Katasztrófához vezetett az IMF-recept

Évtizedeken keresztül az IMF volt az "ortodox neoliberális" gazdaságpolitikai recept legfontosabb terjesztője − az utóbbi években azonban látványosan felhagyott korábbi szerepével.
Kasnyik Márton, 2011. november 21. hétfő, 10:30
Fotó: Napi.hu

Támogatói és kritikusai szerint is évtizedeken keresztül a Nemzetközi Valutaalap volt az "ortodox neoliberális" gazdaságpolitikai recept legfontosabb terjesztője − az utóbbi években azonban látványosan felhagyott korábbi szerepével. Ehhez a szervezeten belüli átalakulások is hozzájárultak, így a dicstelen körülmények között távozott Dominique Strauss-Kahn által vezényelt világnézeti fordulat, ám szakértők szerint a változáshoz az is szükséges volt, hogy a válság eljusson azon országokba, amelyek szavának az IMF-nél − az alaptőke arányában − komoly súlya van.

Szociális katasztrófa

A második világháborút követően létrejött Bretton Woods-i rendszerben még a dollárstandardon alapuló árfolyamrendszer rendje fölött való őrködés volt a Valutaalap fő feladata, ez azonban a hetvenes évektől kezdve eltolódott a pénzügyi válságba jutott országoknak juttatott hitelek megszervezése és az ezekért megkövetelt belső politikák diktálása felé.

A hetvenes évek és a kilencvenes évek vége közötti időszakban a Valutaalap elsősorban az akkori harmadik világbeli országokban volt aktív; bár számos közgazdász elméletileg egyetért az IMF politikáját ebben az időszakban vezérlő ortodox elvekkel − az úgynevezett washingtoni konszenzussal −, a megvalósításukat közülük is sokan katasztrofálisnak találták. A bajba jutott országoknak juttatott IMF-hitelek fejében feltételként megkövetelt lépések a kritikusok szerint túlságosan az állam méretének csökkenésére koncentráltak.

A meglehetősen rugalmatlanul alkalmazott, a helyi viszonyokat nem túlzottan figyelembe vevő strukturális kiigazítási programok gyakran szociális katasztrófákhoz vezettek, például a fejlődő országok egészségügyi rendszerén vagy az élelmiszer-támogatási kiadások leépítésén keresztül. Nemcsak a szociális kiadásokért aggódó baloldali szakértők − így a Világbank korábbi vezető közgazdásza, Joseph Stigliz − kritizálták azonban a Valutaalapot, hanem a jobboldali monetaristák is, az IMF ugyanis gyakran a csődközelbe jutott országok devizáinak drasztikus leértékelését javasolta. Az állami kiadáscsökkentések pedig a deflációs nyomás megerősödésével jártak, ez kevés kivétellel katasztrofális hatással volt a strukturálisan kiigazított országok növekedési kilátásaira.

A lengyel jegybank is segít
A lengyel központi bank 2,5 milliárd SDR (mintegy 4 milliárd dollár) összeggel járul hozzá a Valutaalap 2009-ben létrehozott új hitelegyezmény (NAB) elnevezésű instrumentuma kapacitásainak bővítéséhez − adta hírül a pénzintézet. Lengyelország ahhoz a 36 IMF-tagállamhoz csatlakozik, amelyek immár 366,1 milliárd SDR (573 milliárd dollár) összegben biztosítottak forrásokat az IMF kapacitásainak bővítésére. E befizetések a meglévő kvótán felüliek, nem érintik a szavazati arányokat. Az önkéntes befizetéseken alapuló NAB létrehozásáról 2009 áprilisában döntöttek a G20 vezetői. Ennek célja, hogy az IMF válságkezelő kapacitásai mintegy 500 milliárd dollárral nőjenek, így megháromszorozva a válság előtti 250 milliárd dolláros hitelképességet. Az IMF kihelyezett hitelállománya jelenleg mintegy 267 milliárd dollár.

Több figyelem a fejlettekre

Az ellentmondásos megítélésű, ám számos harmadik világbeli országban könyörtelenül megvalósított gazdaságpolitikák miatt az IMF vált a kilencvenes évek végén létrejött "antiglobalista" mozgalmak egyik fő célpontjává (a WTO és a Világbank mellett). Ráadásul a Valutaalap döntéshozatali rendszere az ENSZ-szel összehasonlítva nem volt túl demokratikus, és ennek megfelelően jellemzően a hitelezők szempontjából közelítette meg a válságokat. Argentína 2000-ben bekövetkezett csődje és az IMF bevonásának ezt követő elutasítása pedig már az IMF globális szerepének változását jelezte.

Amikorra a pénzügyi válság 2007 körül elérte a világgazdaság magországait, már alapvetően megváltoztak a korábbi évtizedeket jellemző politikai-gazdasági körülmények. Napirendre került a dinamikusan növekvő feltörekvők érdemi bevonása − és az alaptőkéhez való hozzájárulásuk emelése −, Strauss-Kahn személyében a szervezet szigorú elveit nagyobb rugalmassággal kezelő vezető foglalta el az igazgatói posztot, és jellemzően kevesebb lett a teendő a korábbi harmadik világban, ám annál több a fejlett világ pénzügyi rendszerével.

Több véleményformáló közgazdász szerint mára az IMF a korábbi válságmenedzser helyett inkább a "kapitalista világ élő lelkiismerete" szerepére törekszik, és tekintélyt parancsoló, kritikát kifejtő világgazdasági jelentéseivel, tanulmányaival próbálja formálni a legnagyobb országok gazdaságpolitikáját meghatározó vitákat. Az utóbbi években indult európai IMF-programoknál pedig a korábbiakhoz képest jóval puhább és az ország egyedi körülményeinek figyelembevételével kialakított feltételek mellett jutottak hitelhez a sérülékeny országok.

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

waszabi, 2011.11.21 12:10

@matura: hát, a fejleményeket tekintve, a szaúdiak nem adtak egy kanyit se. Nme csoda, ennek a hazugsággyárosnak én se adnék, az k élet, hisz még a levegővétele is hazugságsóhaj. Maradt a csúnya bácsi, aki hajlandó adni. Persze nem ingyen, de ezen nem kéne csodálkozni.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

matura, 2011.11.21 11:31

A segítség-orvos csak akkor segít, ha a beteg hajlandó bevenni a gyógyszert, ha ugy áll hozzá, hogy az orvos hülye, ne csodálkozzon a végeredményen, egyébként lehet Szaudarábiához kuncsorogni egy kis pénzért, ez az igazi szégyen
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html