Most hintik el Kína világuralmának magvait

Lehet, hogy rövid távon fájdalmat okoz Kínának az USA új kereskedelempolitikája, amely egymásután sújtja büntetővámokkal az ázsiai ország amerikai exportcikkeit, ám az amerikai elnök hosszabb távon Kína évszázadának ágyazhat meg. Ha sikerrel jár, az egyben az Egyesült Államok hanyatlását is jelentené.
Komócsin Sándor, 2018. augusztus 2. csütörtök, 11:31

Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke egymás után indítja a mosolyoffenzívákat. Elmondása szerint különleges kapcsolatot alakított ki Kim Dzsongun észak-koreai diktátorral és Vlagyimir Putyinnal, Oroszország örökös elnökével. Jót kvaterkázott Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével és felajánlott egy csúcstalálkozót Hasszán Rohani iráni elnöknek, akinek országát néhány nappal korábban még durván megfenyegette.

Vajon miért nézhetik mindezt tágra nyílt szemekkel Pekingben? - kérdezi Philip Stephens, a Financial Times (FT) vezető publicistája. Azért mert az egyéni stílusú amerikai elnök nemrégen még kínai kollégáját, Hszi Csin-pinget is hasonlóan barátságosan kezelte. Az amerikai külpolitika őrült kaleidoszkópjában azonban mostanra Kína a kereskedelmi háború fő célpontjává vált és Trump ma már úgy véli, hogy Hszivel zéró összegű játszmát játszanak saját országaik érdekének érvényesítésében.

A múltban él

Az FT szakírója szerint Trump az 1950-es években él, amikor az árukat egy országban - főként az USA-ban - állították elő, aztán eladták másoknak. A mai világban alkatrészek, részegységek, félkész termékek készülnek, amelyek ide-oda utaznak az országok között. Ez nem illik az elnök sablonjába, mert ha illene, akkor tudná, mivel jár ha vámfalak építésével lólépésben belenyúlkálnak a termelési láncokba.

Kína viszont jól ismeri az új, globális, szabadkereskedelemre épülő világ működését. Nem véletlen, hogy az európai vállalatok éppen annyira panaszkodnak kínai versenytársaikra, mint az amerikaiak. Nagy-Britannia éppen most szigorítja meg az ázsiai országból érkező befektetések feltételrendszerét, mert a kínaiak ezeket a technológiai transzfer (pestiesen a koppintás) eszközének használják.

A dömpingvádak mindennaposak és Kína teljesen kihasználja a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályai kínálta lehetőségeket - vagy figyelmen kívül hagyja azokat, ha az érdeke így kívánja. Az európai országok az elmúlt évtizedekben puhán kezelték a szabályszegéseket, mert abban bíztak, hogy hosszabb távon bevonhatják Kínát az egymás érdekeit figyelembe vevő, a jog uralmán alapuló nemzetközi rendszerekbe.

Nem akarják

Pekinget nyilván idegesítik az elhúzódó kereskedelmi háború következményei, főleg most, amikor a gazdasági növekedés lassul és a pénzügyi rendszeren jókora repedések jelentek meg. A Kínát irányító elit eddig annak köszönhette zavartalan regnálását, hogy az ország gyors tempóban gazdagodott, és lakóinak jó része egyre jobban él. Hszi nyilván nem szívesen tesztelné, hogyan változna a közhangulat, ha a gazdaság lejtőre kerülne.

Ezért úgy tűnik, hogy az amerikai kormány külpolitikájának legnagyobb vesztese a pekingi vezetés lehet, ám Stephens szerint hosszabb távon ennek éppen az ellenkezője az igaz. Az USA ugyanis feladja Kínával szemben egyik legfőbb stratégiai előnyét: világpolitikai befolyását. Pekingnek alig akad szövetségese a világ országai között - talán egyedül Kambodzsa tekinthető ennek. Emellett némi hajbókolást vált ki külföldi befektetéseivel, de nincs olyan ország, amely azt mondaná: a kínai társadalmi modellt akarná követni.

Volt, nincs

Eközben az Egyesült Államoknak számos szövetségese van Ázsiában is, amelyek szintén nem akarják, hogy Kína legyen a csendes-óceáni térség vezető hatalma. Ennek szellemében az USA tucatnyi katonai támaszpontot tart fenn világszerte. A gond az, hogy Trump éppen most ássa alá ennek az amerikai központú világrendnek az alapjait.

Feladta az USA elkötelezettségét a klímaváltozás megelőzésére, a NATO fenntartására, arra, hogy szövetségesének tekintse az EU-t és megkérdőjelezi országa és Japán, illetve Dél-Korea különleges kapcsolatát. Senki sem tudhatja, hogy holnap nem rúgja-e fel az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezményt, a NAFTA-t és nem vonja-e ki az amerikai csapatokat a Közel-Keletről. Amerika megbízhatósága, amire az USA által vezetett világrend épült megkérdőjeleződött.

Hosszú táv

Kína stratégiai céljai világosak. Vissza akarja szerezni befolyását a környezetében és le akarja rövidíteni a távolságot Ázsia és Európa között. Az előbbiről szól katonai terjeszkedése a dél-kínai-tengeren, az utóbbiról az új selyemút kiépítése. Sok szakértő véli úgy, hogy Peking azt akarja, hogy a 21. század a Csendes-óceán évszázada legyen, éppen úgy, ahogy a 20. az atlanti együttműködésről szólt.

Kína Eurázsia vezető hatalma akar lenni, ami egyet jelent azzal, hogy vissza kell szorítania az Egyesült Államokat, amely lényegében most betölti ezt a szerepet. Donald Trump személyében, aki az USA elnökeként feladja országa hagyományos nemzetközi befolyását, gyakorlatilag szövetségesre talált. Így aztán Kínának a hosszú távú előny megéri a kereskedelmi háború okozta rövid távú szenvedést.

A fotó forrása: Shutterstock

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

atombandi, 2018.08.02 23:32

most eppen mekkora szamokat hazudnak a kinaiak? mivel ellenorizhetetlen, kvazi akkorat, amekkorat akarnak. az mindenesetre egyertelmu, hogy nagyobb novekedest nem tudnak hazudni, kisebbet meg nem akarnak, ezert van evek ota ugyanannyi. kivancsi vagyok, hogy a vamokkal megsujtva is 6-ossal kezdodik-e majd a 2018-as kinai gdp. nem lennek meglepve. na nem azert, mert olyan eros a kinai gazdasag...
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

Warlock, 2018.08.02 18:17

@geopapa: Suzywong = troll szeret ökörségeket írogatni, mást levonni a számokból, mint az emberek általában. Ő szeret számháborúzni, úgy facsarja őket, ahogy neki tetszik, azt olvas ki belőlük, amit ő akar. Nem fog neked válaszolni (nem szokott, nem azért fizetik, korábban fideszes droid volt, most más foglalkoztatja), válaszolok én.

Ezúttal a nominális GDP-re gondolt őkelme, méghozzá $USD pénznemben (ez a kedvence). Nos ha ezt nézzük, az utóbbi 3 évben tényleg "rávert" az USA Kínára, de ugye ez egy időszakos történet. Troll ebből azt olvasta ki, hogy távolodik az USA Kínától, ugyanezt az adatsort a Bloomberg pl. így értelmezi:

https://www.bloomberg.com/graphics/2016-us-vs-china-economy/
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

geopapa, 2018.08.02 16:29

@Suzywong: Hey, Suzy Wong, honnan az adataid? A Nationak Bureau of Statists, elég jó nevű intézmény az alábbi adatsort tette közzé:
Kína: 6,9-6,9-6,8-6,8-6,8-6,7 %
USA: 1,9-2,1-2,3-2,5-2,6 2,8 % (2017. 1.-2018. 2. negyedévig, negyedévenként, előző év azonos időszakához mérve).
Ebből bizony nem jön ki USA-előny, viszont hátrány annál inkább. Magyarul: folytatódott a hosszútávú irányzat: a kínai GDP egyre jobban közelít az USA-éhoz.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

na4, 2018.08.02 14:07

Amikor azt olvassuk, hogy Financial Times, na akkor kell elkezdeni gyanakodni, mert lehet, hogy valami sületlenséget akarnak nekünk eladni. Nem kissebbítve Kína érdemeit, de Kína még tulajdonképpen most is egy fejlődő gazdaság. Igaz ugyan, hogy vannak nagyon gazdag területei (pl. többnyire a városok), de egyúttal vannak nagyon szegény területei is, mint pl. a vidék. Vagyis az átlag az szerény, és elmarad az USA-tól. Kár lenne az USA-t temetni.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

Suzywong, 2018.08.02 11:45

egyelőre trump megválasztása óta épp fordítottja történik, azaz kína gazdaságilag szakad le az usa-tól , egyre nagyobb a kínai és az amerikai gdp között a különbség.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html