat is csatlakozásra, a szabadkereskedelem védelmére ösztönözzenek - vélik az FT szerkesztői. A megállapodás jó, ám mivel határait szűkebbre szabták a lehetségesnél, csak részleges választ ad világ szabadkereskedelmére leselkedő veszélyekre.

A fotó forrása: Shutterstock

HOZZÁSZÓLÁSOK