Kolosszális összeomlás jöhet - elbukik az elit

"Ne higgyenek az uralkodó elitnek, a világgazdaság komoly bajban van" - mondja a Morgan Stanley egyik volt vezető közgazdásza. A Kínában kipukkadó lufik még csak a kezdet, a jelenlegi folyamatok még a 2008-as válságnál is nagyobb krízishez vezethetnek.
Napi.hu, 2016. május 31. kedd, 19:04
Fotó: Reuters

Kifakadt a világ gazdasági döntéshozóira Andy Xie, a Morgan Stanley volt vezető közgazdásza, miután úgy véli, ezek a "fontos emberek" hasztalan találkozóikon pszichológiai okokra fogják a világgazdaság jelenlegi problémáit, miközben minden jel egy elhúzódó, globális stagnálás és bizonytalanság felé mutat. Xie a The South China Morning Post című lap online felületén megjelent véleménycikkében megjegyzi, hogy a G7-ek és a G20-ak szakértői sem tudtak konstruktív javaslatokkal előállni a világgazdaság fellendítésére.

Az olaj ára 2014 júniusához képest 70 százalékot zuhant, a brazil real értéke megfeleződött, az orosz rubel 60 százalékot esett - ezek fontos jelek, amelyek arra utalnak, hogy a globális gazdaság egy újabb recesszió küszöbén áll - írja a közgazdász.

Elszúrták

Xie szerint az elmúlt két évtized gazdasági fellendülését két körülmény magyarázza. Az egyik az, hogy 800 millió keményen dolgozó kínai megjelent a globális munkaerőpiacon, a másik, hogy forradalmi lendülettel fejlődött a számítástechnika. Ugyanakkor ahelyett, hogy ez a többség életét javította volna, a világ válságról válságra bukdácsolt, ami a Davost és más globális elittalálkozókat látogató, "alkalmatlan" döntéshozók rossz vezetésével magyarázható.

Meghackelt rendszer

A szakértők azt tartják a modern gazdaság egyik fő gondjának, hogy a rendszer manipulált, azaz az egyre nagyobb jövedelmi koncentráció nem a szabadpiaci verseny eredménye, hanem egy olyan manipulált rendszeré, amely a politikai hatalmon lévőknek kedvez. Xie szerint ez nagyjából meg is állja a helyét, de a legfontosabb tényező ebben a rendszerben, hogy a monetáris politikát, a pénzpiacokat a gazdaság felpumpálására használják.

Ezt azzal indokolják, hogy mindenki érdekében ösztönzik a gazdasági növekedést. Ez azonban nem igaz, valójában a "pénzügyi táplálékláncban" kevesek szerzik meg az így bepumpált tőkét, akiket persze ez gazdaggá tesz, miközben az emberek többségének csak morzsák jutnak. A szerző megjegyzi, hogy a 2008-as válság idején az amerikai kormány és a Fed ezer milliárdokban mérhető dollárt pumpált a gazdaságba, hogy megmentse azokat, akik a válságot okozták.

Piramis piramis hátán

Amikor 2008 után Peking hatalmas beruházásokba kezdett, a világ döntéshozói éltették Kínát a világgazdaság megmentéséért. A világ második legnagyobb gazdasága több mint 20 ezer milliárd dollárt költött gyárak és lakóházak építésének finanszírozására. Ezek a beruházások azonban nem garantálnak végső fogyasztást - mutat rá a szakember.

A gyár építése ugyanis addig generál fogyasztást, amíg a beruházás tart, ám utána a termékeit el is kellene adni valakiknek ahhoz, hogy ez folytatódjon. Kína ezt úgy "oldotta meg", hogy még több gyárat épített, hogy ezeknek a vállalatoknak piacot teremtsen, amivel elindított egy piramisjátékot. Ez pusztító következményekkel járhat, aminek jelei csak most kezdenek láthatóvá válni - véli Xie.

Így fújták fel

Kína túlfűtött beruházásai felpumpálták a nyersanyagárakat, ami egy újabb piramisjátékhoz vezetett, miután pótolta a hiányzó fogyasztást. A nagy jegybankok nullára vágták az alapkamatot, ám a hitelezés nem nőtt meg, miután a vállalatok nem látták a jövedelemeróziótól szenvedő fogyasztók felől érkező nagyobb keresletet, ezért nem bővítették - részben hitelek felvételével - termelésüket, szolgáltatásaikat.

A nyersanyag- és energiaárak megugrása azonban egy időre hitelkeresletet teremtett. Dollárban számolva ezermilliárdokat öntöttek az energiaszektorba és még további ezermilliárdokat a bányavállalatokba - a feltörekvő gazdaságok vállalatai mintegy 9 ezer milliárd dollárnyi hitelt vettek fel. Ez az adóssághegy beépült a kínai beruházási piramisba. Amikor kipukkad, az csak a kezdet lesz - véli a közgazdász, aki szerint ennek a hatása a pénzügyi rendszerre nagyobb lehet, mint a 2008-as válságé.

A probléma egyre nagyobb

Xie szerint a kipukkadó nyersanyagárlufi mellett a kínai beruházási lufi kidurranása több évre taccsra vághatja a globális tőkeberuházásokat. Annak ellenére, hogy a kínai beruházások növekedése lassult a korábbi időszakhoz képest, az ország GDP-jének felére rúgó beruházások így is évente több mint ezermilliárd dollárnyi kapacitásbővüléssel járnak. Ki fogja megvásárolni az ezzel előállított javakat?

Kína érthetően mintegy exportálni akarja a többletkapacitását, azaz el akarja adni a világon az ezzel előállított termékeket, ami a világ más részein, különösen a közepes jövedelmű feltörekvő gazdaságoknál az ipar leépüléséhez vezet. Ez a foglalkoztatás és a jövedelmek csökkenését eredményezi, majd az emiatt bekövetkező csődök tovább gyengíthetik a globális hitelezési rendszert.

Végeredmény

A világgazdaság több évig elhúzódó stagnálás, defláció és pénzügyi válságok előtt áll - véli Xie. Válaszul jelenlegi gazdasági döntéshozók ugyanazokkal a trükkökkel próbálkoznak majd, mint nyolc éve, ugyanúgy telepumpálják likviditással a pénzpiacokat - ám hiába. Eközben erősödni fog a politikai bizonytalanság. Sokáig fog tartani, amíg a megfelelő vezetők a színre lépnek.

Rövid távon helyzetbe kerülhetnek a populisták, akik protekcionizmusban és a szabadkereskedelem visszafejlesztésében gondolkodnak, ám ez csak további válságokat okoz a globális gazdaságban. A protekcionizmus megugraszthatja az inflációt, amiből gyorsan hiperinfláció lehet, ami politikai felforduláshoz vezet - ecseteli az előttünk álló éveket a közgazdász.

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

atombandi, 2016.06.01 17:38

azért közeledik a végéhez a story, mert lassan az emberiség kimaxolja az oktatási lehetőségeit. a felzárkózó országok is lassan elérik azt a képzési szintet, ami a nyugati társadalmak elértek. onnantól pedig a hozzáadott érték fogalma lenullázódik. két jelentős dolog rángathatja ki a világgazdaságot a csávából:

- elitista születésszabályozás
- olcsóbb energia

az első politikailag nem meri felvállalni senki, inkább gazdasági kényszer intézi el a lecsúszott néprétegek szaporodását, a másodikhoz pedig egy vagy több tudományos áttörés szükséges, ami nem lehetetlen, de nem fog pár éven belül megtörténni. 10 év meg már hosszútávnak számít az embernek, ki a fene akar 10 évet várni aara, hogy javuljon a helyzet? szóval fel van dobva a laszti, nagyon durván bele kell állni az oktatásba, hogy mindenki el tudja érni a képessége határait, és ez is csak középtávú megoldás...

összeomlástól csak azért nem tartok, mert mindig van hullámzás, néha kisebb, néha nagyobb, ez része a gazdaság ciklikusságának. még a polgárháborús nigériában is van gazdaság, tehát az összeomlás az leginkább csak egy túltolt rettegés, 2008-ban sem volt összeomlás, csak egy nagyobb visszaesés, aminek pár év múlva már nincs nyoma...
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

Rattler, 2016.06.01 11:48

Sok "szakértő" nem érti - vagy inkább nem akarja érteni - a probléma lényegét.
A nyilvánvaló és kvintesszenciális probléma a GDP alapján számol " folyamatos gazdasági növekedés" és a globális túlnépesedés gyilkos párosa.
Folyamatos növekedés gyakorlatilag lehetetlen növekvő lélekszám nélkül - viszont egy folyamatosan - és gyakorlatilag korlátlanul - növekvő és egyre magasabb életszínvonalon élni kívánó milliárdos embertömeg egyértelműen a globális ökológia - azaz gyakorlatilag a fizika - korlátaiba ütközik.
Tömören fogalmazva: 8 milliárd ember egyszerűen nem lehet "amerikai".
Mit tesz tehát az elit háttérmegállapodásai során?
Elszívja a "tömegek" elől a felemelkedéshez szükséges pénzmennyiséget -hasznot- és azt saját maga számára tartja elkülöníti, ezzel próbálván leszorítani az "amerikanizáció"-ból fakadó egyre növekvő - sok esetben teljesen felesleges - igényeket, azaz mintegy "víz alá nyomják" a populációt.
Megoldás szintjén a legfőbb prioritás az abszurd mértékű népességszaporulat mielőbbi leszabályozása - stabilizálása, majd a gazdasági modell "GDP mentesítése" azaz átírása egy öregedő és lassan fogyó népesség viszonyaira.
Ez nem jelent mást mint mennyiségében csökkenő - de minőségi életet biztosítani tudó gazdasági modell egyfajta, "új életrend" bevezetése.
Amennyiben ezt nem sikerül - avagy nem is szándék - kivitelezni, a folyamatosan növekvö lakosság, az elit, és a globális ökoszisztéma között feszülő érdekellentét brutális káoszhoz - globális szintű anarchiához és sosem látott vérfürdőhöz fog vezetni.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

Daniel Dakota, 2016.05.31 21:44

Globalisan maximalizálni kell a kivehető osztalék mertékét és a vállalat vezetés bérét. Mindkettőt a cég legrosszabbul kereső munkavállalójának fizetéséhez kell kötni. Robin hood szabály.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

lzperx, 2016.05.31 19:40

Kínának és Ázsiának sok köszönhető. A fenti folyamatoknak van egy globális tartósan hátrányos következménye, mégpedig az, hogy a szorgos 800 millió kínai foglalkoztatott aki megtolta a többletgazdaságot a béreket viszont beszakította, így a keresletet gyengítette. Így tűnt el a kereslet bővülése a beruházások kiváltója, olvadtak le a kamatok és tűnt el az infláció. A helyes válasz az lenne, ha az értékláncból annyi bér menne ki(bárhol van földrajzilag), amennyi jövedelemről tehet. Emiatt szükséges lenne a globalizációs folyamatokat kiigazítani.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html