Angela Merkel nem választhatott volna különösebb helyett Európa világpolitikai szerepének megváltozásáról szóló megjegyzéshez, mint egy németországi kampányrendezvényt egy müncheni sörsátorban - vélik a Financial Times szerkesztői, akik új oldaláról igyekeznek megközelíteni a német kancellár elhíresült mondatait.

Merkel arról beszélt, hogy Európa immáron nem számíthat olyan megbízható partnerként Nagy-Britanniára és az Egyesült Államokra, mint korábban. Ez a mondata a rá jellemző óvatos megfogalmazás ellenére meglehetősen nagy nemzetközi visszhangot váltott ki. Pedig a kancellár hazai közönségének szánta és vélhetően nem számított arra, hogy ekkora felfordulást okoz vele az Atlanti-óceán mindkét partján.

Kapcsolódó

Figyelem, emberek!

A nagy hangzavar ellenére, amit keltett, Merkel mondanivalójának lényege bizonyára nem volt nyilvánvaló az első pillanatban. A politikus valójában figyelmeztette európai vezetőtársait, hogy ha Európa mind biztonsági, mind gazdasági szempontból pótolni akarja az USA szerepét, akkor fel kell gyorsítani közös lépéseit saját maga megerősítésére.

Ez a megjegyzés bizonyos szempontból magától értetődő. Az USA már Donald Trump elnökké választása előtt sürgette európai partnereit, hogy védelmi büdzséjüket növeljék GDP-jük két százalékára, ahogy azt a NATO tagjaként vállalták. Eközben már az előző elnök, Barack Obama külpolitikája tartózkodó volt, amire csak rátett egy lapáttal, hogy olyan utódja lett, aki az America First! szlogennel nyerte meg az elnökválasztást.

Belpolitikai üzenet

Emellett figyelembe kell venni, hogy Merkel a szeptemberi választási kampány részeként szólalt meg. Ellenfele, Martin Schulz, a szociáldemokraták kancellárjelöltje azzal támadja, hogy a kétszázalékos kiadási szint elérésre fegyverkezési versenyt indítana el Európában.

A kancellár asszony az EU magára maradásáról szóló megjegyzésével azt a képet vázolta fel, hogy a NATO-követelmény teljesítésével az európai szolidaritást erősítik, nem a németek harciassága támadt fel újra.

Ezzel együtt csak bízhat benne, hogy nem vált ki túl erős válaszreakciókat. London a brexittárgyalások előtt tekintheti barátságtalan lépésnek megszólalását, Washington a kereskedelem területén vághat vissza - ahogy arra Trump utalt a német külkereskedelmi többlet kifogásolásával.

Van min javítani

Ami a nagyobb európai összefogást illeti, a bevándorlási válság például megmutatta, hogy a kontinens országai messze vannak az egységes fellépéstől, amikor biztonsági problémákról van szó. És ennél nagyobb falat lehet a gazdasági összefogás.

Az európaiak régóta panaszkodnak az USA hegemóniájára, különösen a dollár túlsúlyára. Ugyanakkor eddig nem tudtak előrelépni az euró használatának kiterjesztésében. Ha Merkel komolyan gondolja, hogy Európának növelnie kell súlyát a világ pénzpiacán, akkor szembe kell néznie saját kormányának tagjaival is, akik ellenzik az eurózóna erősebb integrációját, például közös kötvénykibocsátását.

A kancellárnak tehát egyszerre kell számolnia azzal, mit szólnak a szavaihoz külföldön, illetve azzal, hogy nem lesz könnyű elfogadtatni az európai közvéleménnyel a kontinens erősebb biztonsági és gazdasági együttműködésével járó nehéz feladatokat. A kemény szavakból azonban csak így lehet valóság.