Kínos tanulság autokratáknak és híveiknek

A lázadássá mélyült hongkongi demonstrációk közvetve azt bizonyítják, hogy kudarcot vallott a kínai kommunista rezsim átalakítása egyfajta nacionalista autoritárius rendszerré. A tüntetők többsége reménytelenül rossznak látja azt, ami a kínai szárazföldön történik.
Komócsin Sándor, 2019. november 19. kedd, 12:11
Fotó: AFP

A hongkongiak lázadása a kínai rezsim ellen rémálom Hszi Csin-ping államfőnek, aki arra az ideológiára alapozza hatalmát, hogy Kína technológiai-gazdasági szuperhatalommá válik és bő száz év kihagyás - gyarmati alávetettség és kommunista káosz - után visszaszerezheti több ezer éves nagyságara alapuló, régi büszkeségét - kezdi elemzését Gideon Rachman a Financial Times (FT) publicistája. Ezzel a vízióval szemben azt látjuk, hogy Kína egyik önálló régiója anarchiába süllyed, a helyi egyetemek harcterekké válnak, a tüntetők Molotov-koktélokkal támadnak a rendőrökre, mégsem veszítik el társadalmi támogatottságukat.

A kínai katonaságot ugyan kirendelték az utcákra, de eddig csak a romok eltakarításában vettek részt, a történet vége mégis az lehet, hogy a demonstrációk elhúzódó lázadássá válnak, ami az 1970-es évek Belfastjához vagy az 1950-es évek Algírjához hasonló állapotokhoz vezet Hongkongban. Hszi elháríthatja a közvetlen felelősséget a tüntetéssorozat kirobbanásáért - miután Carrie Lam kormányzó kezdeményezte azt a később felfüggesztett törvényt, amely lehetővé tette volna, hogy a bűncselekmények gyanúsítottjait kiadják a kínai szárazföldi hatóságoknak, amelyek nem arról híresek, hogy a jogállamiság alapján hozzák meg a döntéseiket -, ám a helyzet elmérgesedése az ő felelőssége.

Autoritárius fordulat

Hszi Csin-ping hét éve került hatalomra, ezt követően egyre inkább autoritáriussá tette a kínai rendszert. Ezzel alapozta meg a hongkongiak hasonlóan kemény válaszát Peking uralmával szemben - véli az FT publicistája. A korrupció elleni fellépés címén sok pártbürokrata tűnt el hirtelen a közéletből, mások öngyilkosok lettek és több mint egymillió ember került átnevelő táborokba Hszincsiang tartományba. A hongkongiak sokszor emlegetik az ottani bánásmódot, mint ami megmutatja, mi a válasza a kínai vezetésnek a kulturális és regionális különbségekre Kínán belül.

Az egyre elnyomóbbá váló szárazföldi rezsim, amely sűrűn adja jelét, mennyire nem tolerálja a szólásszabadságot, éles kontrasztban van a jog uralmára épülő hongkongi rendszerrel. Ez az egy ország két rendszer formulából fakad, amely soha nem volt feszültségmentes. Például 2003-ban nagy tüntetések voltak a tervezett új biztonsági törvénnyel szemben, amit Peking erőltetett, de ezek kezelhető szinten maradtak. Miután az Egyesült Királyság 1997-ben átadta az irányítást a tartomány felett Kínának, 15 évig abban bízhattak a hongkongiak, hogy a szárazföldi Kína egyre liberálisabbá válik, teret nyer a jog uralma, így nem lesz gondjuk azzal, amikor 2047-ben Hongkong teljesen Peking fennhatósága alá kerül.

Jaj, ne!

A kínai vezér regnálása alatt, azonban az ország politikai értelemben visszafordult a maoista egyeduralom felé. "Hszi Csin-ping gondolatai" még az alkotmányba is bekerültek, a polgári jogok védelmében fellépő jogászokat leültetik, civil szervezeteket zárnak be, az állam nagy testvérként tartja rajta a szemét az emberek mindennapi életén. Így nem meglepő, hogy a hongkongiak immáron borzalommal tekintenek a nem is olyan távoli időpontra, amikor országuk teljesen Kína részévé válik. A legradikálisabb tiltakozók tinédzserek vagy húszas éveik elején járnak, így ők életük derekán élhetik meg ezt a változást - nem csoda, ha úgy látják: most kell megelőzniük szabadságuk elvesztését.

A hongkongi lázadás alapjaiban kérdőjelezi meg a hivatalos kínai ideológiát, amely szerint minden kínai egyetlen államban akar egyesülni. Ha Hongkongot nem lehet integrálni, akkor Tajvan sziget - amelyet Peking Kína részének tart - még kevésbé. A kínai kommunista-nacionalista ideológia élő cáfolatát látjuk: több millió hongkonginak esze ágában sincs a többi kínai keblére borulnia, ezzel szemben egyre erősebben kötődik saját, külön identitásához, ami nem nélkülözi a negatív előítéleteket a szárazföldön élő kínaiakkal szemben.

Hszi Csin-ping találhatna békés megoldást az elharapózó erőszakra - véli az FT cikkírója -, ám ehhez alázattal, nyitottsággal és toleranciával kellene kezelnie a hongkongiak tiltakozását. Ezek azok a tulajdonságok azonban, amelyek tőle és az autoritárius rendszertől, amit létrehozott teljesen idegenek.

Gazdasági romlás
A hongkongi gazdaság hivatalosan a harmadik negyedévben süllyedt recesszióba, miután április-júniushoz képest július-szeptemberben 3,2 százalékkal zsugorodott a GDP - idézte a helyi hivatalos adatokat a South China Morning Post. Év/éves összehasonlításban 2,9 százalék volt a csökkenés, amire tíz éve nem volt példa. A társadalmi lázongás miatt visszaesett az idegenforgalom és a fogyasztás, éttermek és kiskereskedők voltak kénytelenek voltak lehúzni a rolót, mert elmaradtak a vendégeik, illetve a vásárlóik. Egy a város könyvelőinek körében készült felmérésből azt derült ki, hogy a megkérdezettek kétharmada szerint 2020-ban csökkenni fog a GDP, 43 százalékuk ezen belül több mint egyszázalékos zsugorodásra számít. Csak 2 százalékuk jósol növekedést.

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

Zsaba, 2019.11.20 23:45

Nehogymár azt mondjuk hogy Mao és Hszi Csin között nem volt diktatúra Kínában.. lehet hogy volt néhány enyhébb és "kellemes" nyomorban-éhínségben töltött évtized, de nem volt KÍNA SOHA SZABAD...Hongkong mellé kell állni a fejlett világnak egyként, és Macao, Taiwan, Tibet és Hajnan is ki kell álljon szabadságáért és függetlenségéért, ha kell fegyveres harccal... Diktatúrát békésen, demokratikusa nem lehet legyőzni, csak erőszakkal (és sok helyen sikerült polgárháború nélkül elszánt tüntetéssel, zavargással, áldozatokkal de nem háborúval... NEM HAGYHATJUK CSERBEN HONGKONGOT!!!!
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

ptiszaii, 2019.11.20 11:29

@matyi2010: Hiaba az agymosott illiberalis emberek imadjak a szar dikaturakat, mint te.
Menj, es lakjal ott, vagy az imadott Purtyin orszagaban, ahol mostantol barkire rafoghatja a hatalom, hogy kulfoldi ugynok, majd meghal.
Orosz idos mernok ismerom szerint, rosszabb a helyzet mint a Szovjetunio utolso 10 eveben.
Felnek az emberek.
Nektek illibcsiknek ezek az orszagok a haveri orszagok.,.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

nemhiszem, 2019.11.20 10:53

@matyi2010:
csak pár gondolat matyi:
A totális megfigyelő rendszer kiépítése kínában - pontredszerrel
Átnevelő tábor
Te érts meg vagy mégjobb ha átéled az ilyen kínai kultúrát.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

antitroll, 2019.11.20 10:46

@matyi2010:
"Hiába nyomja a balliberális média a demagóg propagandát, egyértelmű, hogy a hongkongi lakosság nagy része, a kínai 99,9%-a nem támogatta a tüntetőket."
Irigyellek a tajekozottsagodert. Esetleg nev szerint felsorolnad a 99,9%-ot? :-D
De megteszi a link is, vagy hogy mikor jottel haza a helyszinrol...
Es meg Te vadolsz barkit elfogultsaggal? ;-D
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

Nyugatos_szolasszabadsag, 2019.11.20 09:48

A Franciáknál meg már vagy egy éve mennek utcára minden héten a libbant Macroni rendszer ellen, halálos áldozatok is voltak, rendőri túlkapások is, Párizst is megbénították, stb, stb, ezen valahogy mégsem élvezkedik kéjesen se a Financial Times, se Komócsin elvtárs.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html