Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Az elmúlt időszakban több feltörekvő piaci ország is azzal próbálta enyhíteni a devizájára nehezedő leértékelődési nyomást, hogy adminisztratív eszközökkel nehezítette meg annak eladását. Ez azonban kétélű fegyver lehet a Wall Street Journal összefoglalója szerint.

Az olaj árfolyamának mélyrepülése által sújtott Azerbajdzsánban a héten vezettek be egy intézkedést, amely szerint 20 százalékos adóval sújtanak minden olyan tranzakciót, amely az országból való tőkekivonást eredményezi.

Szaúd-Arábiában a szabályozó hatóság arra kérte az országban működő bankokat, tiltsák meg kereskedőiknek az olyan pozíciók nyitását, amelyek a riál további gyengülésére játszanak.

Nigéria pedig számos árucikk importját állította le, köztük olyanokét is, mint a rizs vagy a fogpiszkáló, s korlátozta az idegen devizát használó bankkártyák és hitelkártyák felhasználhatóságát.

A gyengeség jele lehet

Az intézkedéseknek mind-mind ugyanaz a célja: meggátolni, vagy legalábbis lelassítani az említett országokból történő tőkekiáramlást, s csökkenteni a helyi devizára nehezedő leértékelődési nyomást. Azonban ez a fegyver kétélű, fel is gyorsíthatja ugyanis a tőkemenekítési folyamatot. Egyrészt mert távol tarthatja a potenciális befektetőket, s megnehezíti az életet azon külföldiek számára, akik korábban befektettek az országban, többek között az árfolyamkockázat fedezésének ellehetetlenítésével.

Az ilyen lépéseket nem lehet másképp értelmezni, mint a gyengeség jeleként, s drasztikus változásokat okozhat egy-egy adott ország kereskedelmében, de növeli a kockázati felárat is, mivel újabb bizonytalansági tényezőt hoz be a képbe, a politikát - mondta George Hoguet, a State Street Global Advisors befektetési stratégája a lapnak.

A fellendülés éveiben elképesztő mennyiségű tőke áramlott a feltörekvő országokba, a tőkeáramlás iránya azonban megfordult. Most a világgazdaság egyik legfontosabb problémája az, hogyan kezelik ezek az országok a masszív tőkekiáramlást. Ennek mértéke tavaly elérte a 732 milliárd dollárt, zöméért Kína a felelős az Institute of International Finance adatai szerint.

A feltörekvő devizák eközben átlagosan 17,6 százalékkal gyengültek a dollárhoz képest, s egyelőre nincs jele a pozitív trendfordulónak. Szerdán a mexikói peso, az orosz rubel és a kolumbiai peso is rekordszintre gyengült az amerikai dollárral szemben - hívja fel a figyelmet a cikk.

India, Venezuela és Egyiptom is korlátozta a közelmúltban valamilyen formában a tőkeáramlásokat. Még Kína is - ahol elvileg a tőkeáramlások egyre szabadabbá tétele lenne a hosszú távú cél - jelenleg azok szigorítása irányába lépett a Szaúd-Arábiában látotthoz hasonló intézkedéseivel.

Vegyes eredmények

A feltörekvő piacok sokkal érzékenyebbek a rövid távú tőkeáramlásokra, amelyek alááshatják pénzügyi rendszerük működését. Ezért adminisztratív eszközöket is be kell vetniük bizonyos esetekben a válságok kialakulása elleni harc során - mondta a lapnak a State Universtity egyik szakértője.

Azonban eddig az ilyen intézkedések meglehetősen vegyes eredményt hoztak. Indiában például a 2013-ban bevezetett tőkekorlátozások segítettek megállítani a rúpia mélyrepülését, s újraépíteni a devizatartalékokat. Azonban Kínában, Egyiptomban és Venezuelában ezek ellenére is folytatódott a kiáramlás, ami alaposan apasztotta ezen országok tartalékait.

Persze a másik irányba is voltak korábban korlátozások: 2009-et követően, amikor befelé áramlott a hatalmas mennyiségű tőke, Brazília például 2 százalékos adót vetett ki arra.

Már nem az ördögtől való

Míg a  magánbefektetők alapvetően ellene vannak bármilyen, tőkeáramlás feletti kontrollnak, addig a nemzetközi intézmények részéről annak megítélése sokat változott. Az 1997-es feltörekvő piaci válság során, amikor Thaiföld, Dél-Korea és Indonézia az IMF-hez fordult segítségért, a nemzetközi szervezet feltételül szabta a tőkeáramlásokat érintő korlátozások eltörlését.

Eközben Malajzia más utat választott, s sok kritika érte, mivel akkor a ringit védelme érdekében számos korlátozást léptetett életbe. Hasonlóképpen tett egy évtizeddel később, 2008-ban Dél-Korea is. Ráadásul 2011-ben már az IMF is rábólintott a hasonló intézkedésekre, mondván, a tapasztalat azt mutatta, a válságok során korlátozásokat bevezető országok kisebb sérüléseket voltak kénytelenek elviselni, mint az ezeket nem alkalmazó társaik.