Régen látott szintre ugrott a befektetők pesszimizmusa az eurózóna jövőjével kapcsolatban. Utoljára két évvel ezelőtt fordult elő, hogy olyan sokan számítottak Görögország kilépésére az övezetből (Grexit), mint most - derül ki a sentix befektetői indexcsalád Break-up Indexének (EBI) alakulásából. A mutató legújabb frissítése szerint a befektetők 38 százaléka számít arra, hogy az eurózóna 12 hónapon elül szakad. Az előző méréskor, januárban még csupán 24,3 százalék volt ez az arány.

A friss felmérést február 26. és 28. között végezték el 980 főként Németországban dolgozó magán- és intézményi befektető megkérdezésével. Az EU és az athéni kormány között február 24-én létrejött megállapodás az EU-IMF hitelprogram meghosszabbításáról nem győzte meg a piaci szereplőket - állapította meg a számokat látva Sebastian Wanke, a sentix vezető elemzője.

Fordulat fél év alatt

Egy másik részmutató, amely az méri, hogy mekkora azok aránya, akik szerint 2016-ban következhet be a Grexit, 37,1 százalékra nőtt az év eleji 22,5 százalékról. Az EBI utoljára 2013 elején, a bizonytalan eredménnyel végződött olaszországi választások, illetve a ciprusi válság idején állt ezeken a szinteken. A mutató 73 százalékkal 2012 júliusában érte el csúcsát (mielőtt Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke kijelentette, hogy az európai jegybank mindenáron megvédi az eurót), minimumát 2014 júliusában jegyezték fel 7,6 százalékkal.

Egy másik felmérés szerint, a Reuters vizsgálatában február közepén a megkérdezett közgazdászok negyede nyilatkozott úgy, hogy szerinte Görögország még 2015-ben elhagyja az eurózónát.

Nem Görögországból

Az idegességet fokozhatja, hogy immáron a vezető görög kormánypártban, a radikális baloldali Szirizában is vannak olyan hangok, amelyek szerint búcsút kellene inteni az eurónak. Kosztasz Lapavicasz közgazdász professzor, a párt parlamenti képviselője a brit baloldali Guardianban írt cikkében reménytelennek festi le Görögország és az eurózóna kapcsolatát. Mint írja, a Szirizának fel kell ismernie, hogy az eurózóna intézményi keretei között nem tudja végrehajtani azokat a radikális változtatásokat - az emberekre nehezedő terhek enyhítését, a szociális juttatások emelését, a gazdasági növekedés beindítását -, amelyeket megígért a választóinak.

A Sziriza győzött a választásokon azzal az ígérettel, hogy az euró megtartása mellett meg tudja szabadítani a társadalmat a megszorításoktól, ám az elmúlt hetek eseményei megmutatták, hogy ez lehetetlen. Itt az ideje, hogy elfogadjuk a realitásokat - szögezi le a politikus. Az eurózónát nem lehet megreformálni, ez a rendszer soha nem lesz "barátságos" monetáris unió, amely támogatja a dolgozó embereket. Erre utal Lapavicasz cikkének címe, amely szerint a megszorítások megszüntetéséhez Görögországnak meg kell szabadulnia az eurótól.

Elméletek

Nem lenne egy fáklyás menet a görögök kilépése az eurózónából, de nincs értelme mindenáron megakadályozni - véli Jean Pisani-Ferry közgazdász professzor, a francia kormány tanácsadója, akinek írását a World Economic Forum szemlézi. Az ezzel kapcsolatos várakozások két véglete a dominóhatással, illetve a ballaszthatással számoló elmélet. Az előbbi szerint Görögország kilépése után a piacok rögtön azt kezdenék figyelni, melyik eurótagország lesz a következő. Az utóbbi szerint jól járna az övezet, mert megszabadulna ballasztjától, és a precedens miatt többé egyetlen tagországa sem merne szívózni vele.

Igaz ugyan, hogy az elmúlt két évben sok minden történt, ami megerősítette az eurózóna pénzügyi stabilitását - létrejött a közös biztonsági alap (ESM) és a bankunió -, ám a Grexit ettől függetlenül komoly csapást mérne a közös európai valutára. Először is szertefoszlana az hit, hogy az eurócsatlakozás visszafordíthatatlan. Bár a világon számos példa van valutauniók szétszakadására - ez történt például Csehszlovákia kettéválásakor vagy a néhai szovjet rubelövezet szétesésekor -, mégsem lenne jó, ha az eurózóna is átesne egy ilyen sokkon.

Sok euró

Ennek nyomán ugyanis a befektetőkben megerősödne az a feltételezés, hogy az euró csupán egy viszonylag jó színvonalú árfolyam-rögzítési megállapodás az eurózóna tagállamai között. Az amerikai dollárral szemben azért erős a bizalom, mert az Bostonban és San Franciscóban is ugyanannyit ér. Az euróra azonban a 2010-2012-es adósságválság óta ez már nem teljesen igaz. Egy hitel kamata, egy befektetés értéke nem ugyanaz Ausztriában vagy néhány kilométerrel arrébb, a határ túloldalán, Olaszországban.

Ha szakadna az övezet, akkor az emberek másként kezdenének nézni az euróra: fontos kérdéssé válna, melyik országban tartják az eurómegtakarításukat. A befektetők azt számolgatnák, hogy hogyan értékeli át euróban kötött üzleteiket a Grexit, a kormányok azon idegeskednének, mekkora kockázatot jelent az együttműködés egyes partnereikkel. Egy szóval a gyanakvás visszafordíthatatlanul megfertőzné a közös európai valuta ügyét.

Végül a Grexit súlyos és igen bonyolult jogi kérdéseket vetne fel - ezek közé tartozik például az euróban megkötött szerződések átalakítása drachmába stb. Pisani-Ferry szerint a kétségek összességében nem jelentik azt, hogy az eurótagállamoknak mindenáron bent kellene tartaniuk Görögországot az övezetben. Ugyanakkor illúzió lenne azt hinni, hogy az elválás sima folyamat lehet. A happy Grexit nem elképzelhető.