Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

A gazdaság alkalmazkodik az olaj drágulásához, de ez nem fájdalommentes, ám a megfelelő gazdaságpolitika megkönnyítheti a folyamatot - jelentette ki az ICEG EC mai kerekasztal-beszélgetésén a kutatóintézet munkatársa. Pellényi Gábor az általa és Sas Magdolna által jegyzett tanulmányt ismertetve elmondta: 1999 óta a hétszeresére emelkedett a Brent jegyzése, ám mivel a dollárhoz képest az euró és a forint is erősödött, Magyarország reálértékben ennél kisebb, csak mintegy háromszoros áremelkedést érzékelt.

Reálértékben még mindig nem érte el az olaj jegyzése az 1979-80 környékén elért szintet - tette hozzá.
Az olajár emelkedését részben a fejlődő országok - köztük Kína és India erős kereslete okozza, azaz más a helyzet, mint a 70-es években, amikor kínálati sokk volt a ludas. Miután viszont az olajkitermelők éppen annyit hoznak felszínre, amennyire szükség van, a zavarok rövid távon meg-megdobhatják az árat.

Az idén a a geopolitikai problémák és időjárás mellett a nyersanyagpiacokra beáramlott spekulatív tőke is az olaj drágulása irányába hatott, miután a jelentős globális likviditási felesleget a tőkepiacok nem tudták felszínvi. Mindemellett a gyenge amerikai deviza is hozzájárul a dollárban kifejezett ár emelkedéséhez - 2001 óta e faktor felelt a drágulás negyedéért. További árbefolyásoló tényező, hogy Kína a dollárhoz rögzíti a jüan árfolyamát, márpedig a dollárral párhuzamos jüangyengülés segíti az exportot, ami tovább fűti a kínai gazdaság energiaigényes növekedését - fogalmazott a szakértő. Kína a dollár gyengítésében is aktív szerepet játszik azzal, hogy a felgyülemlett hatalmas devizatartalékait diverzifikálni igyekszik, hiszen az euróvásárlások szintén a dollárt gyengítik az uniós devizával szemben.

Pellényi Gábor hangsúlyozta: a szűkös kapacitások, illetve a további keresletbővülés motorjának számító közlekedés árrugalmatlan kereslete miatt nem valószínű, hogy érdemben csökkenjen az olaj ára.

A világgazdaságot ugyanakkor a vártnál jóval kevésbé érinti negatívan az olaj drágulása: a történelmi adatok alapján prognosztizálható lassulás helyett gyorsuló növekedést mutatott fel. Ennek oka részben a javuló energiahatékonyság, valamint az, hogy a monetáris politikák hatásosabbá váltak, és az áremelkedés inflációs hatását ki tudták szűrni. Szintén a sokk elkerülésében segített, hogy az áru-, munkaerő- és tőkepiacok rugalmasabbá váltak. Jó példa erre az igen energiaigényesnek számító légiközlekedési szektor, ahol a légitársaságok az egyéb költségeket olyan mértékben faragták le, hogy reálértékben jelentős árcsökkenés következett be, forgalomnövekedés mellett.

Pellényi Gábor hangsúlyozta: Európa jól is járhat, hiszen ha az erős az euró, az az olajársokkot tompítja, ha pedig gyengül az uniós deviza, az az export versenyképességét segíti. Előnyös továbbá, hogy az európai gazdaság kevésbé energiaigényes, mint a világ más térségei - az USA hátránya e téren például 15 százalék, míg például Oroszország egységnyi GDP-hez több mint 10-szer annyi olajat és gázt használ fel, mint Európa. Az is a vén kontinens malmára hajthatja a vizet, hogy az olajtermelő országok a többieknél relatíve több európai terméket importálnak, azaz ha drágul az olaj, több forrás jut importra. Ha pedig az EU, azon belül Németország exportja bővül, az közvetve Magyarországnak is kedvező.

A kutató szerint nem biztos ugyanakkor, hogy Európa számára megfelelő válasz volna a bioüzemanyag-termelés felfuttatása, a kukoriaca-alapú bioetanol-előállítás ugyanis a cukornád-alapú brazil termeléshez képest jóval drágább és az energiamérlege is sokkal kedvezőtlenebb. A jelek szerint nagyobb tartalék rejlik a takarékosságban: 2020-ig a jelenleg elérhető technológiák alkalmazásával - legalább 10 százalékos megtérülési rátát feltételezve - másfél USA-nyi energia volna megspórolható.