Kísérteties hasonlóság Magyarországgal - választanak a törökök

A feltüzelt ellenzék úgy gondolja, képes megnyerni a választást, kiütni a hatalomból az országot kemény kézzel irányító vezetőt, ám az utóbbi pártja messze a legnagyobb politikai erő az országban. A társadalom egyik fele ajnározza, a másik gyűlöli az ország első emberét, aki ismerői szerint szomjazza a hatalmat és lehet, hogy titkos vagyonon ül. Törökországról beszélünk.
Komócsin Sándor, 2018. június 23. szombat, 09:08
Fotó: Shutterstock

Recep Tayyip Erdogan soha nem látszott annyira erősnek, mint most, ugyanakkor Törökország államfője ritkán tűnt annyira sérülékenynek, mint a június 24-ei parlamenti és elnökválasztás előtt - kezdi helyzetelemzését a Financial Times (FT). A szemfüles, populista politikus azért hívta össze az előrehozott választásokat két hónapja, hogy azok megelőzzék a gazdasági problémák jelentkezését és az ellenzék sorainak rendezését.

A közvélemény-kutatások azonban azt mutatják, hogy ellenfelei, ha összefognak, meg tudják akadályozni parlamenti többségét, sőt rákényszeríthetik, hogy két fordulóban harcoljon az elnöki pozíció megtartásáért. Ebben szembe találhatja magát egy olyan jelölttel, akire azok szavaznak, akik bárkit hajlandóak támogatni, aki Erdogannal szemben áll. Esélyüket növeli, hogy a kormánypárt (AKP) sikerpropagandáját aláássa a nemzeti valuta gyengélkedése. A lira értéke ötödét vesztette el az év eleje óta.

Zűrös helyzet

A kampány kritikus időszakban zajlik: Törökországban nem nyugszik a kurd kisebbség körüli konfliktus, az ország szomszédságában, Irakban és Szíriában külső erők avatkoznak be a polgárháborúba. Az USA-val és az EU-val is feszült az ország viszonya, a nagy adósság alatt nyögő gazdaság, amely erősen függ a külföldi tőkétől, elvesztette sok befektető bizalmát.

Törökország az instabilitás tankönyvi este - mondja Ryan Gingeras, amerikai egyetemi professzor. Nem tudjuk, hogyan reagál erre a társadalom: éppúgy hozhatja a szavazás az ellenzék vagy Erdogan győzelmét. Az ország szociális megosztottsága korábban az elnököt segítette, ám mostanra durván fele-fele arányban imádják vagy utálják őt. Az utóbbi csoport ugyanakkor mindig megosztott volt.

Ezt most felülírhatja, hogy az ellenzéki politikai erők tudják: minden bizonnyal ez a szavazás az utolsó esélyük arra, hogy megelőzzék az ország kormányzásának radikális átalakítását. Ha Erdogan győz, akkor a miniszterelnök szerepe jelképessé válik, a régi-új államfő minden hatalmat magához von. Ez nyitott utat az előtt, hogy világi és vallási, kurd és török nacionalista pártok egy csoportként lépjenek színre.

Régi szép idők

Réges-régen Erdogané volt a jövő. Amikor Isztambul korábbi polgármestereként 2002-ben egy részben általa alapított párt élén nyert a választásokon, véget vetett az azt megelőző, évtizedes hosszúságú politikai bizonytalanságnak, gazdasági válságsorozatnak és a veszedelmes kurd lázadásnak az ország délkeleti részén.

Sokan aggódtak pártjának iszlám gyökerei miatt, ám még bírálói is elismerik, hogy tabukat tört meg, a külföldi befektetéseket vonzó gazdaságpolitikát folytatott és felgyorsította Törökország EU-csatlakozási folyamatát.

Fordulat

Az elmúlt bő másfél évtizedben azonban megkopott az imázsa otthon és külföldön is. Ennek fő oka, hogy növelte befolyását a Törökországban korábban is politikai nyomás alatt álló intézmények felett, kezdve a hadseregtől a bíróságokig. Erősödő hatalmát ellenfelei ellenőrzés alatt tartására használta, amit a 250 halálos áldozattal járó 2016. júliusi erőszakos puccskísérlet után felpörgetett. Ez az esemény sokkolta a nemzetet.

Ezt követően szükségállapotot hirdetett, amit - a puccsistákkal együttműködő személyek eltávolítása címén - óriási tisztogatásokra használt fel az állami intézményekben. Egy vitatott népszavazással bevezette régi álmát, az elnöki rendszert. Fő célja, hogy megtartsa a hatalmat és a saját képére formálja az országot - mondja az AKP egyik volt parlamenti képviselője.

Támogatói sem vitatják, hogy mindenképpen szeretné megtartani hivatalát, de azt mondják, hogy küldetéstudat vezérli. Másfél évtizedes regnálása ellenére még nem ért munkája végére. Szomjazza a hatalmat - ismeri el az egyik kormánypárti lap publicistája. Szerinte azért, mert imádja szolgálni a nemzetet.

Titkos pénzek?

Sok ellenzéki úgy gondolja, más van itt a háttérben. Nevezetesen a félelem. Egy kiszivárgott telefonbeszélgetésben 2014-ben suttogva kéri fiát, Bilalt, hogy rejtsen el több millió eurót a család házában. Erdogan hamisnak minősítette a felvételt. Bírálói nem tagadják azt a széles körben elterjedt véleményt, hogy ha egyszer leköszön megbízásáról, akkor őt és rokonait bíróság elé állítják korrupció és más visszaélések vádjával.

A napokban azt mondta pártja parlamenti képviselőinek, hogy ha úgy hozza a sors, akkor kész félreállni. Ugyanakkor a Bloombergnek az nyilatkozta, hogy A, B és C tervük is van a választás lehetséges végkifejleteire válaszul. Ha például az AKP elveszti a parlamenti többséget, de Erdogán elnök marad, akkor néhány hónapon belül újabb előrehozott választást írathat ki, ahogy azt 2015-ben tette, amikor pártja elvesztette parlamenti többségét. A másik megoldás, hogy elcsábítja a megosztott ellenzék valamelyik pártját.

Nem mozdulna?

Az ellenzékben sokan úgy gondolják, hogy semmiképpen sem adja át a hatalmat. A kampány inkorrekt feltételek között zajlik: érvényben van a szükségállapot, amely korlátozza a gyülekezési szabadságot, a média végeláthatatlan tudósításokat hoz Erdogan nagygyűléseiről és az egyik ellenzéki elnökjelölt terrorizmus vádjával börtönben ül. A szavazást, ahogy erre a tavalyi referendumon is volt példa, csalások torzíthatják.

Ugyanakkor elismerik, hogy ezeket figyelmen kívül hagyva is igen nehéz lenne legyőzni Erdogant az elnökválasztás második fordulójában. Milliók támogatják, köztük a muszlim munkásosztály tagjai, akik úgy érezték, hogy partvonalra szorították őket a hatalomra kerülése előtt.

Aggódik az EU

A szavazás érdekes eleme, hogy bár az EU-ban negatívan ítélik meg Erdogant, tartanak attól, mi történne, ha leváltanák. Milyen bizonytalanságot hozna az Európa kapujában lévő, 81 milliós Törökország életében az utána következő vákuum. Másrészt az is aggodalomra ad okot, ha marad, mert kétséges, hogy kevésbé feszültségkeltő, kiszámíthatóbb módon vezetné-e országát.

Abdullatif Sener volt miniszterelnök-helyettes, aki 2008-ban hagyta el az AKP-t úgy véli, hogy ha Erdogan hatalmon marad, nem konszolidálhatja úgy a rendszerét, hogy nagyobb teret enged az ellenzéknek. A demokrácia növelésével ugyanis saját magát sodorná veszélybe. Ellenőrzése alatt kell tartania a kormányzati intézményrendszert, enélkül nem képes megtartani hatalmát.

A fotó forrása: Shutterstock

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

tepsi, 2018.06.23 17:00

@na4: Pontosan! Világos hogy Törökországban a többség iszlamista, így az államnak kiemelten kell kezelnie az iszlámot. De a törökök már modernek annyira hogy ne akarjanak egy vallásilag mélyen elvakult egyházi államban élni.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

na4, 2018.06.23 11:19

Ha Erdogan nyer, akkor a törökök alaposan térdenlőtték magukat. Akkor annyi. Jön a sharia, a burka, a terror, a csőd.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

kman, 2018.06.23 09:46

Komócsiny elvtárs megint gyűlölködik.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html