Kiderül, miért törik bele a bicskája Putyinba a Nyugatnak

Az orosz kisember nem tehet mást, mint hogy támogatja országa mindenki vezérét, amikor az Oroszország függetlenségéért száll síkra - derül ki egy történész-újságíró cikkéből. A szerző azt vizsgálja, miért van kilenc élete Vlagyimir Putyin orosz államfőnek.
Napi.hu, 2015. augusztus 23. vasárnap, 09:06

Vlagyimir Putyin államfő túlélési képességei csak a macskákéhoz hasonlíthatók: úgy tűnik, neki is kilenc politikai élete van, mint a doromboló házi kedvenceknek - kezdi az orosz államfő közéleti állóképességét elemző, a Moscow Timesban megjelent cikkét Pjot Romanov történész-újságíró. Az orosz vezető népszerűsége alig ingott meg, amikor nem kellő együttérzéssel kezelte a Kurszk tengeralattjáró elsüllyedését és a benne ragadt tengerészek halálát.

Leperegtek róla az országot sújtó terroristatámadások, köztük a belföldi légi járatokat kiszolgáló domogyedovói repülőtéren történt robbantás, a rubel gyengülése vagy akár a saját válása. Romanov szakmája nézőpontjából próbál választ adni arra kérdésre, mi magyarázza Putyin kilenc életét. Elismeri, hogy más válaszok is adhatók, de ő nem az elnököt támogató befolyásos pénzügyi körökben vagy háta mögött álló politikai klánban, a Putyin volt munkahelyéről származó szentpétervári "maffiában" látja a fő okokat.

Cár atyuska

Úgy véli, hogy Putyin politikájának egyes gyökerei az orosz régmúltban, míg mások a közelmúltban gyökereznek. Az előbbiek közül az elsőt mindjárt az orosz államalapításban találja meg. Ennek viszonylag ismert sajátossága, hogy az orosz felfogás szerint az állam fontosabb, mint az egyén.

Romanov szerint ez egy kétélű fegyver: a Napoleon vagy a hitleri Németország elleni háborúk idején megmentette az államot ez az önfeláldozás, ám békeidőben nem tesz jót a társadalomnak. Arra ösztönzi az embereket, hogy adják fel függetlenségüket, adják meg magukat a lelketlen állam szörnyű képviselőinek.

Ha Putyin vagy bárki a jövőben szakítani akarna ezzel a tradícióval, akkor talán több évtizedes próbálkozás után elérhetne némi eredményt. De az ország vezetőinek jól jön az alázatosság, akár cárokról, akár pártfőtitkárokról, akár az elmúlt évek orosz elnökeiről van szó. Sose tettek komoly kísérletet arra, hogy megtörjék ezt a hagyományt.

Szőnyeg alá söprögetés

És a függőség elfogadása csak az egyik olyan eleme az orosz népléleknek, amely szembe megy a változtatásokkal. A számos további tényező között található a jó király-rossz tanácsadók képlet, amelyben az oroszok hisznek. Félelmükben, hogy a hatalmi rend, amelybe beilleszkedtek, megroggyan, inkább a szőnyeg alá söprögetik a nyilvánvaló problémákat, mint hogy megoldást keresnének rájuk. Azzal mentegetik a Kreml mindenkori urát, hogy a hibái mögött a rossz tanácsokat adó súgók állnak.

Putyin és Gorbacsov

Putyin túlélésének harmadik magyarázó tényezője a közelmúltban gyökerezik. Az államfő megörökölte elődjétől, Borisz Jelcintől a kilencvenes évek burzsoá forradalmát, azaz azt, hogy a gazdaság dúsgazdag oligarchák kezébe került. Ezen csupán annyit változtatott, hogy kialakította a saját oligarchakörét. Az új rendszer kialakulásával kapcsolatban tett egy megdöbbentő megjegyzést Dmitrij Furman történész-publicista.

Mihail Gorbacsov peresztrojkájának végeredményét hasonlította össze a jelcini korszak társadalmi-gazdasági változásainak végeredményével. A kialakuló rendszer jogszerűtlensége nem hiba, hanem egy sor jogszerűtlen lépés eredményeként jön létre. Inherens része, a lényege a rendszernek. Furman szerint a jog szerepe ebben a képletben az, hogy elfedje a teljhatalmú uralmat, amely alá az embereket vetik. Romanov egyetért ezzel: Oroszország abban az irracionális, szürreális, kaffkai világban él, amelyet az 1990-es évek liberális bolsevikjai ráerőltettek.

Felmordult a medve

Elvileg minden politikai vezető idővel elkopik a hatalomban, így Putyin is berozsdásodhatna, ám az orosz társadalom eltekint belpolitikai öregedésétől cserébe azért, amit a nemzetközi színtéren elér. Jelcinnek nem volt ereje arra, hogy bejátssza a Szovjetunió szétesése nyomán megroggyant Oroszországot a globális politika színterére. Ezért nem tudta kihasználni azt, hogy Oroszországban mindig fontosabb volt a szuverenitás kérdése, mint sok nyugati államban.

Ez különösen igaz a kisebb országokra, amelyek mindig függtek a nagyobbaktól. Romanov idézi Nietzsche egyik megjegyzését, amely szerint Oroszország igénye a szuverenitásra éppen az ellenkezője annak a szánalmas idegeskedésnek, amellyel a kis európai államok tekintetnek szuverenitásukra. Ezt a megállapítást igazolja vissza, hogy Moszkva, amint tehette, kategorikusan visszautasította az USA befolyását.

A kétlelkű orosz kisember

Ez az alkalom 2007-ben jött el. Ekkor jelezte Putyin Münchenben elhangzott beszédében, hogy ezt semmilyen körülmények között nem fogadják el. Sok minden történt azóta, de egy valami, az az orosz-amerikai kapcsolatok romlása folyamatosan tart. Mindez rávilágít az orosz lélek egy további sajátosságára, ami részben az eddig említett körülményekben gyökereik: a kisemberek kettős személyiségére.

Az orosz ember sokszor nem szereti, amit az ország kormánya, első számú vezetője a belpolitikában csinál, ám nem képes ellenállni annak, hogy támogassa Putyin függetlenségi politikáját a nemzetközi porondon. Főként akkor, amikor a Nyugat szankciókat fogad el Oroszország anyácska ellen. Ez az az orosz mentalitás, amelyet a Nyugat makacsul figyelmen kívül hagy.

Egyben ez a titka Putyin sérthetetlenségének. Ki mozdíthatná ki a hatalomból, amikor egyfelől védi a tradicionális orosz patriotizmus, másfelől a nyugat ezt erősítő, buta szankciópolitikája.

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

papagaga, 2015.08.24 00:27

@atombandi: a megnevezesnek nem igazan orulok de ez azt bizonyitja hogy a tudlansagod felboszitett. tobbet kellene tudnod az export import aranyanak fontossagarol egy orszag gazdasagaban. nem kezdem el sorolni ugy sem ertened meg.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

Pluralista, 2015.08.23 22:27

@SLaci: igen, az a nagy különbség a GDP meg az adósságmutatók között, hogy az adósságot meg kell adni, gdp-t viszont mindenki olyat számolgat amilyet akar.

Na ezért nincsenek az oroszok eladósodva, és röhögnek a markukba amikor Nyugaton ilyen meg olyan GDP-t számolgatnak, nekik is, meg a reménytelenül, visszafizethetetlenül eladósodott, adósrabszolgaságba süllyedt nyugati országoknak is. A GDP-jükkel kitörölhetik, sajnos.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

SLaci, 2015.08.23 22:14

@Pluralista:
-----------------
Te ... az olasz GDP az lenne amit külföldi cégek Olaszország területén termelnek meg ? :)

És így tovább .... más országok esetében is.
És mi van a profitot más országokban megszerzőkkel és onnan elhozókkal?

Imádom a közgazdászokat ... a mutatóik kb. szart sem érnek .
Vagy pont annyit.
-------------------------------------------------------------------
Ezekkel a fogalmakkal vagdalkozik mindenki , közben nagyon sántít a logika :)
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

matura, 2015.08.23 20:27

Putyin kezében a gáz és olaj, de ez középeurópát sujtja csak, viszont putyinék 100 éve konfrontáltak a nyugattal, , sehova nem vezetett.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

atombandi, 2015.08.23 20:25

@Pluralista:
nem, nem jól érted. pont az ellenkezőjét akartam érzékeltetni, hogy az adósság és a gdp között nincs összefüggés. meg azt, hogy nem mindegy, ki felé vagy eladósodva. örülök, hogy segítettem és oszlik a homály...
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html