Az Orbán Viktor nevével fémjelzett kulturális éra átalakítja a magyar társadalmat, ám akik nem illenek bele ennek az érának világszemléletébe, azoknak bizonytalanná válhat az életük. Ezzel az alcímmel emlékezik meg az Orbán-rendszer tíz évéről a világ első számú pénzügyi lapja, a Financial Times cikke, amit Valerie Hopkins, az FT délkelet-európai tudósítója jegyez. A cikk sorra veszi az elmúlt évtized nagy szakpolitikai kérdéseit a bevándorlás kezelésétől az egészségügy helyzetén és a családtámogatási politikán át a kulturális, oktátási és tudomány szféra átszabásáig.

Orbán olyan országot vett át, amelynek elege volt az egymás követő megszorító intézkedésekből és a társadalom kétharmada úgy vélte, jobban élt a Kádár-rendszerben, mint 20 évvel rendszerváltás után. Az új kormányfő stabilitást ígért, és immáron Angela Merkel német kancellár után ő második leghosszabb ideje hatalmon lévő miniszterelnök az EU-ban. Tíz évvel később azt látjuk, hogy bár koronavírus-járvány előtt a gazdaság jól muzsikált, a jog uralmának megsértésére és a sajtószabadság korlátozására hivatkozva az amerikai Freedom House úgy véli, hogy Magyarország immáron nem demokrácia.

Hosszú árnyék

Az elmúlt évtized legnagyobb tanulsága, hogy az emberek mindennapi élete egyik pillanatról a másikra megváltozhat. Valaki elvesztheti a munkáját pusztán azért, mert politikai okokból megváltozik a szervezet helyzete, ahol az illető dolgozott. Az Orbán-kormány permanens illiberális forradalmat vív - idézi az FT cikke Krekó Pétert, a Political Capital igazgatóját. Az oktatási, a kutatási és a kulturális intézmények minden szinten drámai változásokon mentek át, akárcsak a gazdasági rendszer, ami arra enged következtetni, hogy az elmúlt évtized változásai hosszú távra szóló örökség alapjait fektették le. A ma is zajló átalakulás a gyökereinél formálja át a társadalmat, ezért a változások túl fogják élni Orbán Viktort miniszterelnökségét és politikai rendszerét.

Ezt erősíik meg Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója szavai. Ha egy politikai vezető, egy rezsim befolyása alatt tartja a kultúrát, akkor nem egyszerűen kormányzati ciklusokat tud meghatározni, hanem egy korszakot, egy érát tud létrehozni. A választásokat el lehet veszteni, de a kulturális hegemónia ennek ellenére fenntartható. Békés reméli, hogy Orbán Viktor még hosszú ideig hatalmon marad. A kultúra meghatározása ugyanis időigényes munka, amivel még nem végeztek, így további választásokat kell nyerniük.

Keserű örökség

Ezzel a kifinomult számítással szemben csupán a Kádár rendszer bornírt "társadalmi szerződésének" továbbélését látja az Orbán-rendszerben Szekeres Zsolt civil aktivista, aki szerepelt a Figyelő elhíresült, 2018-ban megjelent "A spekuláns emberei" című listáján, mivel a szervezetet, amelynek dolgozott Soros György magyar származású filantróp üzletember is támogatta. Ennek nyomán úgy érezte, hogy életének minden eleme, a munkája, a véleményének képviselete veszélybe került - ő az egyike azoknak, akikre, az FT-cikk alcíme utal, akik világnézete nem illik az orbáni éra világszemléletébe.

A bornírt "társadalmi szerződés" arra inti az embereket, hogy csak magukkal és a családjukkal törődjenek, kerüljék a közéletet (azon túl, hogy lehetőleg a kormánypártra szavaznak), ne firtassák a hatalom dolgait. Cserébe amíg nem kerülsz az utóbbi útjába, az sem törődik veled. Szekeres szerint a törvényeket meg lehet változtatni, a szakpolitika is változhat, ám az ilyen beidegződéseket nem lehet egyik napról a másikra kitörölni az emberek tudatából.