Az szíriai bevetésen lévő orosz harci gép lelövése Törökország felett valószínűleg tartós rivalizáláshoz, hidegháborúhoz vezet a két ország viszonyában. Az incidens sokkszerű volt, a következményei azonban nem lepték meg a szakértőket: a kétoldalú kapcsolatok reneszánsza, amely az elmúlt évtizedet jellemezte - a kereskedelem és az idegenforgalom jelentős fejlődésével - eleve törékeny volt - derül ki a bne IntelliNews régiós hírportál háttérelemzéséből.

Ami azt illeti a felek mindig úgy tekinthettek egymásra, mint hasznos, ám ideiglenes partnerre. Osztoznak abban, hogy előnyben részesíti az autokratikus vezetést - bár ebben Oroszország jóval messzebbre jutott - és szeretnek odaszurkálni a Nyugatnak. Emellett jó partnernek tekinthették egymást az alakulóban lévő multipoláris nemzetközi rendszerben, amelyben mindketten saját útjukat akarják járni.

Nem úgy alakult

A Nyugat viszonylagos gyengesége azonban nem hozott létre stabil multipoláris rendszert. Ehelyett elmélyítette az árkokat, a regionális hatalmak, a civil politikai-gazdasági szereplők és a helyezkedő politikai erők között. A végeredmény a töredezettség és ezzel a káosz növekedése lett.

A két nagy ország konfliktusa borítékolható volt a Fekete-tenger, a Kaukázus és Közép-Ázsia déli részein. Miközben az orosz vezetés a szovjet nosztalgiákra épülő revansista politikai iránt vett, Törökországot megerősítette az ezredfordulót követő viszonylagos gazdasági prosperitás.

Moszkva "el a kezeket a volt szovjet tagköztársaságoktól" ideológiája ütközik Ankara ambíciójával, hogy vezető szerepet szerezzen a régióban.

Korai jelek

A békés egymás mellett élésen évek óta mutatkoztak repedések. Törökország kezdeményezésére török-grúz-azerbajdzsáni háromoldalú megállapodást írtak alá 2012-ban, amely utat nyitott Ankara behatolásához a hagyományosan orosz érdekeltségnek számító Dél-Kaukázusba. Az orosz-ukrán konfliktusban a török kormány szép csendben Kijev, illetve a Krím félsziget bekebelezését ellenző krími tatárok mellé állt.

Ez a két ügy azonban nem volt elég erős konfliktus ahhoz, hogy megszakítsa a felek egyébként gyümölcsöző kapcsolatát.

Szíriában azonban élesen szembe kerültek egymással: Moszkva Basár el-Aszad rezsimjét támogatja és legalább olyan erősen támadja az elnök török támogatást élvező ellenségeit, mint az Iszlám Államot. Úgy tűnik, ez már sok volt Ankarának.

Bonyodalmak

A viszony megromlását kölcsönös fegyverkezés követte. Oroszország olyan légvédelmi rendszert telepített szír barátai területén, amellyel belőhet Törökország, Izrael és Irak fölé is, Törökországban új NATO-eszközökkel erősítik az ország amúgy sem gyenge hadseregét.

Az új orosz-török hidegháború legszörnyűbb következménye, hogy a térség kis államainak fel kell sorakozniuk egyik vagy másik fél mögé.

Örményország például tagja a Moszkva vezette Eurázsiai Uniónak és biztonsági rendszernek, így lényegében Oroszország csatlós állama. Több ezer orosz katona állomásozik az országban, amelynek katonái Nogorno-Karabah környékén azeri területeket tartanak megszállva.

Bonyolult helyzet

Azerbajdzsán védelmi szerződést között Törökországgal, amelyhez történelmi szálak fűzik. Ugyanakkor az azeri vezetést aggaszthatja egy esetleges ukrán mintájú népfelkelés, ezért 2014 óta határozottan Moszkva felé fordult és kerüli a Nyugat társaságát. Baku az új hidegháborúban megpróbált közvetíteni - eredménytelenül.

A gazdaság romló helyzete miatt az országot uraló rezsim fokozta az elnyomást, ami azonban még közelebb viszi a Kremlhez. Hírek szerint Moszkva igyekszik közvetíteni az ősellenségként viselkedő örmény és azeri vezetés között, felcsillantva előttük az eurázsiai gazdasági-biztonsági együttműködésben rejlő előnyöket.

Nagyon bonyolult helyzet

Még cifrább Grúzia helyzete. A tbiliszi vezetés határozott Európa-barát külpolitikát folytat. Ehhez kapcsolódóan helyi tisztviselők országuk napi kapcsolatiban Törökországot tartják a legfontosabb partnernek, miután az tagja a NATO-nak és vámunióban van az EU-val. Grúzia legfontosabb kereskedelmi partnere Törökország és védelmi együttműködés is van a két ország között.

Eközben Oroszország megszállva tartja az ország területének ötödét: Abháziát és Dél-Oszétiát. Az orosz hadsereg a de facto határtérségen rendszeresen feltartóztat grúz állampolgárokat és repülői rutinszerűen sértik meg a grúz légteret.

Abháziának ugyanakkor történelmi kapcsolatai vannak Törökországgal is, ahol abház kisebbség él. Emiatt a törökök megsértik a kvázi állam elleni nemzetközi gazdasági embargót. Mégsem valószínű, hogy az orosz köldökzsinóron lógó abház rezsim hátat fordítana mentorának.

Háború?

Sem Moszkva, sem Ankara nem akar egy kiterjedt háborút a térségben, amely ráadásul összefonódhatna a szíriai konfliktussal. Karabah térsége azonban egy puskaporos hordó. A helyi vezetés és a Kreml is használt láthatná a török-azeri viszony szétzilálásának a feszültség kiélezésével.

Ankara viszont a Fekete-tenger térségében tarthat be ellenfelének. Megerősítheti a krími tatárok és Grúzia támogatását is.

Akárhogy is alakul az új hidegháború, nagyon valószínű, hogy egyik fél sem fog mostanában visszakozni. Nem fognak visszalépni a korábbi helyzethez annak ellenére, hogy az kölcsönös gazdasági előnyökkel járt. A verseny az új szabály, amihez alkalmazkodniuk kell a térség országainak.